célkitűzés: a kardiopulmonalis újraélesztés (CPR) eredményeinek elemzése, amely magában foglalta a defibrillációt a kórházi szívmegállás (IH-CA) során gyermekeknél.
módszerek: prospektív multicentrikus, nemzetközi, megfigyelési tanulmány a gyermekgyógyászati IH-CA-ról 12 európai és Latin-amerikai országban, 24 hónap alatt. 502 1 hónap és 18 év közötti gyermek adatait gyűjtötték össze az Utstein sablon segítségével. Azok a betegek, akiknek sokkolható ritmusa volt, amelyet áramütés(OK) val kezeltek. Az elsődleges végpont a kórházi elbocsátás utáni túlélés volt. Egyváltozós logisztikai regressziós elemzést végeztünk az eredménytényezők megtalálásához.
eredmények: negyven eseményt elemeztek 37 gyermeknél (átlagéletkor 48 hónap, IQR: 7-15 hónap). Az alapbetegség az esetek 81,1% – ában volt jelen, 24,3% – uknak volt korábbi CA-ja. A letartóztatás fő oka szívbetegség volt (56,8%). 17 epizódban (42.5%) kamrafibrilláció (VF) vagy pulzus nélküli kamrai tachycardia (pVT) volt az első dokumentált ritmus, 23-ban (57,5%) a CPR erőfeszítések során alakult ki. 11 betegnél (27,5%) három vagy több sokkra volt szükség a defibrilláció eléréséhez. A spontán keringés (ROSC) visszatérését 25 esetben (62,5%), 20 esetben (50,0%) sikerült fenntartani; azonban csak 12 gyermek (32,4%) élte túl a kórházi mentesítést. Azoknál a gyermekeknél, akiknél a VF/pVT volt az első dokumentált ritmus, jobb volt a ROSC (64,7% vs. 39,1%, p=0,046) és a túlélési arány a kórházi mentesítésig (58,8% vs.21,7%, p=0.02), mint a későbbi VF/pVT. túlélési arány fordítottan függött össze a CPR időtartamával. A klinikai eredmény nem függött össze a letartóztatás okával vagy helyével, a defibrillátor típusával és a hullámformával, az energia dózissal sokkonként, a sokkok számával vagy a kumulatív energia dózissal, bár a sokk nagyobb dózisával (25,0% <2jkg(-1), 43,4% 2-4jkg(-1) és 50,0% >4jkg(-1) esetén) jobb túlélés volt, és rosszabb a nagyobb sokkok és kumulatív energia dózis esetén.
következtetés: A gyermekgyógyászati VF/pVT megszüntetése az IH-CA beállításban az esetek alacsony százalékában érhető el 4jkg(-1) áramütéssel. Amikor a VF/pVT az első dokumentált ritmus, a defibrilláció eredményei jobbak, mint a későbbi VF / pVT esetében. nincs egyértelmű kapcsolat a defibrillációs protokoll és a ROSC vagy a túlélés között. Az optimális gyermekdefibrillációs dózist még meg kell határozni; ezért a jelenlegi újraélesztési irányelvek nem tekinthetők bizonyítékokon alapulónak, ezért további kutatásokra van szükség.