A. Jób bűnbánata.
1. (1-3) Jób megvallja önteltségét és tudatlanságát.
akkor Jób válaszolt az Úrnak, és azt mondta:
“tudom, hogy mindent meg tudsz csinálni,
és hogy semmilyen célodat nem lehet visszatartani tőled.
azt kérdezted: ‘ki az, aki tudás nélkül rejtegeti a tanácsot?’
ezért kimondtam azt, amit nem értettem,
számomra túl csodálatos dolgokat, amelyeket nem tudtam.
a. Tudom, hogy mindent megtehetsz: Jóbnak ez a csodálatos kijelentése nyilvánvalóan Isten hatalmának és hatalmának lenyűgöző megnyilvánulásához kapcsolódott a teremtés felett; de kapcsolódott ahhoz a vigasztaláshoz is, amelyet Isten jelenlétének érzése hozott Jóbnak. Isten valóban mindent meg tudott tenni, beleértve a vigaszt és bizonyosságot Jóbnak, még akkor is, ha Jób még mindig nem értette a válságának eredetét vagy értelmét.
b. és hogy semmilyen célt nem lehet visszatartani tőled: Az az Isten, aki képes a behemót és a Leviatán (Jób 40.és 41.) uralma alá hajtani Jób életének minden célját, beleértve a fordulatok és fordulatok mögött rejlő titokzatos jelentést is.
c. kimondtam, amit nem értettem, a számomra túl csodálatos dolgokat, amelyeket nem tudtam: Jób sok szomorú és meggondolatlan dolgot mondott, mind a Jób 3 gyötrelmes kiáltásában, mind a barátaival folytatott keserű és vitatott vitában. Időnként kételkedett Isten jóságában és igazságos ítéletében a világban; néha kételkedett abban, hogy van-e valami jó ebben az életben vagy a túlvilági életben. Most Jób teljes körűen visszatért az alázatos elégedettség állapotába, mivel nem tudta a válaszokat a válsága és társai által felvetett kérdésekre.
i. “Jób úgy érezte, hogy az, amit az Úrról mondott, alapvetően igaz; és maga az Úr azt mondta Jób három barátjának: “nem azt Beszéltétek rólam, ami helyes, mint Jób szolgám”; de az isteni jelenlét érzése alatt Jób úgy érezte, hogy még ha helyesen is beszélt, akkor is a saját megfelelő ismeretén túl beszélt, olyan beszédet mondott, amelynek mélységeit ő maga nem tudta megérteni.”(Spurgeon)
ii. Jób gondolkodását itt jól fejezi ki az egyik legrövidebb zsoltár, Zsoltár 131:
Uram, a szívem nem gőgös,
sem a szemem magasztos.
nem foglalkozom nagy dolgokkal,
sem olyan dolgokkal, amelyek túl mélyek számomra.
biztosan megnyugtattam és lecsendesítettem a lelkemet,
mint egy elválasztott gyermek az anyjával;
mint egy elválasztott gyermek, a lelkem bennem van.
Ó Izrael, reménység az Úrban
mostantól fogva és mindörökké.
2. (4-6) Jób bűnbánatot tart Isten előtt.
figyelj, kérlek, hadd beszéljek; Azt mondtad:
‘ én kikérdezlek, te pedig válaszolsz nekem.'”
“hallottam rólad a fül hallása alapján,
de most a szemem lát téged.
ezért irtózom magamtól,
és bűnbánatot tartok porban és hamuban.”
a. figyelj, kérlek, hadd szóljak: korábban Jób úgy tűnt, hogy konfrontatív módon akarja kihívni Istent (Jób 31:35-40). Most, Isten csodálatos kinyilatkoztatása után tisztelettel kérte Istentől a beszéd jogát.
b. hallottam rólad a fül hallatán, de most a szemem lát téged: Ez arra emlékeztet minket, hogy Jób Istennel való találkozásának legerőteljesebb aspektusa nem elsősorban az volt, amit Isten mondott; hanem Isten egyszerű, szeretetteljes, erőteljes jelenléte Jóbmal, amely a legmélyebben megváltoztatta őt.
i. Isten látása – nem a szó szoros értelmében vett szemével, hanem szó szerint valóságos módon – megadta Jóbnak azt, amit annyira akart: tudni, hogy Isten vele volt a válságában. Isten csodálatos jelenléte megalázta Jóbot.
ii. nem szabad azt feltételeznünk, hogy amit Jób tudott Istenről, az szükségszerűen hamis volt; mégis, Isten minden friss és mélyebb kinyilatkoztatása olyan fényességgel rendelkezik, amely az Istenről szóló korábbi tapasztalatokat meglehetősen sápadtnak tűnik. Amit most tapasztalt, annyira valóságos volt, hogy korábbi tapasztalatai valótlannak tűntek.
c. ezért irtózom magamtól: fontos megérteni Jób kijelentésének minden egyes mondatát. úgy tűnik, hogy ez a bűn normális meggyőződése, amelyet még egy Jób-féle Szent is érzékel Isten jelenlétében; mégis jó bizonyíték van arra, hogy Jób ezzel a kijelentéssel valóban formálisan visszavonta a tudatlanságban tett korábbi kijelentéseit.
i. “Az ige lefordítva” megvetem magam (Jób 42:6) fordítható ” elutasítom, amit mondtam.'”(Smick)
ii. “a héber szó szó szerint azt jelenti, abból a szempontból, etimológia, eltűnni; abból a szempontból a használat, visszahúzni, visszautasítani. Ami azt illeti, Jób ezen a ponton túllépett azon, amit korábban mondott, amikor kijelentette: ‘kicsiny vagyok’, és kijelentette, hogy gyakorlatilag teljesen lemondta magát. Eltűnök, visszavonom mindazt, ami elhangzott; elutasítom azt a pozíciót, amelyet felvettem.”(Morgan)
iii. “Megvetem (és a fordítások általában a héberben nem található tárgyként szolgálnak). Ez nem megy olyan messzire, mint annak a radikális bűnbánatnak a szánalmas önutálata, amely megköveteli az ismert bűnök beismerését. Ha össze akarjuk kapcsolni a 3. verssel, Jób sajnálatát fejezheti ki ostoba szavai miatt, amelyeket elhamarkodottan és tudatlanságban mondott.”(Andersen)
d. és bűnbánatot porban és hamuban: helyes volt, hogy Jób bűnbánatot tartott. Semmit sem tett azért, hogy életre keltse a válságot; ennek a válságnak az okai az Isten és Sátán közötti vitában gyökereztek, amint azt Jób 1.és 2. feljegyezte. Mégis meg kellett bánnia rossz szavait és rossz magatartását a válság után; mind azért, mert túlzottan engedett a kétségbeesésnek a Jób 3-ban, mind pedig azért, mert bölcs és mértéktelen beszédet mondott társaival szemben.
I. fontos megjegyezni, hogy Jób nem engedett barátainak, és elismerte, hogy mindvégig igazuk volt. Ez egyszerűen nem volt igaz. A bűnök Jób bűnbánatot itt egyaránt általános bűnök, közös minden ember, amely úgy tűnt, minden sötétebb Isten jelenlétében, még nem volt az oka a katasztrófa, hogy jött az életébe; bűnök voltak, amiket a katasztrófa után követtek el.
ii. mit kellett megbánnia Jób-nak? Prédikációjában, Jób a hamu között, Charles Spurgeon több dolgot javasolt:
· Jób megbánta a szörnyű átkot, amelyet születése napján kimondott.
· Jób megbánta, hogy meg akart halni.
· Jób megbánta Isten elleni panaszait és kihívásait.
· Jób megbánta kétségbeesését.
iii. mondhatnánk, hogy Jób ezen szavai – az alázatos bűnbánat és az Isten előtt való engedelmesség szavai olyan bűnökért, amelyek nagymértékben provokáltak, olyan bűnökért, amelyek az istenfélőktől és nem a gonoszoktól származnak – ezek a szavak, amelyek nem tartalmazzák Isten átkát – ezek a szavak véget vetettek az Isten és a Sátán közötti küzdelemnek, és megmutatták, hogy a győzelem istené és Jób-é volt.
iv. Istennek Jób hitébe vetett bizalma teljesen igazolódott. “Jób igazolva van az Isten jóságába vetett hitben, amely túlélt egy szörnyű nélkülözést, és valóban kiterjedt, nem támogatja Izrael történelmi hitvallása vagy Isten hatalmas cselekedetei, nem támogatja az élet a szövetségi közösségben, nem támogatja a kultusz intézmények, nem támogatja a próféták kinyilatkoztatott ismerete, nem támogatja a hagyomány, és ellentmond a tapasztalat. Jézus mellett biztosan Jób a legnagyobb hívő az egész Bibliában.”(Andersen)
v. Egyszerűen fogalmazva: “anélkül, hogy haragra gerjedt volna iránta, Isten megengedte Jób szenvedését, hogy megalázza a vádlót, és támogatást nyújtott számtalan szenvedőnek, akik Jób nyomdokaiba léptek.”(Smick) ez most megtörtént.
B. Jób helyreállítása.
1. (7-9) Jób barátait megdorgálják; Jób igazolva van
és így történt, miután az Úr ezeket a szavakat Jóbnak mondta, hogy az Úr azt mondta Elifáznak, a Temanitának: “haragom támadt ellened és két barátod ellen, mert nem azt beszélted rólam, ami helyes, mint Jób szolgám. Most azért vegyetek magatoknak hét bikát és hét Kosot, menjetek az én szolgámhoz, Jób-hoz, és ajánljatok fel magatoknak égőáldozatot; és az én szolgám, Jób imádkozik értetek. Mert elfogadom őt, hogy ne bánjak veled ostobaságod szerint; mert nem azt mondtad rólam, ami helyes,mint az én szolgám, Jób.”Elméne tehát Elifáz, a Temánita, Bildád, a Suhita és Czofár, a Naamatita, és úgy cselekedének, ahogy az Úr megparancsolta nékik, mert az Úr elfogadta Jóbot.
a. haragom felkelt ellened és két barátod ellen: Isten megdorgálta Jób három társát, fejüknek szólítva Elifázt(ő volt az első a három közül).
I. érdekes módon, Elihu nem foglalkozik Isten ebben az utolsó fejezetben. Egyesek szerint ez azért van, mert Elihu igaza volt abban, amit mondott, és valóban Isten hírnöke volt Jóbnak. Figyelembe véve pontosan azt, amit Elihu mondott, jobb azt gondolni, hogy Isten nem válaszolt neki, mint a teljes elbocsátás módját.
ii. “ezért büntetik (mint a nagykövetek szoktak lenni, amikor elkövetik undecencies) hallgatással, ami a királyi út a rossz kijavítására.”(Trapp)
b. nem beszéltél rólam, ami helyes, mint Jób szolgám: Jób barátai sok általános alapelvet beszéltek, amelyek beállításukban nagy bölcsességgel rendelkeznek. A probléma az volt, hogy Jób körülményei között a bölcsesség alapelvei nem voltak érvényesek. Úgy mutatták be Istent, mint aki dühös és ítélkezik Jób ellen, amikor nem volt az. Ez nem tetszett Istennek.
i. annyira nem tetszett Istennek, hogy kifejezetten megismételte a vádat (Jób 42:8); megparancsolta nekik, hogy áldozzanak égőáldozatot bűnük engesztelésére; megparancsolta nekik, hogy alázzák meg magukat, és kérjék Jóbot, hogy imádkozzon értük.
ii. el tudjuk képzelni, hogy ez nagyon meglepte őket. Azt hitték, hogy Isten mindvégig egyetértett velük. “És mégis úgy látszott, hogy mind Istenért vannak, és mindvégig Jób ellen hivatkoznak az ő ügyére. De ahogy bizonyos dolgokban nagyon tévedtek, úgy voltak önbecsüléseik is, és beszédeikben nagyon elfogultak voltak.”(Trapp)
iii. Isten szemrehányása Elifáz, Bildád és Cofár ellen ugyanakkor Jób kifejezett igazolása volt. Igaz volt, hogy csalódottságában, makacsságában és nyomorúságában Jób olyan dolgokat mondott, amiket meg kellett bánnia. Isten mégis mondhatta róla, hogy “mint Jób az én szolgám”, Jób példaképe volt annak, aki azt mondta, ami helyes.
c. Elifáz… Bildád… és Cofár… elmentek, és úgy cselekedtek, ahogy az Úr megparancsolta nekik; mert az Úr elfogadta Jóbot; Jób barátait Jób kedvéért fogadták el, mert az Úr elfogadta Jób-ot. Isten Jóbot a barátai közvetítőjévé tette. Ez alázatos és tanulságos élmény lehetett a barátok számára, és boldog és gyógyító élmény Jób számára.
i. “ezek az emberek nem azt mondták: “Nem, nem megyünk Jóbhoz”; nem próbálták igazolni magukat, pontosan azt tették, amit Isten mondott nekik, és ezzel nagyszerű és nemes dolgot tettek, és megragadták az egyetlen esélyt, hogy megismerjék Istent.”(Chambers)
ii. ” megpróbálták helyreállítani Jób filozófia. Kudarcot vallottak. Most imádsággal kellett helyreállítania őket. A saját fogságának zenekarai megszakadtak, sőt, mások nevében az ima tevékenységében.”(Morgan)
iii. “Jób megengedte, hogy nemes bosszút álljon, biztos vagyok benne, hogy az egyetlen, akire vágyott, amikor eszközévé vált, hogy visszahozza őket Istenhez. Isten nem akarta meghallgatni őket, mondta, mert oly rosszul beszéltek szolgájáról, Jóbról, és most Jób közbenjárónak, vagy közbenjárónak szánta őket az érdekükben; így lett a pátriárkára öntött megvetés tiszteletre.”(Spurgeon)
2. (10-11) Jób megáldatik, és újra befogadják barátai.
és az Úr helyreállította Jób veszteségeit, amikor imádkozott a barátaiért. Az Úr valóban kétszer annyit adott Jóbnak, mint korábban. Azután minden testvére, minden nővére és mindazok, akik korábban ismerősei voltak, odamentek hozzá, és együtt ettek vele az ő házában, és megvigasztalták és megvigasztalták mindazért a csapásokért, amelyeket az Úr rárontott. Mindegyik adott neki egy darab ezüstöt és egy arany gyűrűt.
a. az Úr pedig helyreállította Jób veszteségeit, amikor barátaiért imádkozott: Isten elég jó volt ahhoz, hogy helyreállítsa Jób vagyonát, még akkor is, ha Jób ezt soha nem kérte. Jób agóniája mindig inkább krízisének spirituálisabb aspektusaiban gyökerezett, sokkal inkább, mint az anyagiban. De miután a szellemi megoldódott, Isten visszaállította az anyagot.
i. mint az új King James Version margója megjegyzi, ezt is le lehet fordítani, és az Úr megfordította Jób fogságát. Ez egy szuggesztív kifejezés; hogy a barátaiért való imádkozás és a velük való kapcsolat helyreállítása bizonyos értelemben megszabadította Jóbot a fogságból.
ii. nem azt mondja, hogy Isten megfordította Jób szegénységét, sem Jób egészségét, sem barátságait, hanem szó szerint Jób fogságát. Az ember lehet szegény, beteg és barátságtalan anélkül, hogy fogságban lenne. De amíg Jób kinyilatkoztatta Istent, amíg megalázta magát Isten előtt, amíg engesztelést nem hozott barátainak, és nem imádkozott értük, még mindig fogságban volt.
iii. ez azután történt, hogy Jób kapcsolata a barátaival helyreállt (amikor imádkozott a barátaiért). Gyenge helyreállítás lett volna, ha Jób kapcsolata Elifázzal, Bildáddal és Cofárral ugyanolyan vitás és keserű marad, mint a vitájuk során.
b. Aztán minden testvére, minden nővére, és mindazok, akik korábban ismerősei voltak, odamentek hozzá, és együtt ettek vele a házában: Jób egykor számkivetett volt, még a saját családjából is (amint azt Jób 19:13-14 leírja). Most ezek a kapcsolatok helyreálltak.
I. érdekes észrevenni, hogy megvigasztalták és megvigasztalták mindazokért a csapásokért, amelyeket az Úr rárontott, és ez még azután is történt, hogy veszteségei helyreálltak, fogsága szabadon engedték. “Érdemes elgondolkodni azon a tényen, hogy Jób még akkor is érzi veszteségeinek fájdalmát, ha minden rendben van, és emberi vigasztalásra van szüksége.”(Andersen)
ii. nagylelkű ajándékokat is adtak neki (egy darab ezüst és mindegyik egy arany gyűrű); valószínűleg inkább a nagyságának tiszteletére, mint annak megteremtésére. “Részben azért, hogy pótolja korábbi veszteségeit, részben pedig azért, hogy bizonyságot tegyen tiszteletükről iránta.”(Poole)
3. (12-17) Jób történetének boldog vége.
most az Úr megáldotta Jób utolsó napjait, mint a kezdetét; mert volt tizennégyezer Juha, hatezer tevéje, ezer Ökrös igája és ezer nőstény Szamara. Hét fia és három lánya is volt. És nevezté az első Jemima nevét, a második Keziás nevét és a harmadik Keren-Happuch nevét. Az egész országban nem találtak olyan szép asszonyokat, mint Jób leányai, és atyjuk örökséget adott nekik testvéreik között. Ezután Jób száznegyven évet élt, és négy nemzedéken át látta gyermekeit és unokáit. Tehát Jób meghalt, öreg és tele napokkal.
a. Az Úr pedig jobban megáldotta Jób utolsó napjait, mint a kezdetét: Jób történetének elején egy áldott és istenfélő embert találunk, Jób könyvének végén pedig egy áldottabbat és istenfélőbbet. Végül Sátán minden támadása arra szolgált, hogy Jóbot áldottabb és istenfélőbb emberré tegye.
i. “a mi bánatunk véget ér, amikor Isten megszerezte bennük a végét. Jób esetében ezek voltak a célok, hogy a Sátánt legyőzzék, saját fegyvereivel meghiúsítsák, reményében felrobbantsák, amikor minden a maga módján volt.”(Spurgeon)
ii. Jób megduplázta vagyonát Isten áldása alatt, és megduplázta gyermekeit is. “Jób megkétszerezte gyermekeinek számát, mert még mindig a mieink, akiket a mennybe küldtünk előttünk.”(Trapp)
iii. láthatjuk, amint Mason javasolja, ezt a fejezetet az ébredés munkájának példájaként is.
· Isten népét elítélik bűnük miatt (irtózom magamtól).
· Isten népe megtört és bűnbánó (bűnbánat porban és hamuban).
· Isten a kemény szívekhez szól, és azok hallgatnak (mondta Az Úr Elifáznak).
* Isten népe imádkozik másokért, és Isten válaszol (Jób imádkozik érted).
· Isten népe engedelmeskedik Istennek (Elifáz… Bildád… és Cofár… elmentek, és úgy cselekedtek, ahogy az Úr parancsolta nekik).
· Isten népe egyesül és ujjong (minden testvére, minden nővére… elment hozzá, és ételt evett vele a házában).
· Isten népe áldott (az Úr áldott).
B. hét fia és három lánya is volt: semmi sem pótolhatta a Jób 1-ben oly tragikusan Elveszett gyermekeket, mégis ez a tíz gyermek igazi vigaszt jelentett. Ez is némi bizonyíték arra, hogy Jób kapcsolata a feleségével helyreállt a jóság, mint korábban.
i. Jób leányai is egyedülállóan áldottak voltak, szépek voltak, és örökségük volt testvéreik között. Kétségtelenül volt némi kapcsolat Jób családos emberként való istenfélő magatartása (Jób 31:1-4; 31:9-12) és a lányai áldása között.
ii. Jób leányainak neve érdekes.
· Jemimah: “Turtledove” vagy “nap-fényes.”
· Keziah: “fahéj” vagy “Cassia”, illatos illat.
c. Jób száznegyven évet élt, és négy generáción át látta gyermekeit és unokáit… Jób öregen és napokkal telve halt meg: Jób élete hosszú és áldott véget ért. Ő volt az a harcos, aki nagy csatát nyert Isten dicsőségéért.
i. Adam Clarke szerint a full of days ötlete az, hogy Jób meghalt, amikor “elégedett volt ezzel az élettel.”Jób most éppoly hajlandó meghalni, mint valaha, hogy vacsorázzon; megelégszik a napokkal, mondja a szöveg, nem úgy, mint az utált hús, hanem mint étel, bár nagyon tetszett,hogy tele volt.”(Trapp)
ii. ” a legnagyobb, legfontosabb célokat ez a kísérlet érte el. Jób sokkal jobb emberré vált, mint valaha is volt; Isten gondviselésének adományozási időszakait szemléltették és igazolták; Sátán cselszövéseit leleplezték; a türelmet megkoronázták és megjutalmazták; és Isten egyháza nagymértékben gazdagodott azzal, hogy ráhagyta az isteni igazság hatalmas kincstárát, amely megtalálható Jób könyvében.”(Clarke)
iii. “Ebben a nagyszerű könyvben nincs megoldás a problémákra. Van egy nagy kinyilatkoztatás. Az, hogy Isten a szenvedés által hívja az embereket önmagával való közösségbe;és hogy az emberi lélek ereje mindig Isten ismeretének ereje.”(Morgan)
iv. “nem vagyunk mind olyanok, mint Jób, de mindannyiunknak van Jób Istene. Bár nem emelkedtünk fel Jób gazdagságára, és valószínűleg soha nem süllyedünk Jób szegénységébe, mégis ugyanaz az Isten van felettünk, ha magasan vagyunk, és ugyanaz az Isten örök karjaival alattunk, ha alacsonyra kerülünk; és amit az Úr Jóbért tett, azt meg is fogja tenni értünk, nem pontosan ugyanabban a formában, hanem ugyanabban a szellemben és hasonló tervezéssel.”(Spurgeon)