ez a szegmens menjünk előre, és beszéljünk a d és f-blokk elemekről. Tehát amikor d és f-blokk elemeket mondok, az elektronkonfigurációkra utalok, így tudjuk, hogy ezeknek az elemeknek hány vegyértékelektronja van a periódusos rendszerben elfoglalt helyük alapján.
tehát a d-blokk elemeket nevezzük átmenetifémeknek,az f-blokk elemeket pedig belső átmenetifémeknek. Tehát az átmenetifémek ide esnek, a periódusos rendszer ezen területét töltik, tehát a 3-as csoporttól a 12-es csoportig és az f-blokk elemek vagy a belső átmenetifémek itt vannak lent az alján, és úgy hívjuk, hogy 2 periódusra van bontva az f-blokk elemek, mint a lantanidok sorozat itt a 6-os periódusban és az aktinidok sorozat itt a 7-es periódusban, és így látni fogják, hogy itt van egy csillag itt a lantánnál, ami tudatja velünk, hogy ez a rész egyfajta csepp itt, és ugyanaz a dolog az aktinidok sorozatnál, hogy tudjuk, hogy ez olyan, mint ahol állítólag hogy beilleszkedjen.
tehát emlékeztetni kell az elektronkonfigurációkra, hogy a D pályákon maximálisan 10 vegyérték elektron lehet, az f pályákon pedig maximálisan 14 vegyérték elektron.
tehát alapvetően az átmenetifémek minden olyan elem, amelynek végső elektronja belép a d alhéjba, majd egy F pályájú belső átmenetifém esetében végső elektronjuk belép az f alhéjba. Tehát az átmenetifémek tulajdonságai közötti különbségek azon alapulnak, hogy egy párosítatlan elektron képes az utolsó vegyértékhéjba mozogni, és így alapvetően minél több párosítatlan elektron van a d részhéjban, annál keményebb lesz a fém, és megnövekszik az olvadáspontja és a forráspontja is, és ez a d és f elemek alapja.