a mitrális szelep annuloplasztikájának hosszú távú eredményeit a tiszta mitrális regurgitációra értékelik. A 100 beteg közül harminchárom (átlagéletkor 16 év) akut reumás carditis volt a műtét idején. Három alapvető technikát alkalmaztak: mért aszimmetrikus annuloplasztika (Reed) 37 betegnél, posterior plication annuloplasztika 56-ban, Carpentier gyűrű hétben. Hat korai haláleset történt, amelyek közül kettő szeleppel kapcsolatos volt. A túlélő betegek átlagos követési ideje 4,8 (standard eltérés 1,2) év volt (tartomány: 3-9 év). Tizennégy beteg későn halt meg, egy kivételével a szeleppel kapcsolatos okok miatt. Huszonötöt operáltak újra, és mindegyiken mitrális billentyűt cseréltek. Az aktuáriusi túlélés a kezdeti javítással öt év alatt 56%, nyolc év alatt 42% volt. Tizenhárom beteg veszett el a nyomon követéshez. A fennmaradó 42 beteg közül csak 27-nek van kiváló vagy jó klinikai eredménye. Tizenegy betegnek csak kielégítő eredménye van, jelentős mértékű maradék vagy visszatérő mitrális regurgitációval vagy fogyatékossággal vagy mindkettővel. Megvizsgálták a szelep meghibásodásának lehetséges okait; nem találtak szignifikáns különbséget a korcsoportok, illetve az akut és krónikus esetek között. Rosszabb, statisztikai szignifikanciájú eredményeket figyeltek meg a IV. funkcionális osztályba tartozó betegeknél, valamint azoknál, akiknek a műtétét sürgősségi alapon végezték. A mitrális szelep annuloplasztikájának három technikájának eredményei között nem volt különbség. Ez a retrospektív tanulmány azt jelzi, hogy a konzervatív eljárások, amelyek a gyűrűs javításra korlátozódnak, alacsonyabb eredményeket hoznak. A valvuloplasztikának számos elméleti előnye van, amelyek gyakorlati megerősítést igényelnek.