Shamash, (akkád), sumér Utu, mezopotámiai vallásban, a nap istene, aki a Hold Istennel együtt Sin (sumér: Nanna) és Ishtar (sumér: Inanna), a Vénusz Istennője, az istenségek asztrális hármasának része volt. Shamash a bűn fia volt.
Shamash, mint a napisten, gyakorolta a fény erejét a sötétség és a gonosz felett. Ebben a minőségében vált ismertté, mint az igazságosság és a méltányosság Istene, és bírája volt mind az isteneknek, mind az embereknek. (A legenda szerint Hammurabi babiloni király Shamash-tól kapta meg törvénykönyvét.) Éjjel Shamash lett az alvilág bírája.
xhamstermédia / örökség-képek / age fotostock
Sámás nemcsak az igazságosság istene volt, hanem az egész világegyetem kormányzója is; ebben a tekintetben egy trónon ült, kezében az igazságosság és az igazságosság szimbólumait, egy botot és egy gyűrűt tartva. A Shamash-hoz is kapcsolódik a bevágott tőr. Az Istent gyakran ábrázolják egy lemezzel, amely a napot jelképezi.
mint a nap istene, Shamash az éjszaka és a halál hősies hódítója volt, aki lóháton, vagy bizonyos ábrázolásokban csónakban vagy szekéren söpört végig az égen. Fényt és életet adományozott. Mivel hősies és teljesen erkölcsös volt, csak ritkán szerepelt a mitológiában, ahol az istenek túl gyakran úgy viselkedtek, mint a halandók. Kultuszának fő központjai a Sumeri Larszában és az Akkádi Sipparban voltak. Shamash hitvese Aya volt, akit később Ishtar elnyelt.