A gyermekkori Pilomatricoma: gyakori kóros diagnózis, mégis ritka radiológiai: American Journal of Roentgenology: Vol. 206, 1. szám (AJR)

beszélgetés előző szakasz  következő szakasz

eredményeink azt mutatták, hogy a képalkotást ritkán alkalmazzák a gyermekkori pilomatricoma preoperatív diagnózisában. Az intézményünkben a pilomatricomák műtéti kivágásán átesett 596 beteg közül 74 (12,4%) volt képalkotó vizsgálat műtét előtt elérhető. Bár a képalkotás alacsony kihasználtságának magyarázata az lehet, hogy a képalkotó áttételeket csak klinikailag atipikus esetekben végezzük, csak két radiológiai vizsgálatot találtunk, amelyekre a klinikai indikációk meghatározták a pilomatricomát. A kohorszunkban talált alacsony kihasználtság más tanulmányokban is jelen volt. Például egy 179 fej-és nyaki pilomatricomában szenvedő gyermek-és felnőtt betegen végzett vizsgálatban csak két beteg esetében állapították meg a helyes preoperatív diagnózist. 137 pilomatricomában szenvedő gyermekgyógyászati beteg vizsgálatában a preoperatív diagnózis 52 (38) esetében helyes volt.0%) betegek. Kumaran et al. számolt be, hogy a preoperatív diagnózis gyermekgyógyászati pilomatricoma pontos volt 46,2% – a 78 elváltozások 76 gyermek. A képalkotást ritkán alkalmazták ebben a vizsgálatban; csak négy betegnél végeztek ultrahangvizsgálatot.

megvizsgáltuk a radiológiai jelentések pontosságát, hogy kiemeljük a pilomatricoma gyermekkori radiológusainak tudatosságának hiányát diagnosztikai szempontként a felületes lágyszöveti elváltozásokkal rendelkező gyermekek értékelésében. Ebben a tekintetben tanulmányunk eltér a korábbi tanulmányoktól . Kohorszunkban a léziók több mint egyharmadának (38,8%) radiológiai jelentése nem tartalmazott differenciáldiagnózist. A pilomatricomát 12 elváltozás differenciáldiagnózisában említették. Bár lehet azzal érvelni, hogy tudományos gyakorlat ezeknek a felületes elváltozásoknak a pontos diagnosztizálása, mert műtéti úton reszekcióra kerülnek, ez nem feltétlenül így van. Nem azért terveztük meg tanulmányunkat, hogy megválaszoljuk ezt a kérdést, mert összegyűjtöttük a beteg kohorszunkat azok közül, akik a pilomatricomák műtéti reszekcióján estek át.

nagyon valószínűtlen, hogy a legtöbb pilomatricomát klinikailag pontosan diagnosztizálják. Ezt hangsúlyozza az a megfigyelés, hogy csak két beteget irányítottak kifejezetten képalkotásra a pilomatricoma különös figyelembevételével. A pontos képalkotó diagnózis biztosítása megváltoztathatja a beutaló klinikusok gondolkodási folyamatait, potenciálisan módosítva a betegellátást. Sőt, 74 beteges sorozatunkban további képalkotást javasoltak CT vagy MRI formájában kilenc beteg számára. A pilomatricoma gyakoriságának és jellegzetes képalkotó eredményeinek ismerete várhatóan minimalizálja és potenciálisan megszünteti ezt a gyakorlatot. Fontos hangsúlyozni, hogy tanulmányunkat egy felsőoktatási gyermekgyógyászati intézményben végezték, ahol minden radiológus rendelkezik gyermekgyógyászati radiológiai képesítéssel, némelyikük pedig Neuroradiológiai bizonyítvánnyal is rendelkezik. A képalkotás még alacsonyabb pontosságára és a további képalkotó vizsgálatok ajánlásának nagyobb arányára lehet számítani az Általános radiológiai gyakorlatokban. Ezeknek a vizsgálatoknak a többletköltségét, valamint a felesleges érzéstelenítés költségeit és kockázatát nem szabad diszkontálni.

a gyermekgyógyászati pilomatricoma radiológiai diagnózisa általában egyszerű. Az ultrahang legyen az első képalkotó vizsgálat. Szinte minden esetben ez az egyetlen szükséges diagnosztikai módszer. Az 58 ultrahangos vizsgálat közül a hypoechoic peremet találtuk a leggyakoribb jellemzőnek (82,8%). Ez hasonló a hypoechoic rim jelentett megfigyeléséhez a gyermekgyógyászati pilomatricomák 65-75% – ában . A hypoechoic perem hisztopatológiai korrelációja feltételezik, hogy a pilomatricoma kötőszöveti kapszulája . Az ultrahanggal megfigyelt második jellemző a belső retikulációk voltak, amelyek az esetek 65,5% – ában voltak jelen. Ezek a belső retikulációk valószínűleg a Choo et al. 41 esetben volt jelen a 44 esetből. Sorozatunkban a pilomatricomák sajátos, de nem gyakori (hét eset ) jellemzője a léziók teljes meszesedése volt, amely kiterjedt hátsó akusztikus árnyékolást eredményezett, és akadályozta a Doppler vizsgálatot. Bár a hátsó akusztikus árnyékolást generáló meszesedéseket a gyermekkori pilomatricomák 29,5–88,2% – ában írták le , tudomásunk szerint jelentésünk az első leírja a diffúz sűrű meszesedéseket, amelyek megakadályozzák a Pilomatricoma Doppler vizsgálatát. Hét elváltozás Doppler-vizsgálata nem volt megvalósítható az elváltozások teljes meszesedése miatt. Vascularitást figyeltünk meg 36-ban az 50 (72,0%) elváltozásból, amelyeknél a Doppler-vizsgálat megvalósítható volt. Ez hasonló a jelentett 50-70% – os érrendszerhez gyermekkori pilomatricomákban . A pilomatricoma mellett a dermoid ciszta a gyermek, különösen a fej és a nyak felületes elváltozásának legfontosabb differenciális szempontja. A szonogramokon azonban a hypoechoic perem hiánya, a belső retikulációk és a meszesedések segítenek a dermoid ciszták megkülönböztetésében a pilomatricomáktól .

a CT-t gyakrabban használják a gyermekkori fej-és nyaki pilomatricoma diagnosztizálásában, mint a múltban. Bár a meszesedéseket a pilomatricoma első CT-jelentése nem írta le, az arc pilomatricoma későbbi CT-jelentése meszesedéseket írt le. A gyermekgyógyászati pilomatricomák legnagyobb CT-sorozatában 25 a 31 elváltozásból (80,6%) meszesedés volt. A CT-felvételeken meszesedéseket találtunk a 63,6% – ban a 11 lézióban, amelyek mindegyike a fejen és a nyakon volt. A bőr és a bőr alatti zsír sérüléseinek elzáródása hasznos funkció a fej és a nyak pilomatricoma értékelésében. A sérülés körüli bőr alatti zsír általában sértetlen, sodródás vagy ödéma nélkül. Míg a nyirokcsomók időnként meszesednek, a pilomatricoma a bőrrel szomszédos felületes elváltozás, a nyirokcsomókban pedig a hiláris zsír nem látható. A füllebeny két elváltozásával találkoztunk, ami szokatlan helynek tűnik a pilomatricoma számára; ezen a helyen más elváltozások ritkák a gyermekeknél .

21 vizsgálattal Vizsgálatunk a legnagyobb, tudomásunk szerint a gyermekgyógyászati pilomatricoma MRI sorozata. Megállapítottuk, hogy a T1-súlyozott képeken a pilomatricomák többsége izointenzív vagy enyhén hiperintenzív volt a regionális vázizomzathoz képest. Ez a megfigyelés összhangban van a korábbi esetjelentésekkel és esetsorozatokkal . A STIR felvételeken öt elváltozás homogén hypointense volt, és 16 olyan területet tartalmazott, ahol a jel intenzitása megnövekedett és csökkent. Lim et al. a perifériás és központi javulást mind az öt esetben leírták. Hoffmann és munkatársai. leírt felni javítása egy gyermekgyógyászati pilomatricoma egy 4 éves lány. Sorozatunkban a kontraszt fokozása mind a 16 betegnél jelen volt, akik gadolíniumot kaptak. A léziók mind a perifériája, mind a központi része heterogén javulást mutatott minden elváltozásban. A heterogén javulás jelenléte és a korlátozott diffúzió hiánya a pilomatricomában hasznos funkciók a dermoid ciszta elváltozásának rendezésében, amely a másik vezető diagnosztikai szempont a szubkután elváltozásokban szenvedő gyermekeknél.

bár tudomásunk szerint a miénk az első tanulmány a radiológiai jelentések pontosságáról a gyermekgyógyászati pilomatricoma preoperatív diagnózisában, és képalkotó adatokat mutatunk be az eddigi legnagyobb gyermekgyógyászati pilomatricoma sorozatról, A tanulmánynak korlátai voltak. Az első a retrospektív tervezés volt. Másodszor, radiológiai és patológiai jelentésekre támaszkodtunk annak megállapítására, hogy a beutaló klinikus a pilomatricomát diagnosztikai lehetőségnek tartotta-e. Harmadszor, ebben a leíró vizsgálatban nem volt kontrollcsoport. E hiányosságok elismerésekor hangsúlyozzuk, hogy ugyanúgy, mint a klinikai diagnózis gyakran pontatlan ebben a gyakori állapotban, a radiológiai jelentések pontossága 12% Volt egy gyermekgyógyászati tercier gondozási intézményben, jelezve, hogy kevés ismerete van a pilomatricomának.

javasoljuk, hogy az ultrahang legyen az első és általában az egyetlen képalkotó módszer a gyermekgyógyászati pilomatricoma értékelésére, mivel a képalkotó jellemzők, mint például a hipoechoikus perem, a belső retikulációk, a sűrű meszesedés és a perifériás vagy központi érrendszer, vagy mindkettő a Doppler-vizsgálat során kellően gyakoriak és jellemzőek ahhoz, hogy a helyes diagnózishoz vezessenek. Bizonytalan esetekben az MRI és a CT valószínűleg hasonló értékű. Ezekben az esetekben meg kell határozni, hogy az MRI indokolt-e, tekintettel annak nagyobb költségére és potenciális érzéstelenítési igényére, vagy hogy a CT megfelelő-e.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.