az akut toxicitási vizsgálat célja, hogy információt szerezzen egy vegyi anyag biológiai aktivitásáról és betekintést nyerjen annak hatásmechanizmusába. A vizsgálat során keletkező akut szisztémás toxicitásra vonatkozó információkat a vegyi anyagok gyártásával, kezelésével és használatával összefüggésben a veszély azonosításában és kockázatkezelésében használják fel. A vegyi anyagok toxikológiai osztályozásának alapja jelenleg az az LD50-érték, amelyet statisztikailag származtatott dózisként határoznak meg, amely akut toxicitási vizsgálat során alkalmazva a kezelt állatok 50% – ánál várhatóan elhullást okoz. A klasszikus LD50 vizsgálathoz általában laboratóriumi egereket és patkányokat választanak ki. Gyakran mindkét nemet szabályozási célokra kell használni. Ha az orális adagolást parenterálisan kombinálják, információt kapunk a vizsgált vegyület biohasznosulásáról. Az LD50 érték jelentőségéről folytatott széles körű viták és az alternatív eljárások egyidejű kifejlesztése eredményeként a hatóságok ma általában nem követelik meg a nagyszámú állat bevonásával végzett klasszikus LD50 vizsgálatokat. A határérték-vizsgálat, a fix dózisú eljárás, a toxikus osztály módszer és a Fel-Le módszerek mind egyszerűsített alternatívákat jelentenek, csak néhány állatot használva. Erőfeszítéseket tettek az in vitro rendszerek fejlesztésére is; pl. felvetődött, hogy az akut szisztémás toxicitás számos biokinetikus, sejtes és molekuláris elemre bontható, amelyek mindegyike azonosítható és számszerűsíthető a megfelelő modellekben. A különböző elemek ezután különböző kombinációkban használhatók nagyszámú toxikus esemény modellezésére a veszélyek előrejelzésére és a vegyületek osztályozására.