9 közös babona meglepő eredete

Intro

néhány babona annyira beágyazódott a modern angol nyelvű társadalmakba, hogy mindenki, a laikusoktól a tudósokig, enged nekik (vagy legalábbis kissé nyugtalannak érzi magát, ha nem teszi meg). De miért nem sétálunk a létrák alatt? Miért, miután optimizmust hangoztatunk, kopogunk a fán? Miért nem vallásos emberek “Isten áldja” a tüsszentés? És miért kerüljük el minden áron az esernyők beltéri kinyitását?

Ismerje meg ezeknek az ismerős szokásoknak az eredetét, és így tovább.

“balszerencse egy esernyőt beltérben kinyitni.”

bár egyes történészek próbaképpen visszavezetik ezt a hitet az ókori egyiptomi időkre, a fáraók napernyőit körülvevő babonák valójában egészen mások voltak, és valószínűleg nem kapcsolódtak a raingearról szóló modern korhoz. A legtöbb történész úgy gondolja, hogy a belső Esernyők kibontása elleni figyelmeztetés sokkal újabban keletkezett, a viktoriánus Angliában.

“a mindennapi dolgok rendkívüli eredete” (Harper, 1989), a tudós és szerző Charles Panati írta: “A tizennyolcadik századi Londonban, amikor a fém küllős vízálló Esernyők kezdtek gyakori esős nap látványává válni, merev, ügyetlen rugómechanizmusuk valóságos veszélyeket jelentett számukra a beltéri nyitáshoz. Egy merev küllős esernyő, amely hirtelen kinyílik egy kis szobában, súlyosan megsérülhet egy felnőtt vagy egy gyermek, vagy összetörhet egy törékeny tárgyat. Még egy kisebb baleset is kellemetlen szavakat vagy kisebb veszekedést okozhat, maguk a balszerencse csapásai a családban vagy a barátok között. Így a babona elrettentésként merült fel az esernyő beltéri kinyitásakor.”

“balszerencse egy ferde létra alatt járni.”

ez a babona valóban 5000 évvel ezelőtt keletkezett az ókori Egyiptomban. A falnak támaszkodó létra háromszöget képez, és az egyiptomiak ezt a formát szentnek tekintették (amint azt például a piramisaik mutatják). Számukra a háromszögek az istenek háromságát jelképezték, a háromszögen való áthaladás pedig megszentségtelenítette őket.

ez a hit korszakokon át terjedt. “Évszázadokkal később Jézus Krisztus követői bitorolták a babonát, Krisztus halálának fényében értelmezve” – magyarázta Panati. “Mivel egy létra állt a feszületen, a gonoszság, az árulás és a halál jelképévé vált. Séta a létra alatt udvarolt szerencsétlenség.”

Angliában az 1600-as években a bűnözőket arra kényszerítették, hogy egy létra alatt járjanak az akasztófa felé vezető úton.

“egy törött tükör hét év balszerencsét hoz.”

az ókori Görögországban gyakori volt, hogy az emberek “tükörlátókkal” konzultáltak, akik gondolataik elemzésével elmondták vagyonukat. Ahogy Milton Goldsmith történész a “jelek, előjelek és babonák” (1918) című könyvében kifejtette: “a jóslás víz és tükör segítségével történt. Ezt catoptromanciának hívták. A tükröt a vízbe mártották, és egy beteg embert megkértek, hogy nézzen bele a pohárba. Ha a képe eltorzultnak tűnik, valószínűleg meghal; ha tiszta, élni fog.”

az első században a rómaiak hozzáadtak egy figyelmeztetést a babonához. Abban az időben azt hitték, hogy az emberek egészsége hét év alatt megváltozott. A törött tükörből származó eltorzult kép tehát hét év rossz egészségi állapotot és szerencsétlenséget jelentett, nem pedig egyenesen halált.

“amikor sót öntesz, dobj egy keveset a bal válladra, hogy elkerüld a balszerencsét.”

a só kiömlését évezredek óta szerencsétlennek tartják. E. 3500 körül az ősi sumérok először a kiömlött só balszerencséjét semmisítették meg azzal, hogy egy csipetnyi sót dobtak a bal vállukra. Ez a rituálé elterjedt az egyiptomiakra, az Asszírokra, majd később a görögökre.

a babona végső soron azt tükrözi, hogy az emberek mennyire értékelték (és még mindig díjazzák) a sót ételízesítőként. A “fizetés” szó etimológiája megmutatja, mennyire értékeljük. Panati szerint: “a római író, Petronius, a Satyriconban, a” nem éri meg a sóját “a római katonák ellenszenv volt, akik különleges juttatásokat kaptak a sóadagokra, az úgynevezett salarium “sópénz” a “fizetés” szó eredete.'”

” kopogtasson a fára, hogy elkerülje a csalódást.”

bár a történészek szerint ez lehet az egyik legelterjedtebb babonás szokás az Egyesült Államokban, eredete nagyon kétséges. “Egyesek az ősi vallási szertartásnak tulajdonítják, hogy esküt tesznek egy feszület megérintésekor” – írta Goldsmith. Alternatív megoldásként: “Európa tudatlan parasztjai között talán az volt a szokása, hogy hangosan kopogtatott, hogy távol tartsa a gonosz szellemeket.”

“mindig” Isten áldja ” a tüsszentést.”

a legtöbb angol nyelvű országban udvarias válaszolni egy másik személy tüsszentésére azzal, hogy “Isten áldjon meg.”Bár a jó szerencse igézetei évezredek óta kísérik a tüsszentéseket különböző kultúrákban (amelyek nagyrészt ahhoz a hithez kötődnek, hogy a tüsszentés elűzi a gonosz szellemeket), sajátos szokásunk a hatodik században kezdődött. Nagy Gergely pápa kifejezett parancsára.

szörnyű járvány terjedt el Itáliában abban az időben. Az első tünet a súlyos, krónikus tüsszögés volt, amelyet gyakran gyorsan halál követett.

Gergely pápa sürgette az egészségeseket, hogy imádkozzanak a betegekért, és elrendelte, hogy a tüsszentésekre adott könnyed válaszokat, mint például: “élvezd a jó egészséget”, helyettesítsék a sürgetőbb ” Isten áldjon meg!”Ha egy személy tüsszentett, amikor egyedül volt, a pápa azt javasolta, hogy imádkozzanak magukért” Isten segítsen nekem!”

“akassza fel a patkót az ajtóra nyitva-a jó szerencse érdekében.”

a patkó tekinthető a szerencse varázsa a kultúrák széles skáláját. A mágikus erejébe vetett hit a görögökre vezethető vissza, akik úgy gondolták, hogy a vas elem képes elhárítani a gonoszt. A patkók nemcsak vasból készültek, hanem a negyedik századi görög félhold alakját is felvették, a görögök számára a termékenység és a szerencse szimbóluma.

a patkók talizmán erejébe vetett hit a görögöktől a rómaiakig, tőlük pedig a Keresztényekig terjedt. A Brit-szigeteken a középkorban, amikor a boszorkányságtól való félelem tombolt, az emberek nyitott patkókat csatoltak házaik és ajtóik oldalához. Az emberek azt hitték, hogy a boszorkányok félnek a lovaktól,és nem emlékeznek rájuk.

“egy fekete macska, aki keresztezi az utadat, szerencsés/szerencsétlen.”

sok kultúra egyetért abban, hogy a fekete macskák erőteljes előjelek, de vajon jót vagy rosszat jelentenek-e?

az ókori egyiptomiak tisztelték az összes macskát, fekete és más módon, és ott kezdődött az a meggyőződés, hogy egy fekete macska, amely keresztezi az utat, szerencsét hoz. Jó hírnevüket sokkal később, a tizenhetedik század elején ismét feljegyezték Angliában: I. Károly király háziállatként fekete macskát tartott (és féltett). Halála után állítólag sajnálta, hogy a szerencséje eltűnt. A babona állítólagos igazsága megerősödött, amikor másnap letartóztatták és hazaárulással vádolták.

a középkorban Európa sok más részén az emberek éppen az ellenkező hitet vallották. Úgy gondolták, hogy a fekete macskák a boszorkányok “ismerősei” vagy társai, vagy akár maguk az álruhás boszorkányok, és hogy egy fekete macska, amely keresztezi az utadat, a balszerencse jele, annak jele, hogy az ördög figyel téged. Úgy tűnik, hogy ez volt a zarándokok domináns hite, amikor Amerikába érkeztek, talán megmagyarázva a fekete macskák és a boszorkányság közötti erős kapcsolatot, amely az országban a mai napig létezik.

“a 13-as szám szerencsétlen.”

a 13-as számtól való félelem, amely “triskaidekaphobia” néven ismert, a skandináv mitológiából származik. Egy jól ismert mesében 12 Istent hívtak meg vacsorázni Valhallába, egy csodálatos bankettterembe Asgardban, az istenek városában. Loki, a viszály és a gonosz Istene, összeomlott a párt, növelve a résztvevők számát 13-ra. A többi isten megpróbálta kirúgni Lokit, és az ezt követő küzdelemben baldert, a kedvencüket megölték.

a 13 tagú vacsorák skandináv kerülése és a 13-as szám iránti ellenszenv dél felé terjedt el Európa többi részén. A keresztény korszakban megerősítette az utolsó vacsora története, amelyen Júdás, a tanítvány, aki elárulta Jézust, a tizenharmadik vendég volt az asztalnál.

sokan még mindig félnek a számtól, de nincs statisztikai bizonyíték arra, hogy a 13 szerencsétlen .