kommentár
a súlyos akut légzőszervi szindróma koronavírus 2 (SARS-CoV-2) kitörése, amely 2019-es koronavírus-betegséget okoz (COVID-19), generációnk legnagyobb pandémiája, eddig 16 millió ember fertőzött és 650 000 haláleset világszerte (1). A világjárvány egyik nagy rejtélye az, hogy egyesek miért válnak kritikusan beteggé, míg mások viszonylag enyhe tüneteket mutatnak, még akkor is, ha a betegek hasonló kockázati tényezőkkel rendelkeznek.
nyilvánvalóvá válik, hogy a másodlagos bakteriális fertőzések sok COVID-19 betegnél fordulnak elő, és rosszabb kimenetelűek lehetnek. Egy multicentrikus vizsgálatban, amelyben 476 COVID-19 beteg vett részt, a másodlagos bakteriális fertőzések szignifikánsan társultak az eredmény súlyosságával (2). Ebben a vizsgálatban a betegeket 3 csoportra osztották (Közepesen beteg, súlyosan beteg és kritikusan beteg). A kritikusan beteg betegeknél volt a legmagasabb a bakteriális koinfekció aránya (34,5%), összehasonlítva a közepesen beteg, illetve a súlyosan beteg csoportokkal (3,9%, illetve 8,3%) (2). Ennél is aggasztóbb, hogy a kritikus betegeknél ez a magasabb koinfekciók aránya annak ellenére történt, hogy többségük (92,9%) antibiotikumos kezelést kapott, szemben a közepesen beteg és súlyos betegek 59,4% – ával és 83,3% – ával. Zhou és munkatársai (3) Azt is megállapították, hogy a 191 COVID-19 beteg között az esetek 15% – ában fordultak elő bakteriális koinfekciók, beleértve a nem túlélők 50% – át is, annak ellenére, hogy a betegek 95% – a kapott antibiotikumot. Még ennél is aggasztóbb, hogy 27/28 covid-19 koinfekcióban szenvedő beteg engedett (3). Mindkét vizsgálatban más társbetegségek is társultak a halálozással; így nehéz meghatározni az együttfertőzések pontos hatását. Egy harmadik tanulmány (4) valós idejű PCR-t használt a COVID-19 koinfekciókat okozó specifikus kórokozók kimutatására. Azt találták, hogy 243 (94.2%) a betegeket legalább 1-vel együtt fertőzték meg 39 különböző kórokozó. A bakteriális koinfekciók voltak túlsúlyban (91,8%) a vírusos (31,5%) és a gombás (23,3) fertőzésekkel szemben. Bár a szerzők nem találtak szignifikáns összefüggést a koinfekciós arányok és az eredmény súlyossága vagy mortalitása között, érdekes koinfekciós mintákat írtak le különböző klinikai csoportokban (tünetmentes és enyhén, mérsékelten és súlyosan/kritikusan beteg). A Streptococcus pneumoniae, a Klebsiella pneumoniae, a Haemophilus influenzae, az Escherichia coli, a Staphylococcus aureus, az Aspergillus és az Epstein-Barr (EB) vírust például mind a négy klinikai csoportban kimutatták, míg a Pseudomonas aeruginosa, a humán adenovírus, a humán rhinovírus és a herpes simplex vírus csak tüneti betegeknél volt kimutatható a betegség súlyosságától függetlenül. Érdekes módon az influenza a vírussal, az influenza B vírussal vagy a koronavírussal való együttfertőzés nem volt gyakori ezekben a COVID-19 betegekben, bár mintákat gyűjtöttek az influenza szezonban (4). Összességében ezek a korai adatok arra utalnak, hogy a specifikus koinfektáló kórokozók ronthatják a betegség prognózisát, és további vizsgálatokat indokolnak.
bár nem világos, hogy az együttfertőzések véglegesen rontják-e a COVID-19 betegek kimenetelét, a pandémiákból és a szezonális influenzából származó korábbi adatok arra utalnak, hogy a bakteriális együttfertőzések súlyosbíthatják a vírusos betegségeket (5-13). Az első SARS-CoV kitörés során 2003 – ban a betegek legfeljebb 30% – ánál diagnosztizáltak másodlagos bakteriális fertőzést, és az együttfertőzés pozitívan társult a betegség súlyosságával (5, 6). A bakteriális koinfekciók az esetek 2-65% – ában a rendszeres influenzaszezonokban is jelen vannak, és morbiditással és mortalitással járnak (7-9). Ezenkívül a 2004 és 2007 közötti influenzaszezonok során az Egyesült Államokban a gyermekek bakteriális együttfertőzési aránya veszélyesen nőtt 6% – ról (2004-2005) 15% – ra (2005-2006) és 34% – ra (2006-2007) (9). A rendszeres influenzaszezonok során előforduló bakteriális koinfekciók növekvő aránya rávilágít arra, hogy sürgősen meg kell vizsgálni ezt a jelenséget szélesebb körben, különösen mivel a COVID-19-re vonatkozik.
több antibiotikumot használunk a COVID-19 betegek bakteriális koinfekcióktól való megmentése érdekében folytatott harcunkban, és fontos megfontolni, hogy ez hogyan befolyásolhatja az antibiotikum-rezisztens baktériumok prevalenciáját világszerte. Az első SARS-CoV kitörés során a walesi herceg kórházában (Hong Kong) az intenzív osztályon (ICU) gyűjtött izolátumok elemzése március 12-től május 31-ig 2003-ig azt mutatta, hogy a meticillin-rezisztens S. aureus megszerzésének aránya drasztikusan megnőtt a járvány során a SARS előtti 3,53% – ról 25-re.30% a SARS kitörése során, a kiterjedt fertőzésellenőrzési óvintézkedések ellenére (10). Más kórokozókat találtak Hongkongi és Szingapúri betegek postmortem tüdőmintáiban, köztük S. aureus, P. aeruginosa, Klebsiella spp. S. pneumoniae, amelyek mindegyike jól ismert a gyógyszerek széles spektrumával szembeni nagy ellenállóképességéről (14, 15). Nem világos, hogy a COVID-19 járvány az antibiotikum-rezisztens baktériumok megnövekedett arányához vezet-e, mivel az antibiotikumok alkalmazása nem mindig eredményezi a gyógyszerrezisztens törzsek számának növekedését (16), mégis fontos lesz az antibiotikum-rezisztens bakteriális fertőzések arányának folyamatos ellenőrzése.
A jelenlegi COVID-19 járvány, a korábbi járványok és a szezonális influenza adatai fontos kérdéseket vetnek fel, amelyeket meg kell vizsgálni. Először is, vannak-e szinergikus kölcsönhatások a SARS-CoV-2 vírus és bizonyos együttfertőző baktériumok között? Másodszor, befolyásolja-e az antibiotikum-rezisztens baktériumokkal való együttfertőzés a betegség súlyosságát? Valójában a COVID-19 betegekben kimutatott kórokozók egy része antibiotikum-rezisztens lehet, ami csökkentheti a betegeknek beadott kezelések hatékonyságát. Sajnos az első két vizsgálatban, ahol a koinfekciók rosszabb kimenetelűek voltak (2, 3), a kimutatott specifikus koinfekciós kórokozókat nem írták le, és eddig egyetlen tanulmány sem elemezte az antibiotikum-rezisztens baktériumok koinfekciójának arányát. Így a rendelkezésre álló adatok alapján lehetetlen meghatározni, hogy bizonyos baktériumfajok vagy az antibiotikum-rezisztens törzsek korrelálnak-e az eredmény súlyosságával vagy mortalitásával. Az antibiotikum – rezisztens baktériumok jelenléte azonban potenciálisan megmagyarázhatja a bakteriális koinfekciók magas arányát kritikus betegeknél, annak ellenére, hogy kiterjedt antibiotikus kezelések ezekben a kohorszokban. Végül, a COVID-19-rel folytatott csata felgyorsíthatja az antibiotikum-rezisztens kórokozókkal kapcsolatos amúgy is súlyos helyzetünk romlását. A multirezisztens baktériumok növekvő száma és az irtásukra való képességünk csökkenése nemcsak sebezhetőbbé tesz minket a bakteriális fertőzésekkel szemben, hanem gyengít bennünket a vírusos járványok során is. Ennek a súlyos kérdésnek a kezelése érdekében sürgősen meg kell vizsgálnunk a bakteriális koinfekciók hatásait a vírusfertőzések során, és új antimikrobiális vegyületeket kell találnunk a multirezisztens kórokozók felszámolására.