perkután mitrális léggömb Valvuloplasztika: világszerte trendek

bevezetése óta 1984‐ben, perkután mitrális léggömb valvuloplasztika (PMV) nőtte ki magát, mint a választott eljárás a betegek súlyos tüneti reumás mitralis stenosis, amely kiváló azonnali, köztes, és hosszú távú eredményeket. PMV ma tekinthető a választott eljárás tüneti betegek súlyos reumás mitralis stenosis és megfelelő mitrális billentyű anatómiai jellemzői.1, 2, 3 a PMV megjelenése előtt a tüneti mitralis stenosisban szenvedő betegek többségét nyitott vagy zárt műtéti mitralis commissurotomiával kezelték.1 közepes vagy súlyos mitralis stenosis esetén a mitralis billentyű anatómiai jellemzőit alaposan meg kell vizsgálni a PMV megvalósíthatósága és biztonsága szempontjából.3 a legszélesebb körben alkalmazott echokardiográfiai paraméter a Wilkins-pontszám, 4 amely figyelembe veszi a betegtájékoztató anatómiai jellemzőit, a commissures-t, valamint a subvalvularis készüléket. A pontozási rendszer 1-től 4-ig terjedő pontértéket rendel az alábbiak mindegyikéhez: (1) a szelep meszesedése, (2) A betegtájékoztató mobilitása, (3) A betegtájékoztató megvastagodása és (4) a subvalvularis készülék degenerációja. A mitrális szelep, amelynek pontszáma <8-9, legfeljebb mérsékelt mitrális regurgitációval a perkután ballon mitrális valvuloplasztika (PBMV) legjobb jelöltje. A >9-10 pontszámú betegeknél, különösen a közepesen súlyos mitralis regurgitáció esetén, sebészeti terápiát kell javasolni, kivéve a súlyos társbetegségeket. A sztenotikus mitrális szelep egyszerűbb echokardiográfiai osztályozását az Iung and Cormier pontszám vezette be.5 Ez a pontszám egyedülálló az akkord hosszának figyelembe vételéhez. Egy új kvantitatív paraméter, amelyet Nunez írt le et al, 6 tartalmazza a commissural területek / a szórólapok maximális kirándulása a gyűrűből diasztolában. Az eredmény független előrejelzői a regressziós együtthatójukkal arányos pontértéket kaptak: mitrális szelep területe ~ 1 cm2,2 maximális szórólap elmozdulás ~ 12 mm,3 commissuralis terület arány ~ 1,25,3 és subvalvularis érintettség.3 három kockázati csoportot határoztak meg: alacsony (0-3-as pontszám), közepes (5-ös pontszám) és magas (6-11-es pontszám), a megfigyelt szuboptimális PMV-eredmények sorrendben 16,9%, 56,3% és 73,8% voltak. Ugyanazon pontozási rendszer alkalmazása a validációs kohorszban 11,8% – os, 72,7% – os és 87% – os PMV-eredményeket eredményezett.5% az alacsony, közepes és magas kockázatú csoportokban (P<0,0001). Hosszú távú eredményt jósoltak. A modell javította a kockázati besorolást a Wilkins-pontszámhoz képest (nettó átsorolás javulás, 45,2%; P<0,0001). A hosszú távú eredményt az életkor és a posztprocedurális változók, köztük a mitralis regurgitáció, az átlagos gradiens és a pulmonalis nyomás alapján jósolták meg.6

súlyos mitrális regurgitáció a mitrális ballon valvuloplasztika után ennek az eljárásnak a fő szövődménye. Ez a szövődmény kedvezőtlen prognózist eredményez, és gyakran intenzív kezelést és sürgős mitralis műtétet igényel. Bár a mitrális szelep egyes morfológiai jellemzői növelhetik a súlyos regurgitáció kockázatát, echokardiográfiai értékelés a Wilkins mitrális szelep pontszámával nem tudta megjósolni. Leírtunk egy új echokardiográfiai pontszámot, amely megjósolhatja a súlyos mitralis regurgitáció kialakulását a mitralis ballon valvuloplasztika után a kettős ballonnal és az Inoue ballon technikákkal.7, 8 Ez a pontszám figyelembe veszi a szórólap megvastagodásának és meszesedésének eloszlását (egyenletes vagy egyenetlen), a commissuralis betegség mértékét és szimmetriáját, valamint a subvalvularis betegség súlyosságát. Így az echokardiográfia azonosíthatja azokat a betegeket, akiknél magas a súlyos mitralis regurgitáció kialakulásának kockázata perkután mitralis valvulotomia után, ezzel a javasolt mitralis regurgitációs echokardiográfiai pontszámmal. Ez az új pontszám segíthet felmérni ennek a szövődménynek a valószínűségét az eljárás előtt, hogy előre jelezze annak valószínűségét, hogy műtéti javításra lehet szükség. Ezenkívül elképzelhető, hogy a betegek kiválasztására használható módosított eljárások, amelyek kidolgozhatók ennek minimalizálása érdekében szövődmény.7, 8

bár az iparosodott országokban folyamatosan csökkent a reumás szívbetegségek előfordulása, a reumás mitralis stenosis továbbra is jelentős mortalitást és morbiditást okoz világszerte. Ez különösen igaz azokban a nemzetekben, ahol jelentős számú bevándorló van endémiás reumás szívbetegségben szenvedő régiókból. A reumás mitralis stenosis előfordulása és előfordulása csökken az Egyesült Államokban és a világon.9, 10

az American Heart Association (JAHA) folyóiratának ebben a számában Desnos et al cikke az évente elvégzett PMV-k számának fokozatos csökkenéséről számolt be.11 ezenkívül ebben a főleg európai országból származó populációban arról számoltak be, hogy a PMV-ben szenvedő betegek idősebbek lettek, és kevésbé kedvező mitrális billentyű anatómiai jellemzői vannak a PMV számára. A megnövekedett életkor és a kevésbé kedvező anatómiai körülmények jelentős tendenciái ellenére a technika biztonságossága javult, és hatékonysága megmaradt.11 azt feltételezik, hogy az ebben a populációban elért jó eredmények a kevésbé kedvező anatómiai jellemzők ellenére a kezelőnek a technika javításában szerzett tapasztalatainak és a betegek körültekintőbb kiválasztásának köszönhetők. Továbbá az azonnali eredmények előrejelzésének multifaktoriális jellege is szerepet játszhat a PMV utáni jobb eredményekben ezeknél a szuboptimális betegeknél.12, 13

e cikk megállapításai összhangban vannak az Egyesült Államokban és Európában hasonló PMV-tendenciákat mutató korábbi tanulmányokkal.9, 10, 11, 12, 13 korábban beszámoltunk 7.5% – kal csökkent a használat az elmúlt évtizedben, az eljárás komplikációs arányának egyidejű növekedése 15,9%‐kal, valamint az életkor növekedése egy tanulmányban az Országos fekvőbeteg-minta 13 éves adataiból (1998-tól 2010-ig), amely az Egészségügyi Kutatási és minőségi Ügynökség által támogatott egészségügyi költség-és hasznosítási projekt részhalmaza.9 a betegek átlagos életkora 58,4 66,7 évről 1998-ban 62,9 17,0 évre nőtt 2010-ben (p<0,001 a trend esetében). Vaszkuláris szövődmények ezen betegek 1,7% – ánál fordultak elő. Korábbi vizsgálatokban 0-3% – os halálozási arányról számoltak be, amelyek általában érrendszeri szövődményekkel kapcsolatosak.1 a megnövekedett eljárási szövődmények aránya a társbetegségek életkorának és terhelésének növekedésével, valamint a költségek jelentős növekedésével járt együtt azoknál a betegeknél, akik szuboptimális anatómiai jellemzőkkel rendelkező PMV-ket kaptak. Ezen esetek 4,5% – ában kardiális szövődmények fordultak elő. Teljes szívblokk, amely állandó pacemaker beültetést (<0,5%) és pericardialis tamponádot (0,6%) igényelt. A felvétel során a betegek 5,8%‐ánál nyílt szívműtétre volt szükség. Az eljárás utáni neurológiai események (stroke vagy átmeneti ischaemiás rohamok) 2,8% – ot tettek ki. Összességében évente 0,4% – kal (P=0,001) nőtt az eljárási szövődmények aránya 1998-tól 2010-ig.

a PMV alkalmazása folyamatosan csökkenő tendenciát mutat az Egyesült Államokban és világszerte, összhangban a mitralis stenosis előfordulásának csökkenő tendenciájával. Az eljárást manapság egyre inkább magasabb társbetegségekkel és megnövekedett életkorral rendelkező betegeken végzik.A 9, 10, 11, 12, 13 operátor fontos szerepet játszik a tartózkodás hosszának, valamint a halál és a szövődmények kockázatának csökkentésében. Ezek a tendenciák támogatják a szívbillentyű-betegségekre vonatkozó irányelveket, amelyek határozottan javasolják, hogy a mitralis ballon valvuloplasztikát nagyobb volumenű központokban végezzék el képzett és tapasztalt operátorokkal. Mivel a PMV felhasználási aránya az évek során fokozatosan csökken, ezek a központok nemcsak kulcsszerepet játszanának a szövődmények arányának csökkentésében, hanem nélkülözhetetlenek lennének az orvosképzéshez szükséges megfelelő mennyiség biztosításához és fenntartásához is.

szuboptimális mitrális szelep anatómiai jellemzőkkel rendelkező betegeknél a PMV eredmények kevésbé örvendetesek. A műtéti mitrális szelepcsere (MVR) kockázata súlyos mitrális gyűrűs meszesedésben (MAC) szenvedő betegeknél magas. A MAC-ben szenvedő betegek gyakran idős, magas kockázatú populáció, többszörös komorbiditással, valamint a kardiovaszkuláris halálozás és az összes okból bekövetkező mortalitás magas kockázatával.

a Transzkatéter MVR (TMVR) a közelmúltban izgalmas új határként jelent meg a szív szerkezeti beavatkozásainak területén. A TMVR-rel kapcsolatos tapasztalatok még korai stádiumban vannak. Fontos kihívások merültek fel ennek a technológiának a fejlesztésében, beleértve a mitrális szelep anatómiai jellemzőinek összetettségét, beleértve a nyereg ovális alakját, a szubvalvuláris apparátust, a bal kamrai kiáramlási traktussal való kölcsönhatást, valamint az aorta szelepet, valamint a tmvr eszközök nagy méretét és a beültetéshez szükséges nagy katétereket. A fejlődés ezen szakaszában ezek a legtöbb esetben korlátozzák a transzapikális szállítási megközelítést.

világszerte számos súlyos MAC-ben szenvedő beteget kezeltek sikeresen TMVR-vel (transzkatéter mitrális szelep csere) a ballonnal bővíthető Sapien aorta transzkatéter szelepek.14 A TMVR a Mac Global Registry – ben egy multicentrikus nyilvántartás, amely adatokat gyűjt ezen eljárások eredményeiről. Összesen 116, rendkívüli sebészeti kockázatú és súlyos MAC-ben szenvedő betegnél végeztek TMVR-t; 106 betegnél az eljárás dátuma >1 évvel az adatzárolás előtt volt, és bevonták őket az elemzésbe. Átlagéletkoruk 73 62 év volt, 68% – UK nő volt. A mellkasi sebészek Társaságának átlagos pontszáma 15,3 volt 61.6% és 90% volt a New York Heart Association III. vagy IV.funkcionális osztályában. a 30 napos és 1 éves összmortalitás 25% és 53,7% volt. A legtöbb beteg, aki túlélte 30 nap volt életben 1 Év (49 a 77 ), és a legtöbb (71,8%) volt a New York Heart Association funkcionális osztály I vagy II. bal kamrai kiáramlási traktus elzáródása hemodinamikai kompromisszum egy aggasztó szövődménye ezt a technikát, és történt 13 beteg (11,2%). Bár az eljárás elvégezhető volt, magasabb kórházi halálozással járt. A 30 napos összmortalitás 25% volt (kardiovaszkuláris, 13%; nem cardiovascularis, 12%). 28 haláleset történt a TMVR után 31 nap és 1 év között, és 49 beteg élt 1 éves korában. Az 1 éves összmortalitás 53,7% volt (kardiovaszkuláris, 23,5%; nem cardiovascularis, 30,2%). A 30 nap elteltével végzett mérföldkő elemzés azonban azt mutatta, hogy a legtöbb beteg, aki túlélte a 30 napos posztprocedurális időszakot, 1 év alatt életben maradt.

1 éves echokardiográfiás adatok 34 betegnél álltak rendelkezésre. Az átlagos bal kamrai ejekciós frakció 58,6% volt 61,2%, a mitrális billentyű átlagos területe 1,9 0 volt.5 cm2, az átlagos mitrális gradiens 5,8 6,2 mm Hg volt, 75% – uk pedig nulla vagy nyomokban mitrális regurgitációt mutatott. A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a tmvr ballonnal bővíthető aorta szelepekkel extrém műtéti kockázatú és súlyos MAC betegeknél megvalósítható, de magas 30 napos és 1 éves halálozással jár. Mindazonáltal a TMVR szerepe MAC-ben szenvedő betegeknél további értékelést igényel a klinikai vizsgálatokban.

mitrális billentyű betegségben szenvedő betegek, akik túl nagy a kockázata a szívműtétnek, kevésbé invazív, katéter alapú (perkután) lehetőségek, például TMVR jelöltjei lehetnek. A klinikai vizsgálatok részeként gondosan kiválasztott betegeknél többféle TMVR eszközt alkalmaztak. Ezen szelepek közül három jelenleg randomizált klinikai vizsgálatokon megy keresztül, beleértve a Tendyne szelepet, a CardiaAQ‐Edwards, valamint az Intrepid perkután mitrális szelep csere (PMVR).15

Közzétételek

Nincs.

lábjegyzetek

*Levelezés: Igor F. Palacios, MD, Massachusetts Általános Kórház, Harvard Orvosi Iskola, Boston, MA 02114. E-mail: harvard.edu

az ebben a cikkben kifejtett vélemények nem feltétlenül a szerkesztők vagy az American Heart Association véleményei.

  • 1 Vahanian A, Palacios IF. Perkután megközelítések a szelepbetegséghez. Keringés. 2004; 109:1572–1579.LinkGoogle Scholar
  • 2 Palacios IF, Sanchez PL, Harrell LC, Weyman ae, blokk PC. Mely betegek részesülnek a perkután mitrális ballon valvuloplasztikában? Prevalvuloplasty és Post valvuloplasty változók, amelyek megjósolják a hosszú távú kimenetelt. Keringés. 2002; 105:1465–1471.LinkGoogle Scholar
  • 3 Nobuyoshi M, Arita T, Shin-Ichi S, Hamasaki N, Yokoi H, Iwabuchi M, Yasumoto H, Nosaka H. perkután ballon mitrális valvuloplasztika: áttekintés. Keringés. 2009; 119:e211-e219.LinkGoogle Scholar
  • 4 Wilkins GT, Weyman AE, Abascal VM, blokk PC, Palacios IF. A mitrális billentyű perkután ballon dilatációja: az eredményhez és a dilatáció mechanizmusához kapcsolódó echokardiográfiai változók elemzése. Br Szív J. 1988; 60: 299-308.CrossrefMedlineGoogle Scholar
  • 5 Iung B, Cormier B, Ducimetiere P, Porte JM, Nallet O, Mitchel PL, Acar J, Vahanian A. a perkután mitralis commissurotomia azonnali eredményei: prediktív modell 1514 beteg sorozatán. Keringés. 1996; 94:2124–2130.CrossrefMedlineGoogle Scholar
  • 6 Nunez MC, Tan TC, Elmariah S, doLago R, Margey R, Cruz-Gonzalez I, Zheng H, Handshumacher MD, Inglessis I, Palacios IF, Weyman AE, Hung J. a visszhang pontszám revisited: a commissuralis morfológia és a betegtájékoztató elmozdulásának beépítése a perkután mitralis valvuloplasztikán átesett betegek kimenetelének előrejelzésére. Keringés. 2014; 129:886–895.LinkGoogle Scholar
  • 7 Padial LR, Freitas N, Sagie A, Newell JB, Weyman AE, Levine RA, Palacios IF. Az echokardiográfia megjósolhatja, hogy mely betegeknél alakul ki súlyos mitrális regurgitáció perkután mitrális valvulotomia után. Cardiol Vagyok. 1996; 27:1225–1231.CrossrefMedlineGoogle Scholar
  • 8 Padial LR, Abascal VM, Moreno PR, Weyman AE, Levine RA, Palacios IF. Az echokardiográfia megjósolhatja a súlyos mitrális regurgitáció kialakulását perkután mitrális valvuloplasztika után Inoue technikával. Cardiol Vagyok. 1999; 83:1210–1213.Keresztrefmedlinegoogle Scholar
  • 9 Badkeka Ao, Shah N, Ghatak A, Patel NJ, Chothani A, Mehta K, Patel N, Grover P, Deshmukh A, Panaich SS, Savani GT, Bhalara V, Arora S, Rathodd A, Desai H, Kar S, Alfonso C, Palacios IF, Grines C, Schreiber T, Rihal CS, Makkar R, Cohen MG, O Neill w, de Marchena E. léggömb mitrális Valvuloplasztika az Egyesült Államokban: 13 éves perspektíva. Am J Med. 2014; 127:1126.Google Scholar
  • 10 Iung B, Nicoud-Houel A, Fondard O, Akoudad H, Haghighat T, Brochet E, Garbarz E, Comier B, báró G, Luxereau P, Vahanian A. a perkután mitrális commissurotomia időbeli tendenciái 15 év alatt. Eur Szív J. 2004; 25: 701-707.CrossrefMedlineGoogle Scholar
  • 11 Desnos C, Iung B, Himbert D, Ducrock G, Urena M, Cormier B, Brochet E, Ou P, Vahanian A, Boukleti C. a perkután mitrális commissurotomia időbeli tendenciái: 30 éves tapasztalat. J Vagyok Szív Assoc. 2019; 8:e012031. DOI: 10.1161 / JAHA.119.012031.LinkGoogle Scholar
  • 12 Cruz Gonzalez I, Sanchez-Ledesma M, Sanchez PL, Martin-Moreiras J, Jneid H, Rengifo‐Moreno P, Inglessis-Azuaje I, Maree AO, Palacios IF. A perkután mitrális valvuloplasztika sikerének és hosszú távú eredményeinek előrejelzése: multifaktoriális pontszám. Am J Med. 2009; 122:581.e11-9.CrossrefMedlineGoogle Scholar
  • 13 Sanchez PL, Rodriguez-Alemparte M, Inglessis I, Palacios IF. Az életkor hatása az azonnali és hosszú távú eredményekre vagy a perkután mitralis ballon valvuloplasztikára. Interv Cardiol. 2005; 18:217–225.Keresztrefmedlinegoogle Scholar
  • 14 Guerrero M, Urena M, Himbert D, Wang DD, Eleid M, Kodali S, I. György, Chakravarty T, Mathur M, Holzhey D, Pershad A, Fang HK, O ‘ Hair D, Jones N, Mahadevan VS, Dumonteil N, Rodes‐Cabau J, Piazza N, Ferrari E, Ciaburri D, Nejjari M, DeLago A, Sorajja p, Firas z, Rajagopal V, Whisenant B, Shah Pb, Sinning Jm, Witkowski a, Eltchaninoff H, Dvir D, Martin B, Attizzani GF, Gaia D, Nunez sv, Fassa aa, Kerendi F, Pavlides G, LYER V, Kaddiss G, Witzke C, Wudel GM, Raybuck B, Wang C, Waksman R, Palacios if, Cribier a, Webb J, Bapat V, Reisman M, makkar r, Leon M, Rihal C, Vahanian A, O ‘ Neil W, Feldman T. 1 éves eredmény a transzkatéteres mitrális szelep pótlásáról súlyos mitrális gyűrűs meszesedésben szenvedő betegeknél. Cardiol Vagyok. 2018; 71:1841–1853.CrossrefMedlineGoogle Scholar
  • 15 Krisnaswamy a, Navia J, Gillinov AH, Tuczu EW, KAPADIAM SR. Transzkatéter mitrális szelep cseréje: a szív beavatkozásának határa. Cleve Clin J Med. 2016; 83: S10-S17.CrossrefMedlineGoogle Scholar

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.