minden betegünk nő volt, és 9 11 esetből a hasnyálmirigy testében és/vagy farkában helyezkedett el. A diagnózis átlagos életkora 46,7 év volt. Különböző publikált tanulmányok kimutatták, hogy ezek a daganatok szinte kizárólag (több mint 95%) középkorú, perimenopauzális nőknél fordulnak elő, több mint 90% pedig a hasnyálmirigy testében vagy farkában található. A vizsgálatok 45 év feletti medián életkorot adtak (tanulmányunkban 47,5 év). Mivel a hasnyálmirigy MCNs diagnosztikai kritériumait az elmúlt néhány évben finomították és szabványosították, az MCN diagnózisa férfiaknál és a hasnyálmirigy fejében jelentősen csökkent, és ritkán történik (Adsay 2008; Sakoratas et al. 2011; Schmid és Siveke 2014; Nilsson et al. 2016; Ethun et al. 2017; Griffin et al. 2017). Minden betegünknél hasi fájdalom és tömeg tünetei jelentkeztek, főleg az epigasztrikus régióban. A tapintható hasi tömeg a nagyobb daganatok szokásos tünete, míg a 3 cm-nél kisebb daganatokat gyakran véletlenül találják meg (Zamboni et al. 2010). Radiológiailag minden esetünk élesen körülhatárolt lézióként jelenik meg, egy vagy több cisztás lokulussal az EUS-N, MRI-n vagy CT-n. Az MCNs cisztás lokulusai nem kommunikálnak a fő hasnyálmirigy-csatornával (Buetow et al. 1998; Oh et al. 2008). A vizsgálatunkban szereplő mind a 11 daganat nem mutatott semmilyen kommunikációt a fő hasnyálmirigy-csatornával.
esetünkben az átlagos és a medián tumorméret 8, illetve 9 cm volt. A tumor mérete vizsgálatunkban sokkal nagyobb volt, mint az átlagos 4,3 cm-es tumor mérete, amelyet egy nemrégiben végzett tanulmány jelentett (Griffin et al. 2017). Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) legújabb osztályozása szerint az MCNs átlagos mérete 6-10 cm, míg a méret 2-35 cm (Zamboni et al. 2010). Bár premalignus, az MCN-ek úgy viselkednek, mint az alacsony agresszív daganatok és a 4 cm-nél kisebb daganatok kivételesen alacsony malignus transzformációs rátával rendelkeznek (Nilsson et al. 2016).
sorozatunk mind a 11 esete sima külső felületű cisztákat mutatott, amelyek mérete néhány millimétertől néhány centiméterig terjedt a vágott felületen, vastag mucinostól zselatinos anyagig töltve. A cisztafalak vastagsága 0,2-0,3 cm volt. Ezek az eredmények hasonlóak voltak azokhoz, amelyeket általában az MCNs-ben találtak (Zamboni et al. 2010). Sorozatunk egyik esete sem, még a két nem invazív MCNs sem magas fokú diszplázia vagy az invázió és a kapcsolódó karcinóma egyetlen esete sem mutatott papilláris vetületeket vagy falfestménycsomókat bruttó megjelenésen, amelyek az mcns cisztás lokulusaiban láthatók társult invazív karcinómával (Zamboni et al. 1999).
szövettani szempontból mind a 11 esetünk kimutatta az mcns-re jellemző oszlopos mucinos epitheliumot és subepithgelialis petefészek típusú sztrómát (Zamboni et al. 2010). A diszplázia 8 esetben alacsony, míg 3 esetben magas volt. A petefészek típusú sztróma ma már követelmény ezen daganatok diagnosztizálásához (Tanaka et al. 2006; Adsay 2007). Az MCNs diszplázia lehet alacsony, közepes vagy magas fokú (Hruban et al. 2007). Egy nemrégiben készült tanulmány kimutatta, hogy az MCN-k 71% – ának alacsony fokú diszplázia van (Griffin et al. 2017). Az invazív karcinóma százalékos aránya az MCNs-ben 6% – tól 55% – ig terjedt a különböző publikált tanulmányokban (Griffin et al. 2017; Testini et al. 2010; Zamboni et al. 2010; Naveed et al. 2014). Mivel az invazív komponens fokális lehet, gondos és kiterjedt mintavételre van szükség (Zamboni et al. 2010). Minden esetben pozitív immunhisztokémiai foltok CKAE1/ae3 (epithelium) és vimentin plusz anti-simaizom aktin (stroma). Egyes esetekben inhibint és kalretinint végeztek, amelyek pozitívak voltak a sztrómában. Ezek az eredmények összhangban voltak a közzétett tanulmányokkal (Thompson et al. 1999; Zamboni et al. 1999).
mind a hasnyálmirigy nem invazív, mind invazív MCN-je aktiváló pontmutációkat mutat a KRAS gén 12.kodonjában. A KRAS mutációk prevalenciája növekszik a diszplázia mértékének növekedésével az alacsonyról a magas fokozatra. KRAS vezető mutációk most úgy vélik, hogy a fő vezető genetikai változások ezekben a tumorokban, és részt vehet a betegség progresszióját előforduló alacsony fokú MCNs vezető tumor progresszióját. A p53 tumor szuppresszor gén változásai gyakrabban fordulnak elő invazív MCN-ekben. Az MCNs-ben a KRAS mutációk preoperatív tesztelése hasznos lehet a rosszindulatú potenciál becslésében (Jimenez et al. 1999; Kim et al. 2003; Conner et al. 2017; Fujikura et al. 2017). Így a molekuláris biomarkerek most úgy gondolják, hogy hasznosak a diagnosztikai munka javításában és a hasnyálmirigy cisztás daganatainak rosszindulatú potenciáljának becslésében (Plougmann et al. 2017).
egy nemrégiben készült tanulmány, amely összehasonlította az MRI-t és az MR cholangiopancreatográfiát az EUS-val a hasnyálmirigy jóindulatú és rosszindulatú mucinos daganatainak megkülönböztetésében, megállapította, hogy az MRI diagnosztikai pontossága és specifitása magasabb volt, mint az EUS-é (Hwang et al. 2018).
nyomon követés csak 7 esetben volt elérhető a 11 esetből (1.táblázat). Mindezek a betegek daganatuk műtéti reszekcióján estek át, és nem kaptak kemo-vagy sugárterápiát. Minden beteg életben volt és jól volt, a követés idején nem volt bizonyíték a kiújulásra vagy a metasztázisra. Ide tartozott egy nem invazív MCN-ben szenvedő beteg, magas fokú diszplázia, aki 2009-ben reszekción esett át. A reszekció után 94 hónappal jól volt. A nyomon követés egy másik, nem invazív MCN-ben szenvedő beteg számára is elérhető volt magas fokú diszplázia, aki 2015-ben reszekción esett át. Ez a beteg az utolsó követés idején jól volt, de a követési időszak rövid volt (21 hónap).
a műtéti reszekció minden nem invazív MCNs esetében gyógyító hatású (Wilentz et al. 1999; Sarr et al. 2000; Crippa et al. 2008; Testini et al. 2010; Zamboni et al. 2010; Del Chiaro et al. 2013; Naveed et al. 2014). Mivel az MCN-k premalignusak, egyedülálló lehetőséget nyújtanak a klinikusok számára a rák kialakulásának megelőzésére (Dudeja and Allen 2015). Sendai (Tanaka et al. 2006) és Fukuoka (Tanaka et al. 2012) konszenzusos iránymutatásokat vezettek be 2006-ban, illetve 2012-ben a feltételezett hasnyálmirigy MCNs által jelentett kockázat szintjének meghatározására. A legújabb tanulmányok kimutatták, hogy mind a Sendai, mind a Fukuoka Irányelvek pontosan meghatározták az MCNs-ben szenvedő betegeket, akiknek valószínűleg előrehaladott neopláziája volt. A két irányelv között nem volt statisztikailag szignifikáns különbség az előrehaladott daganatos betegek előrejelzésében. A frissített Fukuoka-irányelveket nem találták jobbnak a Sendai-irányelveknél a neoplázia azonosításában (Kaimakliotis et al. 2015). 2015-ben az American Gastroenterological Association (Aga) iránymutatásokat is közzétett a feltételezett hasnyálmirigy-cisztás daganatok kezelésére (Singhi et al. 2016). A legújabb tanulmányok összehasonlították az Aga Irányelvek hatékonyságát a Fukuoka konszenzus irányelveivel az előrehaladott neoplázia (AN) előrejelzésében ezekben a daganatokban, és arra a következtetésre jutottak, hogy az Aga irányelvek nem voltak jobbak a Fukuoka irányelveknél az An azonosításában hasnyálmirigy MCNs-ben, és mindkettő többé-kevésbé hasonló hatékonysággal rendelkezett ebben a tekintetben. Ezek a tanulmányok arra a következtetésre jutottak, hogy mindkét irányelv magas kockázatú jellemzői nem azonosítják pontosan az összes előrehaladott neopláziában szenvedő MCN-beteget (Ma et al. 2016). Egy 2017-ben közzétett tanulmány azonban kimutatta, hogy az Aga és a Fukuoka kritériumok felülmúlják az eredeti Sendai irányelveket az előrehaladott neoplazia diagnosztikai pontosságának előrejelzésére MCNs-ben (Sighinolfi et al. 2017). Egy másik nemrégiben közzétett tanulmány kimutatta, hogy az MCNs könnyen megkülönböztethető a pancreas intraductalis papilláris mucinos neoplazmáktól (IPMNs) klinikai és demográfiai, radiológiai és patológiai jellemzőik alapján. A tanulmány kimutatta, hogy a legtöbb MCN lassan növekszik és nem invazív, sebészeti reszekcióval gyógyítható és kiváló prognózissal rendelkezik (még invazív betegség esetén is), 80% – os 10 éves túlélési rátával a reszekció után (Griffin et al. 2017). Vannak újabb tanulmányok, amelyek azzal érvelnek, hogy mivel a hasnyálmirigy MCNs-e gyakran tünetmentes és véletlenül fedezték fel, hiányoznak a preoperatív képalkotó vizsgálatok aggasztó jellemzői, és kivételesen alacsony a rosszindulatú transzformáció aránya, ha kevesebb, mint 4 cm méretű, és nem találták, hogy a reszekció után megismétlődnének, nem kell őket reszekció az első helyen, és ha reszekció, nem igényel további nyomon követést a reszekció után. Egy tanulmány kimutatta, hogy a rosszindulatú MCNs műtéti reszekciója után az 5 éves túlélés körülbelül 60% volt (Nilsson et al. 2016). Hangsúlyozni kell azonban, hogy a műtéti reszekció kritériumai az MCNs-ben továbbra is bizonytalanok és különböznek a különböző konszenzus európai és amerikai Irányelvek között (Tanaka et al. 2006; Tanaka et al. 2012; Singhi et al. 2016).
egyre több cisztás hasnyálmirigy-daganatot diagnosztizálnak (mivel az axiális képalkotás egyre elterjedtebbé válik). Az MCN-eket most optimálisabban kezelik a fent tárgyalt konszenzus irányelvek alapján, és a folyamatban lévő jelenlegi tanulmányok megpróbálják azonosítani azokat a daganatokat, amelyek nem műtéti úton kezelhetők (Greer and Ferrone 2016). Mivel az MCN-ek pontos diagnosztizálása és a többi hasnyálmirigy cisztás daganatától való megkülönböztetésük döntő fontosságú ezeknek a daganatoknak a pontos kezelésében, és mivel ez gyakran csak képalkotó vizsgálatok segítségével nehéz, új biomarkerek és molekuláris diagnosztikai eszközök, amelyek képesek megkülönböztetni a cisztás hasnyálmirigy elváltozásokat, jönnek létre, és nagyon hasznosnak bizonyulhatnak az ilyen differenciálásban, és megkönnyíthetik a korai és pontos diagnózist (Berger et al. 2017). Bár eddig nem azonosítottak határozott molekuláris markereket, a keresés aktívan folyamatban van. Fontos hangsúlyozni, hogy a patológusnak alapvető szerepe van mind a hasnyálmirigy cisztás daganatainak preoperatív értékelésében, mind a pontos posztoperatív diagnózisban, így a prognózis meghatározásában, a hasnyálmirigy cisztás daganatainak további kezelésében és nyomon követésében, beleértve az MCNs-t is (Esposito et al. 2015). Egy nemrégiben készült tanulmány Xu et al. (Xu et al. 2017) arra a következtetésre jutott, hogy az összes jelenlegi iránymutatás, beleértve az Aga-t, a Fukuoka-t és az American College of Radiology (ACR) hiányosságokat mutat, ezért fontos meghatározni a hamis pozitív eredmények elfogadható arányát annak érdekében, hogy megakadályozzuk az egyetlen valódi pozitív eredményt. Egy nemrégiben végzett radiológiai vizsgálat megállapította, hogy az EUS-leletek és a cysta fluid carcinoembryonic antigen (CEA) felhasználásával kidolgozott új kritériumok kiváló eredményeket hoznak a hasnyálmirigy mucinosus és serosus neoplazmák pontos megkülönböztetésében (Zhang et al. 2017).