minden a nyelvészetről

a beszéd előállítása 3 folyamatot foglal magában:

Beavatás: a levegő mozgása a vokális traktuson keresztül.

fonáció: a légáramlás módosítása, amikor áthalad a gégén (a hangzáshoz kapcsolódik).

artikuláció: a légáramlás alakítása bizonyos hangtípusok előállításához (a módhoz kapcsolódóan)

artikulációs fonetika utal a “fonetika szempontjaira, amelyek azt vizsgálják, hogy a beszéd hangjai hogyan készülnek a vokális traktus szerveivel” Ogden (2009:173).

az artikulációs fonetika három területre osztható a mássalhangzók leírására. Ezek a hang, a hely és a mód. Ezek mindegyikét most külön tárgyaljuk, bár mindhárom terület összekapcsolódik a beszéd előállításában.

1) hang

angolul mind hangos, mind hangtalan hangok vannak. A hang e kategóriák egyikébe illeszkedik aszerint, hogy a vokális redők hogyan viselkednek, amikor beszédhang keletkezik.

zöngés: a zöngés hangok olyan hangok, amelyek előállításukkor vokális hajtogatási rezgéseket tartalmaznak. Példák a hangos hangokra /b,d,v, m/.

ha két ujját a nyak eleje mindkét oldalára helyezi, közvetlenül az állcsontja alá, és hangot ad, akkor képesnek kell lennie arra, hogy rezgő érzést érezzen. Ez azt mondja, hogy hangot adnak.

hangtalan: a hangtalan hangok olyan hangok, amelyek hangrezgés nélkül jönnek létre. Példák a hangtalan hangokra Angolul /s,t,p, f/.
2) Hely

a vokális traktus különböző szakaszokból áll, amelyek kulcsszerepet játszanak a beszéd előállításában. Ezeket a szakaszokat artikulátoroknak nevezzük, és ezek teszik lehetővé a beszédhangokat. Ezeket két típusra lehet osztani.

az aktív artikulátor az artikulátor, amely egy másik artikulátor felé mozog a beszédhang előállítása során. Ez az artikulátor egy másik artikulátor felé mozog, hogy valamilyen típusú záródást képezzen a vokális traktusban (azaz nyitott közelítés, Bezárás stb. – define)

a passzív artikulátor az artikulátor, amely mozdulatlan marad a beszédhang előállításában. Gyakran ez az a cél, amely felé az aktív artikulátor mozog (én.e a kemény szájpadlás).

most a vokális traktus különböző artikulációs helyeiről fogok beszélni

• Bilabiális: a Bilabiális hangok a felső és az alsó ajkakat érintik. A bilabiális hang előállítása során az ajkak érintkezésbe kerülnek egymással, hogy hatékony szűkületet képezzenek. Angolul /p,b, m/ bilabiális hangok.

• Labiodentális: a Labiodentális hangok magukban foglalják az alsó ajak (labiális) és a felső fogak (fogászati) érintkezését egymással, hogy hatékony szűkületet képezzenek a vokális traktusban. Példák a labiodentális hangokra Angolul /f, v/. A labiodentális hangok két típusra oszthatók.

a) Endolabiális: olyan hangok keletkeznek, ahol a felső fogakat az alsó ajak belsejéhez nyomják.

b) Exolabiális: olyan hangok, amelyek akkor keletkeznek, amikor a felső fogakat az alsó ajak külső oldalához nyomják.

• Fogászati: a fogászati hangok magukban foglalják a nyelv hegyét (aktív artikulátor), amely érintkezésbe kerül a felső fogakkal, hogy szűkületet képezzen. Példák az angol nyelvű Fogászati hangokra: / 6, 0/. Ha olyan hang keletkezik, ahol a nyelv a felső és az alsó fogak között van, akkor az interdentális kifejezést tulajdonítják.

• alveoláris: először is, mielőtt elmagyaráznám, mi az alveoláris hang, hasznos megtalálni magát az alveoláris gerincet. Ha a nyelvét közvetlenül a fogai mögé helyezi, és mozgatja, csontos gerincet fog érezni. Ezt alveoláris gerincnek nevezik. Az alveoláris hangok magukban foglalják a nyelv elülső részét, amely kapcsolatba lép az alveoláris gerincvel, hogy hatékony szűkületet képezzen a vokális traktusban. Példák az alveoláris hangokra Angolul: / t,d,n,l, s/.

• Postalveolar: a Postalveoláris hangok kissé hátrébb (‘post’) szólnak az alveoláris gerinctől. Postalveoláris hang akkor keletkezik, amikor a nyelv pengéje érintkezik a száj poszt-alveoláris régiójával. Példák a poszt-alveoláris hangokra Angolul: / 6, 0 /.

• palatális: a palatális hangok a nyelv testével (a nyelv nagy, húsos részével) készülnek. A nyelv teste felemelkedik a szájban lévő kemény szájpad felé (a száj kupola alakú teteje), hogy hatékony szűkületet képezzen. Az angol nyelvű palatális hangok példája /j/, általában <y>.

• Velar: Velar hangok akkor jönnek létre, amikor a nyelv hátsó része (nyelv hátsó része) a szájpadlás felé emelkedik, amely a száj tetejének hátsó részén található. Ez a lágy szájpad velum néven ismert. Ezután hatékony szűkület alakul ki, amikor ez a két artikulátor érintkezésbe kerül egymással. Az angol nyelvű veláris hangok példái a /k, G++/.

3) Manner

egyszerűen fogalmazva, az artikuláció módja a hang készítésének módjára utal, szemben azzal, ahol készül. A hangok különböznek az előállításuk módjától. Amikor az artikulátorokat egymás felé hozzák, a levegő áramlása az adott hangtípustól függően eltérő. Például a légáramlás teljesen blokkolható vagy turbulens lehet.

1) Stop artikulációk:

a Stop artikulációk olyan hangok, amelyek teljes záródást jelentenek a vokális traktusban. A lezárás akkor alakul ki, amikor két csukló összeáll, hogy megakadályozza a levegő kiszivárgását közöttük. A Stop artikulációk kategorizálhatók az érintett légáramlás típusa szerint. A légáramlás típusa lehet orális (plozív) vagy orr (orr). Most külön fogok beszélni mind a plozívumokról, mind az orrokról.

1a) Plozívumok: olyan hangok, amelyek a szóbeli (vokális) traktus teljes lezárásával készülnek. A velum egy plozív hang alatt emelkedik, ami megakadályozza a levegő kiszivárgását az orrüregen keresztül. Angol plosives a hangok / p, b,t,d,k, g/. A plozívok hosszú ideig tarthatók, ezért karbantartható megállóknak is nevezik őket.

1b) az orr hasonló a plozívumokhoz abban a tekintetben, hogy olyan hangok, amelyek a szóbeli (vokális) traktus teljes lezárásával készülnek. Az orrhangok során azonban a velum leereszkedik, ami lehetővé teszi a légáramlást az orrüregen keresztül. Vannak 3 orrhangok, amelyek angolul fordulnak elő / m, n, GmbH /

2) Frikatívumok:

a Frikatív hangok az aktív és passzív artikulátorok közötti távolság szűkítésével jönnek létre, ami szoros közelítést eredményez. Ez azt eredményezi, hogy a légáramlás turbulens lesz, amikor áthalad a frikatív hang előállításában részt vevő két artikulátor között. Angol fricatives vannak hangok, mint például a / f,v, θ,ð, s,z, ʃ,ʒ /

3) Approximants:

Approximant hangok által létrehozott csökken a távolság a két articulators. Bár a frikatívumokkal ellentétben a távolság nem elég széles ahhoz, hogy turbulens légáramlást hozzon létre. Az angol nyelvnek 4 közelítő hangja van, amelyek /w,j,r, l/.

magánhangzók

amikor a magánhangzókról van szó, más specifikációt használunk azok leírására. Nézzük a nyelv függőleges helyzetét, a nyelv vízszintes helyzetét és az ajak helyzetét.

a magánhangzók a légáramlás szabad áthaladásával készülnek a vokális traktus középvonalán. Általában hangot adnak, súrlódás nélkül készülnek.

1) függőleges nyelvhelyzet (Bezárás-nyitás): a függőleges nyelvhelyzet arra utal, hogy a nyelv milyen közel van a száj tetejéhez a magánhangzó előállítása során. Ha a nyelv közel van, akkor a close címkét kapja. Ha azonban a nyelv alacsony a szájban, amikor magánhangzót állítanak elő, akkor a címke nyitva van. + close-mid / open mid (lásd alább).

néhány példa a nyitott magánhangzókra: 6, 0

néhány példa a közeli magánhangzókra: 0, 2182>

2) vízszintes nyelvhelyzet (elöl, középen, hátul): a vízszintes nyelv arra utal, hogy a nyelv hol helyezkedik el a vokális traktusban, amikor magánhangzót állítanak elő. Ha a nyelv a száj elején van, akkor a címke elejét kapja, ha a nyelv a száj közepén van, akkor a címke közepét, ha a nyelv a száj hátulján van, akkor a címkét kapja vissza.

néhány példa a mellső magánhangzókra: a középső magánhangzókra néhány példa: a középső magánhangzókra néhány példa: a hátsó magánhangzókra néhány példa: a hátsó magánhangzókra: a hátsó magánhangzókra: a hátsó magánhangzókra: a szájpozíció: amint arra következtetünk , az ajakpozíció az ajkak helyzetére vonatkozik, amikor magánhangzót állítanak elő. Az ajkak lehetnek kerekek, elterjedtek vagy semlegesek.

példák a kör alakú magánhangzókra: u, o

példák az elterjedt magánhangzókra: 6, 2182>

a magánhangzóknak különböző kategóriái is vannak, például: egyhangzók és diftongusok.

Monothongs: A monoftongok olyan magánhangzók, amelyeket viszonylag stabil nyelvpozíció hoz létre.

a Monofonok időtartamuk szerint két kategóriába sorolhatók. Ezek hosszú és rövid magánhangzók, és időtartamuk tükröződik a nevükben.

példák a rövid magánhangzókra: E, 6,\,\, \

példák a hosszú magánhangzókra:\,\,\,\,\,\,\,\,\,\,\,\,\,\,\,\,\,\,\,\,\,\,\,\,\,\,\,\,\,\,\,\,\,\,\, \