általános alkalmazási előírás
a tárolással kapcsolatos információkat lásd a konkrét termékinformációkat a Hogyan mellékelt részben.
útvonal – specifikus alkalmazás
szájon át történő alkalmazás
-kerülje a grapefruit -, narancs-és almalé alkalmazását a gyógyszer beadása előtt vagy után, hogy elkerülje a lehetséges csökkentési biohasznosulást.
orális szilárd készítmények
– tabletták vagy kapszulák: szájon át, vízzel kell beadni. Étkezéstől függetlenül beadható.
– orálisan széteső tabletták: Oldja fel a tablettákat a nyelven, majd nyelje le vízzel vagy anélkül; ne rágja meg. Üres gyomorra kell beadni. Ne vegye ki az eredeti buborékcsomagolásból a beadás időpontjáig.
orális folyékony készítmények
-belsőleges szuszpenzió: minden használat előtt alaposan felrázandó. Mérje meg az adagot kalibrált mérőeszközzel. Tartsa szorosan lezárt tartályban gyermekektől távol.
a fexofenadin a terfenadin metabolitja. A terfenadin QT-megnyúlást és kamrai tachycardiát (torsade de pointes) okozott, ezért kivonták az Egyesült Államokból. piac tíz év után a forgalomba hozatalt követő tapasztalat. A fexofenadin azonban nem igazolta a QT-intervallum szignifikáns megnyúlását 855 gyermekgyógyászati betegnél, akik napi kétszer 60 mg PO-ig terjedő adagot kaptak. Felnőtteknél naponta kétszer 400 mg PO-ig terjedő dózisokat vizsgáltak, és ezek nem jártak a QT-intervallum jelentős emelkedésével. Bár egy esettanulmány QT-megnyúlással járó kamrai tachycardiát dokumentált a fexofenadin-kezelés során egy olyan betegnél, akinek a kórtörténetében megnyúlt a QT-intervallum, voltak zavaró tényezők, amelyek alternatív magyarázatot adhatnak a QT-meghosszabbító hatásra.
a fexofenadinnal összefüggő leggyakoribb légzőszervi mellékhatások közé tartozik a köhögés (1, 9-4%), a naso-pharyngitis (
bár a fexofenadin központi idegrendszeri mellékhatásai kisebbek, mint az első generációs antihisztaminok esetén, néhány betegnél központi idegrendszeri mellékhatások fordulnak elő. A fejfájás (4,8-10,3%) az egyik leggyakoribb mellékhatás a fexofenadinnal kapcsolatban mind gyermek -, mind felnőtt betegeknél. Szédülést (2,1%) és álmosságot vagy fáradtságot (0,7-2,8%) is jelentettek. Az álmosság/fáradtság nem volt dózisfüggő, és gyakrabban jelentették csecsemőknél és gyermekeknél, mint serdülőknél és felnőtteknél. Szezonális allergiás rhinitissel és krónikus idiopathiás urticariával végzett kontrollos klinikai vizsgálatok során jelentett események
gyakoriságú betegek a klinikai vizsgálatok során a fexofenadinnal összefüggő leggyakoribb gastrointestinalis mellékhatás a hányás volt (4, 2-12%), és csak a 6 hónapos és 5 éves kor közötti csoportban jelentették. Hányásról a napi 30 mg fexofenadint kapó betegek 12% – ánál, a napi 60 mg-ot kapó betegek 4, 2% – ánál számoltak be, incidenciájuk 8, 6% volt a placebo csoportban. Ebben a korcsoportban hasmenést (2,8-3,7% vs.2,6% placebo) is jelentettek. Dyspepsiát (4, 7% vs.4, 4% placebo) jelentettek a 12 éves vagy annál idősebb betegek klinikai vizsgálataiban.
a fexofenadin alkalmazása során ritka esetekben bőrkiütést (nem meghatározott), csalánkiütést, viszketést és túlérzékenységi reakciókat (anafilaktoid reakciók) jelentettek angiooedemával, mellkasi szorító érzéssel/mellkasi fájdalommal (nem meghatározott), dyspnoával, kipirulással és szisztémás anaphylaxiával.
egy 6-11 éves gyermekeken végzett placebo-kontrollos vizsgálatban a betegek több mint 2% – ánál jelentett mellékhatások közé tartozott a véletlen sérülés (2,9%) és a fájdalom (nem meghatározott) (2,4%). A 12 éves vagy annál idősebb betegeken végzett klinikai vizsgálatok során jelentett egyéb nemkívánatos események közé tartozik a myalgia (2,6% vs.2,2% placebo), a hátfájás (2,1-2,5% vs. 1,1-1,4% placebo), a dysmenorrhoea (1,5% vs. 0,3% placebo) és a nem meghatározott végtagfájdalom (2,1% vs. 0% placebo).
ne alkalmazza a fexofenadint olyan betegeknél, akiknek a kórtörténetében fexofenadin túlérzékenység szerepel. Óvatosan kell alkalmazni terfenadin túlérzékenységben szenvedő betegeknél, mivel a fexofenadin a terfenadin aktív metabolitja.
a fexofenadin orálisan széteső tabletta (ODT) fenilalanint, az aszpartám egyik összetevőjét tartalmazza. Minden 30 mg-os tabletta 5,3 mg fenilalanint tartalmaz. Ne használja a fexofenadine ODT-t fenilketonuriában szenvedő betegeknél.
bár a fexofenadin kevesebb szedációt okoz, mint az első generációs antihisztaminok, néhány beteg álmosságot tapasztal. A fexofenadint kapó betegek nem végezhetnek koordinációt és koncentrációt igénylő tevékenységeket, mint például torna, kerékpározás vagy idősebb serdülők számára, járművek üzemeltetése, amíg nem tudják, hogy ez a gyógyszer milyen hatással van rájuk. Mivel az etanol vagy más központi idegrendszeri depresszánsok hatása összeadódhat az antihisztaminokkal, javasoljuk, hogy a fexofenadin szedése alatt kerülje az alkoholfogyasztást azoknál a serdülőknél, akiknél fennáll az etanol-intoxikáció veszélye.
óvatosan alkalmazza a fexofenadint vesekárosodásban szenvedő betegeknél (CrCl
leírás: a fexofenadin H1-receptor antagonista. Egy másik H1-antagonista, a terfenadin aktív metabolitja. A fexofenadint új generációs antihisztaminnak (más néven második generációs vagy nem szedatív antihisztaminnak) kell besorolni. Az osztály többi ágenséhez hasonlóan kevesebb szedációt okoz, mint az első generációs antihisztaminok (például difenhidramin). Úgy tűnik, hogy a fexofenadin, a loratadin és a dezloratidin kevesebb szedációt okoznak, mint a cetirizin. Bár a fexofenadin a terfenadin metabolitja, amely összefüggésbe hozható a QT-megnyúlással és a ventricularis tachycardiával (torsades de pointes), a fexofenadin nem mutatott szignifikáns QT-megnyúlást 855 gyermekgyógyászati betegnél, akik naponta kétszer 60 mg PO-ig terjedő dózisokat kaptak. Felnőtteknél a napi 800 mg-ig terjedő adagokat vizsgálták, és ezek nem jártak a QT-intervallum jelentős emelkedésével. Bár egy esettanulmány QT-megnyúlással járó kamrai tachycardiát dokumentált a fexofenadin-kezelés során egy olyan betegnél, akinek a kórtörténetében megnyúlt a QT-intervallum, voltak zavaró tényezők, amelyek alternatív magyarázatot adhatnak a QT-meghosszabbító hatásra. A fexofenadin hatásos a szezonális allergiás rhinitis és a krónikus idiopathiás urticaria kezelésében. A klinikai irányelvek új generációs antihisztaminok, köztük a fexofenadin alkalmazását javasolják az első generációs antihisztaminokkal szemben az asztmás betegek allergiás náthájának kezelésére. A fexofenadin az FDA által jóváhagyott 6 hónapos vagy annál idősebb gyermekgyógyászati betegek számára.
az évelő allergiák és szezonális allergiák tüneteinek kezelésére, beleértve az allergiás náthát is:
orális adagolás (30 mg fexofenadint tartalmazó belsőleges szuszpenzió 5 mL-enként):
2-11 éves gyermekek: 30 mg PO naponta kétszer.
12 éves vagy annál idősebb gyermekek és serdülők: 60 mg PO naponta kétszer.
orális adagolás (orálisan széteső tabletták):
6-11 éves gyermekek: 30 mg PO naponta kétszer; helyezze a nyelvre, és hagyja szétesni.
12 éves vagy annál idősebb gyermekek és serdülők: 60 mg PO naponta kétszer; helyezze a nyelvre, és hagyja szétesni.
orális adagolás (tabletta és kapszula):
6-11 éves gyermekek: 30 mg PO naponta kétszer. A 6-11 éves betegeken végzett kontrollos vizsgálatok során a naponta kétszer 60 mg nem volt előnyösebb, mint a naponta kétszer 30 mg.
12 éves vagy annál idősebb gyermekek és serdülők: 60 mg PO naponta kétszer. Alternatív megoldásként 180 mg PO naponta egyszer.
krónikus idiopathiás urticaria kezelésére:
orális adagolás (30 mg fexofenadint tartalmazó belsőleges szuszpenzió 5 mL-enként):
csecsemők és gyermekek 6 hónapos és 2 éves korig: 15 mg PO naponta kétszer.
2-11 éves gyermekek: 30 mg PO naponta kétszer.
orális adagolás (orálisan széteső tabletták):
6-11 éves gyermekek: 30 mg PO naponta kétszer; helyezze a nyelvre, és hagyja szétesni.
orális adagolás (tabletta és kapszula):
6-11 éves gyermekek: 30 mg PO naponta kétszer.
12 éves vagy annál idősebb gyermekek és serdülők: 60 mg PO naponta kétszer. Alternatív megoldásként 180 mg PO naponta egyszer.
maximális Dózishatárok:
– újszülöttek
biztonságosságát és hatásosságát nem igazolták.
–
6 hónaposnál fiatalabb csecsemők: biztonságosságát és hatásosságát nem igazolták.
6 hónapos és idősebb: 30 mg/nap PO.
– gyermekek
kevesebb, mint 2 év: 30 mg/nap PO.
2-11 év: 60 mg/nap PO.
12 év: 180 mg/nap PO, ha naponta egyszer adják be; 120 mg/nap, ha 2 részre osztva adják be.
– serdülők
180 mg/nap PO, ha naponta egyszer adják; 120 mg/nap, ha 2 részre osztva adják be.
májkárosodásban szenvedő betegek adagolás
dózismódosítás nem javasolt. A fexofenadin farmakokinetikáját a májbetegség nem befolyásolja lényegesen.
vesekárosodásban szenvedő betegek adagolás
CrCl > = 80 ml/perc/1, 73m2: nincs szükség módosításra.
CrCl 11-80 ml/perc/1, 73m2: csökkentse a kezdő adagot napi egyszeri adagra az alábbiak szerint:
csecsemők > = 6 hónapos és gyermekek 2-11 éves gyermekek: 30 mg PO naponta egyszer.
gyermekek és serdülők > = 12 év: 60 mg PO naponta egyszer.
CrCl csecsemők és gyermekek gyermekek és serdülők > = 12 év: bár nem szerepel az FDA által jóváhagyott címkén, egyes szakértők napi 30 mg PO-t javasolnak.
intermittáló hemodialízis
bár nem szerepel az FDA által jóváhagyott címkén, egyes szakértők napi 30 mg PO-t javasolnak gyermekek és serdülők számára >= 12 év; más korcsoportok adagolása nem áll rendelkezésre. A hemodialízis hatása a fexofenadin eltávolítására nem ismert. A terfenadin orális beadása után a hemodialízis nem távolította el hatékonyan a fexofenadint (a terfenadin fő aktív metabolitját) a vérből (legfeljebb 1,7% – ot távolítottak el).
* az FDA által nem jóváhagyott indikáció
a monográfia tartalma fejlesztés alatt áll
hatásmechanizmus: a fexofenadin szelektív H1-receptor antagonista aktivitással rendelkező antihisztamin. A többi H1-blokkolóhoz hasonlóan a fexofenadin nem akadályozza meg a hisztamin felszabadulását, mint a kromolin és a nedokromil, de a H1-receptorhoz való kötődésért a szabad hisztaminnal versenyez. Ez a Kompetitív antagonizmus gátolja a hisztamin H1-receptorokra gyakorolt hatását a GI traktusban, a méhben, a nagy erekben és a hörgő simaizomban. A H1-receptorok blokkolása szintén elnyomja az ödéma, a flare, a pruritus kialakulását, amelyek a hisztamin aktivitásból erednek. Az első generációs H1-blokkolókkal (pl. difenhidramin) ellentétben a fexofenadin nem lépi át a vér-agy gátat, és állatkísérletekben nem fejt ki antikolinerg vagy alfa-1-antagonista hatást.
allergiás rhinitisben szenvedő betegeknél a gyulladásos válasz kiemelkedő szerepet játszik az orr obstrukció kialakulásában, és számos mediátort érint. A hisztamin hízósejtekből történő kezdeti felszabadulását késői fázisú reakciók követik, amelyek számos más sejtet érintenek, például fibroblasztokat, hámsejteket, neutrofileket, eozinofileket (különösen emelkedett IgE-szinttel rendelkező körülmények között), makrofágokat, vérlemezkéket és limfocitákat. A sejtek adhéziója szintén része lehet a gyulladásos folyamatnak. In vitro a fexofenadin számos ilyen mediátor (pl. eozinofilek, interleukin-6, interleukin-8, granulocyta-makrofág kolónia-stimuláló faktor) különböző sejttípusokból (pl. epithelialis, fibroblaszt, basophil és hízósejtek), a klinikai dózisokban elért koncentrációhoz közeli koncentrációban.
farmakokinetika: a fexofenadint orálisan kell alkalmazni. Az antihisztamin hatás kialakulása (wheal és flare vizsgálatok alapján értékelve) 1-2 órán belül jelentkezik, csúcsértéke a beadás után 2-3 óra. A hatás gyermekgyógyászati betegeknél legalább 8 órán át, felnőtteknél pedig legfeljebb 12 órán át tart. A fehérjekötődés 60-70 között mozog%; a fexofenadin elsősorban az albuminhoz és az alfa-1-savas glikoproteinhez kötődik. Radioizotóppal jelölt vizsgálatokban a dózis körülbelül 80% – a, illetve 11% – a volt visszanyerhető a székletben és a vizeletben. A teljes beadott dózis körülbelül 5% – a hepatikusan metabolizálódik. Mivel az abszolút biohasznosulást nem határozták meg, nem ismert, hogy a székletkomponens a fel nem szívódott gyógyszert vagy a gyógyszer epével történő kiválasztását jelenti-e. Ezért nem ismert, hogy a renális kiválasztódás és / vagy metabolizmus jelentős szerepet játszik-e a szisztémás gyógyszer eliminációban. Az átlagos eliminációs felezési idő körülbelül 14.4 óra felnőtt önkénteseknél. Sok más gyógyszerrel ellentétben a fexofenadin clearance kissé lassabb a gyermekgyógyászati betegeknél a felnőttekhez képest.
érintett citokróm P450 izoenzimek és gyógyszer transzporterek: P-glikoprotein (P-gp) és szerves anion transzport peptid (OATP)
a fexofenadin a P-glikoprotein (P-gp) és a szerves anion transzport peptid (OATP) transzport szubsztrátja.
-útvonal-specifikus farmakokinetika
Orális alkalmazás
a fexofenadin gyorsan felszívódik. A kapszula vagy belsőleges szuszpenzió orális alkalmazása után a maximális plazmakoncentráció eléréséig eltelt átlagos idő 2.6 óra, illetve 1 óra. Az orálisan széteső tabletta (ODT) gyógyszerforma maximális plazmakoncentrációjáig eltelt átlagos idő 2 óra az adagolás után. A fexofenadin abszolút biohasznosulása nem ismert. Az ODT gyógyszerforma magas zsírtartalmú étellel történő alkalmazása az AUC-t 40% – kal, a Cmax-ot 60% – kal csökkenti, a Tmax-ot pedig 2 órával késlelteti. Ezért a fexofenadine ODT-t üres gyomorra kell bevenni. Az ODT gyógyszerforma biohasznosulása összehasonlítható, függetlenül attól, hogy vízzel vagy anélkül adják-e. Ha a tablettát magas zsírtartalmú étellel együtt adják be, az AUC és a Cmax körülbelül 20% – kal csökken. A kapszula tartalmának almaszósszal történő keverése nincs jelentős hatással a PK paraméterekre. Belsőleges szuszpenzió és magas zsírtartalmú étkezés alkalmazása az AUC-t 30% – kal, a Cmax-ot pedig 47% – kal csökkenti. A tabletta, a kapszula és a belsőleges szuszpenzió étkezés közben is bevehető. A 30 mg-os fexofenadin (Allegra) szuszpenzió biológiailag egyenértékű az Allegra 30 mg tablettával.
– speciális betegcsoportok
gyermekgyógyászat
csecsemők és gyermekek
15 mg fexofenadin 6 hónapos kortól
májkárosodásban szenvedő betegeknek adva
úgy tűnik, hogy a fexofenadin farmakokinetikáját a májbetegség nem változtatja meg. A fexofenadin-hidroklorid farmakokinetikája májbetegségben szenvedő felnőtt betegeknél nem különbözött lényegesen az egészséges egyéneknél megfigyeltektől.
vesekárosodás
a fexofenadin farmakokinetikáját vesebetegség változtatja meg; vesekárosodásban szenvedő betegeknél az adag módosítása javasolt. A plazma csúcskoncentráció 87% – kal és 111% – kal magasabb volt az enyhe (CrCl 41-80 mL/perc) vagy súlyos (CrCl 11-40 mL/perc) vesekárosodásban szenvedő felnőtt betegeknél. Az átlagos eliminációs felezési idő 59% – kal, illetve 72% – kal hosszabb volt, mint egészséges felnőtt önkéntesekben. Plazma csúcskoncentrációk dializált betegekben (CrCl