a csípő fejlődési dysplasia (DDH) a csípőízület fejlődési rendellenességeinek széles spektrumát írja le, amelyeket hagyományosan csecsemőkorban diagnosztizálnak. Mivel a csípőízület kialakulása dinamikus folyamat, az optimális kezelés nemcsak a dysplasia súlyosságától, hanem a gyermek korától is függ. Különböző képalkotó módszereket alkalmaznak rutinszerűen a feltételezett diagnózis megerősítésére, a súlyosság felmérésére és a kezelési válasz figyelemmel kísérésére. 4 hónaposnál fiatalabb csecsemők számára a csípő ultrahang (US) szűrése csak azok számára ajánlott, akiknek kockázati tényezői vannak, kétértelmű vagy pozitív vizsgálati eredmények, míg a 4-6 hónaposnál idősebb csecsemők esetében a medence radiográfiáját részesítik előnyben. A műtéti csípőcsökkentést követően a mágneses rezonancia (MR) képalkotást részesítik előnyben a számítógépes tomográfiával (CT) szemben, mivel az MR nemcsak megerősíti a koncentrikus csípőízület csökkentését, hanem azonosítja a lágyrész jelenlétét is a csökkentés akadályai és bármilyen váratlan posztoperatív szövődmény. A kontraszt-fokozott MR rutinszerű használata továbbra is ellentmondásos a jól működő és validált irodalom viszonylagos szűkössége miatt. Ennek a cikknek a fő célkitűzései a csípőízület normális és rendellenes fejlődési anatómiájának áttekintése, a képalkotó módszerek legmegfelelőbb kiválasztására vonatkozó jelenlegi ajánlások indoklásának megvitatása a szűréshez és a diagnózishoz, valamint a rutin és a nem gyakori eredmények áttekintése, amelyek azonosíthatók a csökkentés utáni MR-en, bizonyítékokon alapuló megközelítés alkalmazásával. A fiziológia és a patofiziológia alapvető ismerete segíthet biztosítani az optimális képalkotási mód kiválasztását és csökkenteni a kétértelmű diagnózisokat, amelyek szükségtelen kezeléshez vezethetnek.