kommentár
a rabdomiolízis a DKA-ban vagy a hyperglykaemiás hyperosmoláris nonketoticus szindrómában (HHNK) szenvedő betegek 50%-ánál fordul elő, és a tünetek nélküli, enyhén emelkedett CK-szinttől a jelentősen megemelkedett CK-szintig változik veseelégtelenség, esetleg Szükségeshemodialízis.Az 1-3dka és a HHNK rabdomiolízisben szenvedő betegeknél magasabb a vér glükózkoncentrációja, a szérum ozmolalitása és a szérum kreatininszintje, mint azoknál, akiknél nincs habdomyolysis.1-3a DKA által közvetített izomkárosodás mechanizmusa azonban bizonytalan. Az elméletek közé tartozik az izom elégtelen energiaellátása, a hiperozmoláris hatások, valamint az anyagcsere-rendellenességek, például a McArdle-k (myofosforilázhiány, amely glikogén felhalmozódást és csökkent izom ATP-termelést okoz, amelyet általában a fáradtság, a testmozgás intoleranciája és a myalgiák jellemeznek).1
bár a CK-méréseket gyakran idősebb betegeknél kapják meg, hogy kizárják a myocardialis infarktust, mint a DKA kiváltóját, a CK-szinteket nem rutinszerűen tesztelik fiatalabb betegeknél, mert a myocardialis ischaemia valószínűsége alacsony. Ezenkívül a troponin mérések, amelyek specifikusabb markerek a myocardialis sérüléstől, sok központban helyettesítik a CK tesztet. Ezért a DKA-val kapcsolatos rabdomiolízist figyelmen kívül lehet hagyni, ami további szövődményeket, például veseelégtelenséget eredményez.
ennek ellenére a rabdomiolízis fontos a diagnosztizáláshoz, mivel a jelentős potenciális szövődmények, például az akut veseelégtelenség, megelőzhetők a megfelelő terápiával. Bár kontrollos klinikai vizsgálatok nem állnak rendelkezésre, az esetsorozatok és az állatkísérletek adatai alátámasztják a bikarbonát terápia, az agresszív folyadék újraélesztése és esetleg mannit infúzió alkalmazását az akut veseelégtelenség megelőzésére, amely a rhabdomyolysisben és a HNK-ban szenvedő betegek egynegyedénél fordulhat elő.3-5
a Rhabdomyolysis összefüggésbe hozható a DKA-ban és HHNK-ban szenvedő fekvőbetegek magas 1 hetes halálozási arányával is. Az egyik jelentés2 négyszeresére magasabb 1 hetes mortalitást írt le a DKA-ban és rabdomiolízisben szenvedő betegeknél, összehasonlítva a csak DKA-ban szenvedő betegekkel (38,5 vs.9,7%). A HHNK éshabdomyolysisben szenvedő betegek halálozási aránya is magasabb volt, mint a csak Hhnkban szenvedő betegeknél (35,5 vs.25,4%).
C. S. relatív immobilizációja valószínűleg hozzájárult a szélsőséges Ckelevációhoz. Talán Coxsackie vírusfertőzése volt, melyet láz, hányinger, hányás, myocarditis, rhabdomyolysis és újonnan kialakuló cukorbetegség jellemzett.Sajnos ezt a diagnózist akkor vettük figyelembe, amikor a laboratóriumi vizsgálatok megerősítettékmár nem volt lehetséges.