a cukorbetegek kezelésének egyik központi kérdése az, hogy a szoros glikémiás kontroll csökkenti-e a szív-érrendszeri betegségek (CVD) morbiditását és mortalitását. A Diabetes control and complications trial (DCCT) meggyőzően kimutatta, hogy minél magasabb az átlagos vércukorszint az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegeknél, annál nagyobb a neuropathia, retinopathia és nephropathia kialakulásának kockázata.1 A Diabetes control and complications trial-Epidemiology of Diabetes Interventions Complications (DCCT – EDIC) vizsgálat azt mutatta, hogy a szoros glikémiás kontroll története jelentősen csökkenti a CVD arányát.2
a Stockholmi diabetes intervenciós vizsgálat adatai azt mutatták, hogy az 1 – es típusú cukorbetegségben szenvedő betegeknél a szoros kontroll késlelteti az atherosclerosis kialakulását a carotis intima-media megvastagodásával mérve.3 Az Egyesült Királyság prospektív Diabetes vizsgálatában (UKPDS) egy intenzív kezelési csoport és egy hagyományos kezelési csoport összehasonlítása 16% – kal csökkentette a halálos és nem halálos kimenetelű MI kockázatát (p=0,052), de az összes halálozási ok nem különbözött a két csoport között.4 az UKPDS-vizsgálat 10 éves nyomon követése 15% – kal csökkentette a myocardialis eseményeket és 13% – kal a bármilyen okból bekövetkező halálozást.5
míg az Action in Diabetes and vascularis Disease: Preterax and Diamicron Modified Release Controlled Evaluation (ADVANCE) vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a HbA1c értéket 6-ra csökkentette.Az 5% – os arány 10% – os relatív csökkenést eredményezett a major macrovascularis és microvascularis események összesített kimenetelében, elsősorban a nephropathia 21% – os relatív csökkenésének következményeként.6 a vizsgálat azt is kimutatta, hogy a glükózkontroll típusának nincs jelentős hatása a nagyobb makrovaszkuláris eseményekre (p=0, 32), a kardiovaszkuláris okokból bekövetkező halálra (p=0, 12) vagy bármilyen okból bekövetkező halálra (p =0, 28).
az Action to Control cardiovascularis Risk in Diabetes (ACCORD) vizsgálatban a HbA1c átlagos kiindulási értéke az intenzív terápiás csoportban 8,3+ 1,1% volt, míg a standard csoportterápiában 8,3+1,1% volt.7 a követési időszak alatt (átlagosan 5,6 év) a tanulmány azt kérdezte, hogy a normál HbA1c-t célzó terápiás stratégia 6,5% – kal csökkentené-e a kardiovaszkuláris események arányát a HbA1C-t célzó stratégiával 7-7, 9% – os tartományban a középkorú és idősebb betegek 2-es típusú cukorbetegség. A vizsgálatban részt vevő kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az intenzív terápiás stratégia növekedése nem csökkentette szignifikánsan a nagyobb kardiovaszkuláris eseményeket. A nyomozók arra kényszerültek, hogy korábban (3,5 év után) fejezzék be az intenzív terápiás karot a magas halálozási arány miatt ebben a karban.
a multifaktoriális intervenció és cardiovascularis betegség 2-es típusú diabetesben szenvedő betegeknél-Steno-2 vizsgálat a célzott, intenzív multifaktoriális beavatkozás hatását hasonlította össze a hagyományos kezeléssel a CVD módosítható kockázati tényezőire 2-es típusú diabetesben és mikroalbuminuriában szenvedő betegeknél átlagosan 7, 9 éves időtartam alatt.8 A módosítható rizikófaktorok (hypertonia, dyslipidaemia és mikroalbuminuria) semlegesítésére szolgáló multifaktoriális, intenzívebb kezelési megközelítéssel végzett vizsgálat körülbelül 50% – kal csökkentette a cardiovascularis és a microvascularis események kockázatát, és a kezeléshez szükséges szám (NNT) 5 volt. A HbA1c célértéke az intenzív csoportban <6,5%, a hagyományos csoportban pedig 6,5-7,5% volt.
a 2-es típusú diabetesben szenvedő veteránok Glükózkontrollja és vascularis szövődményei vizsgálat (VAADT) összehasonlította az intenzív terápia és a standard glükózkontroll kardiovaszkuláris eseményekre gyakorolt hatását.9 Ez a vizsgálat azt mutatta, hogy a standard kezelési csoportban az 5,6 éves medián követési időszak és a medián HbA1c 8,4%, az intenzív kezelési csoportban pedig a medián HbA1c 6,9% után a két csoport között nem volt szignifikáns hatás a nagyobb cardiovascularis események, halál vagy mikrovaszkuláris szövődmények arányára.
a közelmúltban Victor és Merce egy érdekes cikke, amelyet az Annals of internal medicine publikált, áttekintette a glükózkontroll-rendszerek típusaira vonatkozó leginkább elérhető vizsgálatot, és arra a következtetésre jutott, hogy az ilyen szoros glikémiás kontroll-rendszerek komplex kezelési rendekkel, hipoglikémiával, súlygyarapodással és költségekkel terhelik a betegeket, és bizonytalan előnyöket kínálnak cserébe.10 a szerzők azt is javasolták, hogy a HbA1C-t 7-7, 5% között tartsák cukorbetegségben szenvedő betegeknél.
véleményem szerint szoros glikémiás kontroll célokat (HbA1c 6,5-7%) lehet tartani a korai időszakban a cukorbetegség ellátás és a szint között 7-7.5%, mint a cél ca fogadható el később.