Habitat and Distribution

Distribution

az afrikai elefántok szubszaharai eloszlásúak, az erdei elefántok elsősorban Afrika nyugati és középső régióiban, a szavanna elefántok pedig a keleti és déli régiókban élnek.

az erdei elefánt elterjedési területe (L. A. cyclotis)

Benin, Burkina Faso, Kamerun, A közép-afrikai Köztársaság, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Kongói Demokratikus Köztársaság, Elefántcsontpart, Egyenlítői-Guinea, Gabon, Gambia, Ghána, Guinea, Bissau-Guinea, Libéria, Mali, Mauritánia, Nigéria, Niger, Szenegál, Sierra Leone, Togo és Uganda.

a szavanna elefánt (L. a. africana) elterjedési területe

Angola, Botswana, Burundi, Csád, Eritrea, Etiópia, Kenya, Malawi, Mozambik, Namíbia, Ruanda, Szomália, Dél-Afrika, Szudán, Szváziföld, Tanzánia, Zambia és Zimbabwe.

az ázsiai elefántok Ázsia déli, keleti és délkeleti részein élnek.

az indiai elefánt (E. M. indicus) elterjedési területe

Banglades, Bhután, Borneó (Brunei Darussalam, Malajzia és Indonézia), Kambodzsa, Kína, India, Laosz PDR, Malajzia félsziget, Mianmar, Nepál, Srí Lanka, Thaiföld és Vietnam.

a szumátrai elefánt (E. M. sumatrensis) elterjedési területe

Szumátra szigete

A Srí Lanka-i elefánt (E. M. maximus) elterjedési területe

Srí Lanka délnyugati része.

élőhely

az afrikai elefántok sokféle élőhelyet élnek, beleértve a trópusi erdőket, szavannákat, gyepeket és erdőket.

a trópusi erdőkre jellemző, hogy a hőmérséklet (kb. 23 C körül) és a nappali fény hossza (kb. 12 óra) csekély eltérést mutat. A csapadékmennyiség azonban jelentősen változik a trópusokon, és elsődleges tényező a területen növekvő növényzet típusában.

a szavannákat széles körben szétszórt fákkal rendelkező gyepek jellemzik. Általában száraz és esős évszakok vannak.

• Száraz Évszak: Általában június és November között
• esős évszak: általában októbertől decemberig és márciustól júniusig

a gyepeket hideg téli hőmérséklet jellemzi. A szezonális aszályok, az alkalmi tüzek és a nagy emlősök legeltetése megakadályozza a fás cserjék és fák letelepedését. A füves talaj nagyon tápanyagban gazdag, az évelő fűgyökerek gyakran mélyen beágyazódnak.

az erdőket fákkal és cserjékkel borított területként jellemzik. Az erdők abban különböznek az erdőktől, hogy nagy, nyitott lombkorona van, napfény szűrődik a fák teteje között. Az erdők nagyrészt zárt lombkoronával rendelkeznek, amelyben a napfény nem szűrődik át könnyen a fák tetején, és szinte folyamatos árnyékot biztosítanak.

az ázsiai elefántok elsősorban trópusi erdei élőhelyeken élnek.

migráció

mind az ázsiai, mind az afrikai elefántok vándorolnak, és általában ugyanazt a vándorlási útvonalat követik évente. A migrációs távolságok a környezeti feltételektől függően jelentősen eltérnek. Az afrikai elhúzódó száraz évszakban az elefánt vándorlási távolságait 100 km-re (62 mérföld) hosszabbították meg.). A dél-indiai lombhullató erdőkben, számos vízforrással rendelkező Ázsiai elefántokat dokumentáló tanulmányok szerint az elefánt vándorlása 20-50 km (12-31 mérföld) között terjed.).

az afrikai elefántok általában a száraz évszak elején, június és November között vándorolnak; vendégszeretőbb helyek felé, folyók és vízforrások közelében, amelyek nem hajlamosak a kiszáradásra. Amikor az esős évszak megérkezik, általában októbertől decemberig és márciustól júniusig, az elefántcsordák visszatérnek az őshonos régiókba, hogy táplálkozzanak a buja, zöld növényzettel, az esőzések segítettek regenerálódni. Az elefánt vándorlása lehetővé teszi a növényzet újbóli növekedését a kimerült legeltetési területeken.

az elefántok vándorlása a következő három módszer egyikével történik. A migrációs módszer a környezeti feltételektől függ.

• az egyes családi csoportok elkülönülnek a nagyobb állománytól. Ez a módszer a száraz évszak vándorlása során tapasztalt korlátozott élelmiszer-ellátásra adott válaszként alkalmazható. Ha az élelmiszerforrások szűkösek a migrációs útvonal mentén,hatékonyabb az egyéni családok, mint a nagy állományok. Az ilyen módon utazó Családi csoportokat általában egy domináns nő vezeti a csoport elején, egy másik pedig hátul, hogy megvédje a hátulját. A fiatalok a domináns nőstények között utaznak védelem és felügyelet céljából.
• több családi csoport, általában kettő és öt között, egy nagyobb csoportot alkothat, amelyet migrációs kötvénycsoportoknak neveznek. A Bond-csoportok további biztonságot nyújtanak az éber szemek több készletének köszönhetően. A nők megosztják a vezetői és felügyeleti feladatokat az életkor, a tapasztalat és a temperamentum alapján. Ezeknek a csoportoknak több élelmiszerforrásra van szükségük a migrációs útvonal mentén, de fokozott védelmet élveznek.
• alkalmanként az elefántcsordák teljes populációi egyesülnek a tömeges vándorlásban, becslések szerint akár 500 egyed is lehet. Ez a módszer maximális védelmet nyújt az állományok számára, de az élelmiszerforrásoknak elegendő mennyiségben kell jelen lenniük a vonulási út mentén.

népesség

az afrikai elefántok teljes populációja becslések szerint 400 000 és 660 000 egyed között van. Az IUCN—a Természetvédelmi Világszövetség (World Conservation Union) nem közölt egyedi erdő-és szavannapopulációkat, a különböző hibrid osztályozások további genetikai és filogén kutatásaitól függ. Az IUCN jelenleg az afrikai elefántot fenyegeti.

jelenleg az összes ázsiai elefánt alfajt veszélyeztetettnek minősíti az IUCN, a teljes populáció becslése 25 600 és 32 750 egyed között mozog. Az indiai elefánt (E. M.indicus) a legtöbb, a becslések szerint 20 000 és 25 000 egyed között mozog. A szumátrai és a Srí Lanka-i elefántok kritikusan veszélyeztetettek, a becslések szerint a szumátrai elefánt 2440 és 3350, A Srí Lanka-i elefánt 3160 és 4400 között van. Az összes ázsiai alfaj közül a legveszélyeztetettebb a borneói elefánt, amelynek populációs becslése 1000-1500 egyed között mozog.