ez az öt jellemvonás vonzóbb, mint az oktatás vagy a genetika.
a játékosság az egyik vonzóbb személyiségjegy, amelyet a pszichológusok találtak.
játékos emberek is különösen szívesen partnereik, hogy Játékos.
a játékos kedvel valakit, aki vicces, laza és kreatív.
az öt legvonzóbb személyiségjegy azonban a következő:
- kedvesség és megértés,
- intelligencia,
- humorérzék,
- szórakoztató szeretet,
- és izgalmas személyiség.
a jel, amit a játékosság küld
a játékos emberek élvezik az ugratást, a szójátékot, az improvizációt és a kihívások könnyű kezelését.
élvezik a szokatlan dolgokat, és jók abban, hogy olyan helyzeteket teremtsenek, amelyeket az emberek élvezhetnek.
úgy tűnik, hogy a játékosság kissé más típusú pozitív jelet küld a férfiaknak és a nőknek.
a nők számára a játékosság azt jelzi, hogy az ember nem agresszív.
egy férfinak azt a jelet küldi, hogy egy nőnek vitalitása van.
Dr. Ren ons Proyer, a tanulmány első szerzője azt mondta:
“ebből adódóan, ez a személyiségjegy a partner megválasztása szempontjából is fontosnak tűnik — legalábbis inkább, mint a diplomával rendelkező partner, jó gének vagy vallásos.”
a következtetések 327 fiatal felnőtt felméréséből származnak.
megkérdezték tőlük, hogy mely tulajdonságokat tartják kívánatosnak egy hosszú távú partnernél.
mind a férfiak, mind a nők többnyire egyetértettek a tulajdonságok sorrendjében.
a nőket azonban jobban érdekelte a humorérzék, a férfiakat pedig az izgalmas személyiség.
Dr. Proyer-mondta:
“bár óvatosnak kell lennünk az adatok értelmezése során, ez arra utalhat, hogy a játékos embereket valóban vonzóbb partnereknek tekintik, vagy hogy a játékosság egyre inkább kialakul a kapcsolatban.”
a tanulmány szerzője azt írja, hogy a játékosság növelheti a jólétet:
“…az egyének úgy érzékelik a játékosságot, mint a jól működő romantikus kapcsolatok javát azáltal, hogy növelik a partnerek jólétét, fenntartják a kapcsolatok izgalmát, és közvetítik az egyes egyének szeretetét partnere iránt, és-általánosabban szólva-a kapcsolat mélyebb ápolása révén.”
a tanulmány az American Journal of Play-ben jelent meg (Proyer & Wagner, 2015).