hogyan mentette meg Horthy Miklós a Budapesti zsidókat? hogyan mentette meg Horthy Miklós a Budapesti zsidókat

szerző: Eliezer M. Rabinovich

1944-ben Horthy Miklós magyar régens több zsidót mentett meg, mint bárki más a világon. Ma azonban a hősies diplomaták, mint Carl Lutz és Raoul Wallenberg erőfeszítései mellett Horthy a történelem elfeledett lábjegyzetévé vált.

az OK? Első pillantásra Horthy—egy önjelölt antiszemita és antikommunista-nem éppen a tankönyvek hőse volt. De az igazság nem ilyen egyszerű. A közelebbi vizsgálat azt mutatja, hogy Horthy szájról szájra szolgálta a nácikat, miközben magántulajdonban stratégiázta, hogyan lehet megakadályozni a zsidók deportálását. Horthy szembeszállt Hitlerrel, részleges hatalmat vett vissza, és megtiltotta a további deportálásokat, végül megakadályozta, hogy negyedmillió Magyar Zsidó elpusztuljon a holokausztban.

szerint a trianoni szerződés aláírt június 4, 1920, Magyarország megfosztották kétharmada területén, egyharmada a Magyar lakosság. Március 1-jén 1920-ban az Országgyűlés megszavazta a Magyar Királyság helyreállítását, de a győztesek nem akartak hallani a Habsburgok visszatéréséről, ezért a Közgyűlés felajánlotta Horthy admirálisnak a kormányzó vagy a kormányzó pozícióját.

ebben az időszakban Magyarország őrülten antiszemita lett. Amikor az ország szövetségre lépett Németországgal, a zsidóellenes intézkedések a csomag részévé váltak. A németek a zsidó jogok általános korlátozását követelték, ezért Horthy és konzervatív köre úgy vélte, hogy néhány zsidóellenes intézkedés bevezetésével a magyar kormány megakadályozhatja a zsidók deportálását; sok zsidó osztotta ezt a véleményt. A parlament 1938-1939-ben elfogadta a veszett antiszemita Imrédy Béla által készített két törvényt, amelyek célja A zsidó rész csökkentése a gazdaságban. Általánosságban elmondható, hogy ezeket a törvényeket, bár rosszak voltak, gyakran figyelmen kívül hagyták, és ahogy Deák István írta, még 1944 márciusában is “sok zsidó gyár tulajdonos és bankár Budapesten óriási hasznot húzott abból, hogy fegyvereket gyártott a német és a magyar hadseregnek.”

Horthy személy szerint antiszemita volt? Úgy tűnik, hogy erre a kérdésre egyértelműen válaszolt Teleki miniszterelnöknek októberben kelt magánlevelében 14, 1940:

“ami a zsidó problémát illeti, egész életemben antiszemita voltam. Soha nem volt kapcsolatom zsidókkal. Tűrhetetlennek tartottam, hogy itt Magyarországon minden, minden gyár, bank, nagy vagyon, üzlet, Színház, sajtó, kereskedelem, stb. zsidó kezekben kell lennie, és a zsidónak Magyarország képét kell tükröznie, különösen külföldön. Mivel azonban a kormány egyik legfontosabb feladata az életszínvonal emelése, vagyis a vagyon megszerzése, lehetetlen, hogy egy-két év alatt a zsidókat, akiknek mindenük a kezükben van, helyettesítsük inkompetens, méltatlan, többnyire nagyszájú elemekkel, mert csődbe mennénk. Ez legalább egy generációt igényel … nem nézhetem közömbösen az embertelenséget, az értelmetlen megaláztatást, amikor még szükségünk van rájuk.”

de ismét a puszta tények félrevezetőnek bizonyulnak. Horthy kijelentése, miszerint “soha nem volt kapcsolata a zsidókkal” nevetséges; bridzsezett velük, meghívta őket az asztalához, és biztatta őket a kereskedelemben. De a történelem ezen pillanatában annak a nemzetnek a vezetője volt, amely az antiszemitizmust választotta életmódjának. Az 1939-es választásokon a “nyilasok” és más jobboldali pártok a szavazatok negyedét kapták. Tehát lehetséges, hogy egy antiszemita demokrácia vezetője legalább a zsidók védelme érdekében ne tegye meg az antiszemitizmust?

nézzük meg közelebbről. “A teljes zsidó lakosság gettókba helyezésére vonatkozó javaslatok már 1941-ben napirendre kerültek a Parlamentben, és csak az államfői és az államfői feladatok akadályozták meg a szavazást.”Kétségtelen, hogy a Teleki-nek írt levél része volt ezeknek a “taktikai manővereknek”.”(Ungvary kisebb hibája: Kallay 1942 márciusában vállalta a premiert.)

…

június 7, 1942, Magyarország csatlakozott Hitler a háború a Szovjetunió. Abban a hitben, hogy ez bardossy László miniszterelnök hibája, Horthy 1942 márciusában megkereste egy liberális barátját, Kallay Miklóst, és megkérte, hogy vegye át a kormányt. Kallay megkérdezte a kormánypárt vezetőit, hogy milyen feltételekkel támogatják a kormányzást. Azt válaszolták, hogy nézeteiket ” a Szovjetuniótól való kétségbeesett félelem uralja, ezért ezek az emberek német győzelmet kívántak … ez a félelem volt az alapja a zsidókkal szembeni hozzáállásuknak is. Ha Németország megnyeri a háborút, és továbbra is toleráljuk a zsidókkal szembeni toleranciát, a németek előbb-utóbb zsidókkal sújtott ellenséges országként kezelnék Magyarországot … a nyugati hatalmak … átadnának minket a Szovjetuniónak …” helytelen lenne azt mondani, hogy ezek a vezetők tévedtek a félelmeikben. Ezért támogatásuk feltétele az volt, hogy Kallay “engedményeket tett a közvéleménynek a zsidókérdésben” és “németbarát nyilatkozatot tett.”Kallay vonakodva megígérte.

Április 16, 1942, Kallay látogatott Hitler. Elmondta, hogy Magyarországon, ahol a lakosság 10% – a zsidó, a gazdasági életből való kizárásuk csak fokozatosan valósítható meg. Visszatérése után Kallay jelentést tett a zsidók vezetőjével koordinált pártbizottságnak, hogy “a zsidó probléma végleges rendezése csak a háború után következhet be, amikor az egyetlen megoldás a 800 000 zsidó kiutasítása lenne.”

ez természetesen azt jelentette, hogy a háború végéig a zsidók biztonságban voltak.

augusztus 15-én, 1942-ben a magyar nagykövet Németországban, D db Sztojay, számolt be, hogy Hitler nem értett egyet a halasztást, és követelte azonnali zsidóellenes intézkedéseket, és október 8-án és 17-én Joachim von Ribbentrop, Németország külügyminisztere, kidolgozott német követelések egy levelet és egy hivatalos feljegyzést küldött Kallay. December 5-14, 1942, a magyar kormány határozottan elutasította a követeléseket.

Április 17-én, 1943, Hitler Idézte Horthy és követelte, hogy Kallay el kell utasítani. Horthy határozottan elutasította. Kallay írta: “Horthy egyszer és mindenkorra kijelentette, hogy amint soha nem is álmodott arról, hogy megpróbálja befolyásolni Hitlert vagy a német kormányt a miniszterek megválasztásában, úgy nem fogad el semmilyen felszólítást, még egy kívánság vagy észrevétel kifejezését sem, hogy miniszterelnökét, aki teljes bizalmát élvezte, le kell cserélni.”

március 18-án, 1944, Hitler megidézte Horthy újra, és azt mondta neki, hogy elrendelte a megszállás azzal a céllal, elbocsátása Kallay és telepítése barátságos (értsd: engedelmes) kormány. Horthy megértette, hogy lemondása esetén a náci-párti nyilas párt azonnal felelőssé válik. A németek ellenállás nélkül elfoglalták, és csak akkor engedték el Horthyt.

március 19-én Kallay találkozott a Regent az állomáson. A vezetők összeállították a Koronatanácsot, ahol a régens elmondta a minisztereknek az útját. Hitler két okot adott neki a megszállásra:” vonakodó, sőt színlelt katonai együttműködés”, és hogy ” Magyarország nem teszi meg a szükséges lépéseket a zsidók ellen. A bűnünk tehát az, hogy nem teljesítettem Hitler kívánságát, és nem hagytam, hogy a zsidókat lemészárolják.”

…

ezt követően a két kimerült férfi hosszasan beszélgetett. A miniszterelnök meg volt győződve arról, hogy a régens súlyos hibát követett el azzal, hogy beleegyezett abba, hogy posztján maradjon. Nem volt Parlament, Magyarország megszűnt alkotmányos állam lenni. Kallay ” könyörgött neki, hogy mondjon le demonstrációként.”Nem hagyhatom üresen ezt a széket … megesküdtem ennek az országnak, hogy nem hagyom el … ki fogja megvédeni a zsidókat vagy a menekülteket, ha elhagyom a helyemet? Lehet, hogy nem tudok mindent megvédeni, de hiszem, hogy még mindig nagy, nagyon nagy segítséget nyújthatok népünknek.”

Randolph Braham megjegyezte, hogy ” a megszállás gyakorlatilag véget vetett Magyarország szuverén államként való létezésének.”Másnap Kallay a török követségnél talált menedéket. Horthy teljesen egyedül maradt. Nem volt más választása, mint egy németbarát kormány kinevezése Sztojay vezetésével. Edmund Veesenmayer német nagykövet Ribbentropba küldött táviratából kiderül, hogy Horthyt nagyon nehéz volt kezelni, ahol a Régenst “hazugnak, fizikailag képtelen ellátni felelősségét, folyamatosan ismételgeti és ellentmond önmagának, és időnként megállás nélkül beszél.”De tévedett: Horthy életrajzírója, Thomas Sakmyster azt írta, hogy Horthy tudta, hogyan kell becsapni és létrehozni egy Veesenmayer által leírt benyomást, ha el akarja kerülni a vitát; még rossz hallását is fel tudta hozni.

Adolf Eichmann másnap megérkezett Budapestre, és azonnal megkezdte a deportálások megszervezését. Sztojay Jarossas Andort nevezte ki Belügyminiszterévé, két helyettesévé pedig L. számú helyettesét, L. számú helyettesét, L. számú helyettesét, Endrét és L. számú helyettesét, Bakyt. A folyamat sebessége elképesztő volt. Május 14-től naponta négy vonat indult Magyarországról 12 000 zsidóval; 437 000 ezret küldtek ki az országból 145 vonaton július 6-ig. Auschwitzba érkezéskor 10-15 százalékukat választották ki munkára, a többit közvetlenül a gázkamrákba küldték. Eichmannnak csak egy kis német csoportja volt vele, és nem tudták volna elvégezni a munkát, ha nem a magyarok aktív segítsége lenne Jarossas, Endre és Baky parancsnoksága alatt. Deák István kijelentette, hogy közel 200 000 Magyar segített a zsidók deportálásában. Másrészt, ahogy Deák írta:

“figyelembe véve azonban, hogy Budapesten a legtöbb ember képes volt felismerni egy zsidót, és azt is, hogy a rejtőzködők többségét nem leplezték le, valószínű, hogy legalább százezer nemzsidó adott aktív segítséget a zsidóknak, miközben sokan egyszerűen elfordultak.”

felfoghatatlan volt az a teljes ostobaság, hogy embereket ölnek ahelyett, hogy munkára használnák őket a háború idején, és az emberek nem voltak hajlandók elhinni. Hitler azt mondta Horthynak, hogy szüksége van a zsidókra az építőipar számára. Ennek ellenére Horthy megpróbálta megállítani a deportálásokat. Június 25-30-án XII. Piusz pápától, Franklin Roosevelt elnöktől és Gusztáv svéd királytól kérte a zsidó deportálások leállítását, és június 26-án a Koronatanács ülésén ezt kiáltotta:

“ezt nem tűröm tovább! Nem engedem, hogy a deportálások újabb szégyent hozzanak a magyarokra! A kormány tegyen intézkedéseket Baky és Endre elmozdítására! A budapesti zsidók deportálásának véget kell vetni! A kormánynak meg kell tennie a szükséges lépéseket!”Minden hiábavaló volt. Senki sem engedelmeskedett a régensnek. Július 2-án a szövetségesek hiába bombázták Budapestet.

…

1944 áprilisában Walter Rosenberg és Alfred Wetzler megszökött Auschwitzból, és részletes jelentést írt a gázkamrák rajzaival “Auschwitz Jegyzetfüzet.”Itt egy rémisztő részletbe botlunk, amitől az ember haja szála görbül: A Samu Stern vezette Budapesti Zsidó Tanács legkésőbb június elején megkapta az “Auschwitz jegyzetfüzetet”, amelyet június végéig elrejtettek Horthy és a zsidók elől. Egy magyar biológus, George Klein, majd egy tinédzser Budapesten, június elején kapta meg a jelentést, és megmutatta nagybátyjának, egy jól ismert orvosnak, aki majdnem megütötte a fiatalokat az ilyen “érzéketlenség” terjesztéséért.”Szerző S. A. D., A Zsidó Tanács keresztény tagja, azt mondta:: “Különböző vezető embereket látogattam meg a dokumentumfilmjeinkkel… a legtöbbnek az volt a véleménye, hogy ezek nem igazak, csupán “zsidó túlzások”.”

július 3-án Török Sándor talált egy olvasót, aki azonnal hitt neki.

Horthy lánya-in-law Ilona grófnő Edelsheim-Gyulai (Mrs Ilona Bowden) emlékeztetett arra:

“Sándor Török hozott mindenféle hír, azzal a céllal, tájékoztatása a Régens. Szerencsére, írtam egy naplót, amelyben az emlékezetes nap van jelölve: július 3-án, 1944, ő szállította az Auschwitz Notebook nekem. Olvastam ezt a rendkívül sokkoló leírást a gázkamrával felszerelt megsemmisítő táborról az ő jelenlétében. Érezni lehetett, hogy minden szava igaz, mivel valami ilyesmit nem lehet koholni. Azonnal elhoztam ezt az apósom szobájába. Három nappal később, július 6-án a magyar kormány leállította a zsidók deportálását.”

így volt: azonnal hitt, és azonnal felhívta a régens figyelmét. Hány életet lehetett volna még megmenteni, ha Torok 10 nappal korábban érkezik a grófnőhöz?

az admirális megértette, hogy katonai leszámolás nélkül senki sem hallgatna rá. Július 4-én talált egy hűséges katonai egységet, amelynek parancsnoka Kosztor főparancsnok volt, aki szembeszállt Bakyval, és július 6-án leállította a deportálásokat. A budapesti zsidók negyedmillióját mentették meg ekkor. Később kiderült, hogy Eichmann azt tervezte, hogy mindegyiket csak két nap alatt deportálja aznap. Vasakaratával a régens helyreállította a részleges hatalmat és befolyást, és azt mondhatjuk, hogy a világon senki sem mentett meg annyi zsidót, mint ő. Sakmyster szavaival: “Horthy akciója példa nélküli volt a Holokauszt történetében: soha korábban egy vezető sem használta fel sikeresen a katonai erő fenyegetését a zsidók haláltáborokba történő deportálásának megállítására.”

Wallenberg július 9-én érkezett a városba. Ha Horthy nem cselekedett volna, akkor semmi köze nem lett volna: az összes zsidót addigra már deportálták volna. Jól értette, és július 29-én, 1944 számolt be, hogy a kormány: Horthy álláspontja ” szemlélteti a nagyon is valós tény, hogy a deportálásokat törölték per az ő érdekében, hanem számos kisebb beavatkozások. Közülük két ellenőrzött eset, amikor a foglyokkal megrakott vonatokat utasították vissza, közvetlenül a határ elérése előtt.”

Kistarcsa külvárosában a németek tábort állítottak az onnan deportált zsidó értelmiség számára. Vasdenyei Magyar parancsnok segített a zsidóknak, amennyire csak tudott. Az Eichmann-per egyik tanúja, Dr. Brody vallomást tett:

“Vasdenyei július 12-én este bizalmasan értesített arról, hogy a hónap 14-én a németek további 1500 fő befogadására készülnek Kistarcsáról, és hogy a németek különvonatot rendeltek Kistarcsára … amikor erről tudomást szereztem, még aznap este kapcsolatba léptem a Zsidó Tanács igazgatóival … a régens elrendelte, hogy a vonat ne induljon tovább. Mivel a vonat már elindult, a régens megparancsolta a csendőrség egyik őrnagyának, Lullay-nak, hogy állítsa le a vonatot, amíg az még magyar területen volt … ez volt az egyetlen deportáló vonat a náci uralom tizenegy éve alatt, amelyet valaha is visszafordítottak.”

a németek a deportálások újraindítását követelték, Horthy pedig a Budapesti Zsidó Tanács vezetőjével, Sami Sternnel szövetkezett, látszólag beleegyezett a deportálásba augusztus 25-én. A régens azonban ismét hűséges csapatokat gyűjtött össze, és végleg lemondta a deportálásokat. Augusztus 24-én Horthy puccsot hajtott végre: menesztette az Szt. Ojay-kormányt, és Lakatos Gézát nevezte ki új miniszterelnöknek.

…

október 15, 1944, Horthy megkísérelte kapituláció a szovjet hadsereg, de megdöntötték és letartóztatták. A fasiszta “nyilas” párt átvette a hatalmat. Eichmann október 16–án tért vissza, de már nem volt lehetősége a korábbi mértékű gyilkolásra: október 6-án Auschwitz abbahagyta a gázosítást-Horthynak sikerült abban a pillanatban megmentenie a Budapesti zsidóságot.

a központi zsinagóga közelében gettót hoztak létre. 200 000 embernek szánták, de létezésének 50 napja alatt csak 70 000-80 000 zsidó költözött oda. A Nyilas banditák 10 000-15 000 zsidót öltek meg e hely közelében, többségüket a zsinagóga melletti temetőben temették el. A Vöröskereszt és a diplomaták, Carl Lutz, Raul Wallenberg és sokan mások megpróbáltak segíteni; sok könyvet írtak erről. Valószínű, hogy a budapesti zsidóság 80-90 százaléka túlélte.

ha titokban jelen voltunk volna Horthy és Kallay március 19-i beszélgetésén, azt gondoltuk volna, hogy Kallaynak teljesen igaza van, és a hiú öregember egyszerűen nem értette a helyzetet. Természetesen el kellett volna fogadnia barátja tanácsát, és kihasználnia a lehetőséget, hogy 77 éves korában becsülettel nyugdíjba vonuljon!

de ha így tett volna, további negyedmillió zsidó lett volna a holokauszt áldozata, és a budapesti zsidók többsége nem élte volna túl a háborút. Ha így tett volna, a diplomaták és az igaz emberek cselekedetei a nyilas kormány idején eredménytelenek lettek volna; nem maradtak volna zsidók, akiket megmenthettek volna.

“amit Horthy tett-jegyezte meg George Friedman -, az a tisztesség piszkos munkája volt.”De talán John Montgomery Amerikai háború előtti nagykövet fogalmazza meg legjobban Horthy valódi helyét a történelemben:” ez a világ jobb, tisztességesebb hely lenne, ha az angol nyelvű nemzetek vezetői kifejlesztenék Horthy admirális akkori bátorságának egy apró részét.”

ez a cikk egy hosszabb, oroszul megjelent darabból készült, az “Evrejskaya Starina” (“a zsidó Régiségek”), #1, 2014, 4-102.