a híres “Damoklész kardja” egy ősi erkölcsi példázatra nyúlik vissza, amelyet Cicero római filozófus népszerűsített KR.e. 45-ben “Tusculan Disputations.”Cicero meseváltozata II. Dionysiusról szól, egy zsarnoki királyról, aki egykor a szicíliai Syracuse városát uralta a Kr.e. negyedik és ötödik században, bár gazdag és hatalmas volt, Dionysius rendkívül boldogtalan volt. Vasökölű uralma sok ellenséget szerzett neki, és a gyilkosságtól való félelme gyötörte—olyannyira, hogy egy árokkal körülvett hálószobában aludt, és csak lányaira bízta, hogy borotvával borotválják le szakállát.
ahogy Cicero elmondja, a király elégedetlensége egy nappal azután tört ki, hogy egy Damoklész nevű udvari hízelgő megdicsérte, és megjegyezte, milyen boldog lehet az élete. “Mivel ez az élet gyönyörködtet téged-válaszolta egy bosszús Dionysius -, te magad akarod megízlelni, és próbára tenni a szerencsémet?”Amikor Damoklész beleegyezett, Dionüsziosz leültette egy arany kanapéra, és megparancsolta, hogy egy sereg szolga várjon rá. Zamatos húsdarabokkal kezelték, és illatos parfümökkel és kenőcsökkel töltötték. Damoklész nem tudta elhinni a szerencséjét, de éppen akkor, amikor kezdte élvezni a király életét, észrevette, hogy Dionysius borotvaéles kardot is lógott a mennyezetről. Damoklész feje fölött helyezkedett el, csak egyetlen lószőrszál függesztette fel. Ettől kezdve az udvaronc élete iránti félelme lehetetlenné tette számára, hogy élvezze az ünnep gazdagságát vagy élvezze a szolgákat. Miután több ideges pillantást vetett a fölötte lógó pengére, bocsánatot kért, mondván, hogy már nem akar ilyen szerencsés lenni.
Cicero számára Dionysius és Damoklész meséje azt az elképzelést képviselte, hogy a hatalmon lévők mindig az aggodalom és a halál kísértete alatt dolgoznak, és hogy “nem lehet boldogság annak, aki állandó aggodalmak alatt áll.”A példabeszéd később a középkori irodalom gyakori motívumává vált, és a “Damoklész kardja” kifejezést ma már általánosan használják a fenyegető veszély leírására. Hasonlóképpen, a “szálon lóg” mondás rövidített vagy bizonytalan helyzetgé vált. Az egyik leghíresebb felhasználása 1961-ben történt a hidegháború idején, amikor elnök John F. Kennedy beszédet mondott az Egyesült Nemzetek előtt, amelyben azt mondta, hogy “minden férfi, nő és gyermek Damoklész nukleáris kardja alatt él, a legvékonyabb szálnál lógva, amely bármikor levágható véletlenül, téves számítás vagy őrület.”