Alex Conty gyógytornász a lábcsörlő mechanizmusát vizsgálja, és hogyan befolyásolhatja ez a test többi részét.
a ‘csörlő’ egy évszázados mechanizmust jelent, amelyet nehéz tárgyak mozgatására használnak.
a csörlőkészülék olyan emelő-vagy húzóeszköz, amely egy vízszintesen elhelyezett dob körül tekercselő kötélből vagy övből áll, amely motorral vagy forgattyú forgatásával forog.
John Hicks (1954-től) szerint a láb csontjai és szalagjai háromszög alakú ívszerkezetben vannak elrendezve. Hátulról kezdve a calcaneus (sarokcsont), a midtarsalis ízület (a láb teteje), majd az első metatarso-phalangealis ízület (nagy lábujj ízület) alkotja a háromszög alakú ívet. A talpi fascia a calcaneustól (sarokcsont) a lábujjak proximális faláig terjed, amely ennek a háromszögnek az alapját képezi. Ahogy a lábujjak (különösen a nagylábujj) felemelkednek, a talpi fasciát húzzuk/tekerjük fel, ez lerövidíti a lábujjak és a sarok közötti távolságot, megemelve a lábívet (mediális hosszanti ív), és ez a csörlő mechanizmus lényege.
a láb számos fontos funkciót tölt be. Lehetővé teszi az űrben történő meghajtást, az egyenetlen terephez való alkalmazkodást, a sokk felszívódását és a testtömeg támogatását. A terep alkalmazkodóképessége egyenetlen felületeken való járáshoz vagy futáshoz szükséges.
a láb merev Kart képez, amely lehetővé teszi számunkra, hogy elsősorban a nagy lábujjból toljunk le. A testtömegből származó függőleges erők lefelé haladnak, és hajlamosak a mediális hosszanti ív ellapítására, míg a földi reakcióerők felfelé haladnak, ami tovább erősítheti ezt a lapító hatást.
a Csörlőmechanizmus működés közben:
amint a láb megérinti a talajt, a lábujjak meghajlanak, az ív pedig magas (teljesen feltekeredett). Ez a helyzet ideális az egész test súlyának sokkjának elnyelésére.
amikor a földön van, a lábujjak kiegyenesednek, pihentetik a plantar fasciát. A láb íve a test függőleges terhelése alatt ellaposodik, így szabályozott módon diszpergálja a súlyt.
az ív további ellapítását korlátozza a talpi fascia, amely szakítószilárdsága következtében bizonyos mennyiségű lábívet tart fenn, még súlytartó helyzetben is.
a meghajtás során (amikor lenyomjuk a lábujjainkat) a sarok felfelé emelkedik, ami meghajlítja a lábujjakat. A lábujjak hajlítása a nagy lábujj alján lévő metatarsalis fejek körüli plantáris fascia tekercseléséhez vezet. A fascia meghúzódik, felemeli a sarok felfelé, és összenyomja a láb összes ízületét. Ez átalakítja a lábat egy lazán csomagolt csonttáskából egy merev karba, hogy meghajtsa a testet.
a járási ciklus során (hogyan járunk) sok erő megterheli a lábat, és megzavarhatja a láb ívét. A boltív fenntartására szolgáló mechanizmus nélkül nem tudnánk szisztematikusan és hatékonyan járni, elnyelve a testtömeget, a sokkokat és az egyenetlen terepet.
a talpi fascia tájolása segít fenntartani az ívet a járás során, és jelentősen hozzájárul a pronáció és a szupináció megfelelő mennyiségéhez és időzítéséhez a járási ciklus alatt.
a csörlő mechanizmusát és annak biomechanikai kapcsolatát vizsgálva megérthetjük, hogy a rendellenes járási ciklus, a ‘lusta’ lépés vagy a megváltozott lábpozíció járás közben miért lesz negatív hatással a test többi részére, potenciálisan sérüléseket okozva és / vagy stresszt okozva más ízületekre, izmokra és ínszalagokra!