már több mint 10 éve írok gyerekregényt, és még mindig haboznék meghatározni; ez egy csúszós, változatos, higanyos dolog. De tudom, nagyobb bizonyossággal, mint általában bármit is érzek, mi nem az: nem kizárólag gyerekeknek szól. Amikor írok, két embernek írok, magamnak, 12 éves koromnak, és magamnak, most, és a könyvnek két különböző, de összefüggő étvágyat kell kielégítenie.
a 12 éves énem autonómiát, veszélyt, igazságot, élelmet és mindenekelőtt egyfajta atmoszférasűrűséget akart, amelybe beléphettem és beboríthattam. Felnőtt énem mindezeket a dolgokat akarja, valamint: a félelem, a szeretet, a kudarc elismerését. Tehát amikor írok – gyakran kudarcot vallok, de próbálkozom–, az az, hogy a lehető legkevesebb szóval írjam le azokat a dolgokat, amelyeket a legsürgősebben és kétségbeesetten szeretnék, ha a gyerekek megismernék, a felnőttek pedig emlékeznének.
azok közülünk, akik gyerekeknek írunk, megpróbáljuk felfegyverezni őket az előttünk álló életre mindennel, amit igaznak találunk. És talán titokban arra is, hogy felfegyverezzük a felnőtteket azokkal a szükséges kompromisszumokkal és szívfájdalmakkal szemben, amelyekkel az élet jár: emlékeztessük őket arra, hogy vannak és mindig is lesznek nagyszerű, fenntartó igazságok, amelyekhez visszatérhetünk.
amikor egy gyerekkönyvet olvasol, teret kapsz arra, hogy gyermekként újra elolvashasd: hogy visszatalálj ahhoz az időhöz, amikor naponta új felfedezések érkeztek, és amikor a világ kolosszális volt, mielőtt a képzeletedet levágták és megtisztították, mintha egy opcionális extra lenne. De a képzelet nem és soha nem is volt opcionális: mindennek a középpontjában áll, az a dolog, amely lehetővé teszi számunkra, hogy mások szemszögéből tapasztaljuk meg a világot, maga a szeretet feltétele. Ehhez olyan könyvekre van szükségünk, amelyek kifejezetten azért vannak megírva, hogy a szívnek és az elmének galvanikus rúgást adjanak – gyermekkönyvek. A gyermekek fikciója desztillációt igényel; legjobb esetben a legtisztább, legarchetipikusabb formájukban reményt, éhséget, örömöt, félelmet ad. Gondolj a gyermekkönyvekre, mint irodalmi vodkára.
mindenekelőtt a gyermekregény beszélt hozzám, és még ma is a reményről beszél. A könyvek azt mondják: Nézd, így néz ki a bátorság. Így néz ki a nagylelkűség. A varázslók, a szexi Jézus oroszlánok és a beszélő pókok közvetítésével azt mondják nekem, hogy ez a világ, amelyben élünk, olyan emberek világa, akik vicceket mesélnek, dolgoznak és kitartanak. A gyermekkönyvek azt mondják: a világ hatalmas. Azt mondják: a remény számít valamire, a bátorság számít, a szellemesség, az empátia, a szerelem számít. Ezek a dolgok lehet, hogy nem igazak. Remélem, hogy azok.
WH Auden írta, egy esszét Lewis Carroll: “Vannak jó könyvek, amelyek csak felnőtteknek szólnak, mert megértésük felnőtt élményeket feltételez, de nincsenek jó könyvek, amelyek csak gyerekeknek szólnak.”Nem javasolnám, hogy a felnőttek csak, vagy akár elsősorban a gyermekek fikcióját olvassák. Csak azt, hogy vannak olyan idők az életben, amikor ez lehet az egyetlen dolog, ami megteszi.
öt legjobb gyermekkönyv felnőtteknek
Michael Bond Paddington könyvei
van egy élénk és nyilvánvaló lecke Paddingtonban, a menedékről. Paddington felbukkan az ajtónkon, és semmi sem dicséri magát, csak a létezése és a kiváló kalapja, és be kell fogadnunk. Becsülnünk kell őt, mert él – és Michael Bond azt mondja nekünk, mint William Blake előtte, hogy minden, ami él, Szent.
de van még más is: szerintem Bond számára a struktúra a metafora egyik formája, és a történetek példázatokként is olvashatók. Tehát minden egyes Paddington-történetnek általában van valamilyen balesete: például, Paddington leejt egy szendvicset; egy ember csúszik rajta. Katasztrófa! De aztán a férfi betörőnek bizonyul, és lopott holmijai a medve lábainál ömlenek ki: triumph! A könyvek azt mondják nekünk, hogy ha kicsinyítünk, látni fogjuk, hogy minden katasztrófában van egy fogaskerék, amely a potenciális jóság felé vezet. A történetek szerkezetébe sütve, bármilyen kicsik is, Bond kolosszális központi igazsága: a világ káoszánál nagyobbak a csodái. Paddington arra kér minket, hogy bízzunk, ha csak egy rövid zihálásra is, a könyv hosszában, a világ alapvető nemességében. A könyvek oxigén azok számára, mint én, akik kételkednek.
Philip Pullman sötét anyagok trilógiája
Lyra, Pullman kegyetlen hősnője, az egyik legnagyobb, amit valaha írtak, egy gyors szellemű, foggal-körömmel hű lány, laza keze az igazsággal, utazások az alvilágba. Először, amikor találkozik a halottak birodalmát őrző hárpiákkal, hazudik – elmondja nekik, amit szerinte hallani akarnak. A hárpiák odavannak érte, lebombázzák és karmaikkal a koponyáját kapargatják. Ehelyett a saját történetét meséli el: a fájdalomról, a veszteségről, a reményről és a kapzsiságról, a szerelemről és a hibákról. A hárpiák hallgatnak. Lyra társa megkérdezi, hogy miért nem támadtak, ezúttal: “mert igaz volt” ‑mondta No-Name. Mert igazat mondott. Mert tápláló volt. Mert táplált minket. Mert nem tehettünk róla. Mert igaz volt.”
a hárpiák alkut kötnek: ha minden lélek odafigyelt a világra, és van egy története, amit elmondhat róla, és valóban elmondja, akkor a sötétségen át a másik oldalra vezetik őket. Szigorú figyelem, ébrenlét a világ szépségére, Pullman számára az, amit az élet követel tőlünk. Ez közös Iris Murdoch filozófussal, egy másik íróval, akit szeretek, aki úgy döntött, hogy a figyelem a szeretet alapköve. Meg kell tanulnunk Pullman univerzumában, hogy intenzív és nagylelkű gondossággal figyeljük a világot. Meg kell tanulnunk történeteket mesélni, mondja a könyvei, akár természetes, akár nem – mert ez a legjobb és néha az egyetlen módja annak, hogy igazságot cseréljünk.
hol vannak a vad dolgok írta Maurice Sendak
“de a vad dolgok sírtak,’ Ó, kérlek, ne menj-megeszünk-annyira szeretünk!’
“és Max azt mondta:” nem!’
“a vad dolgok ordították szörnyű ordításaikat, megrágták szörnyű fogaikat, forgatták szörnyű szemeiket és megmutatták szörnyű karmaikat, de Max belépett a saját hajójába, és búcsút intett.”
annyi értelmezés létezik arról, hogy hol vannak a vad dolgok, mint ahány ember olvasta, és ez valami egészen mást jelent 30 évesen, mint három évesen. Azt hiszem, ez a szeretet vadságáról szól; arról, hogy felfaljuk egymást, és felfalják őket.
azt hiszem, a világ éles furcsaságáról is szól. Max hazatér, hogy megtalálja a vacsoráját”még mindig meleg volt”. Sendak szerint szerkesztői azt akarták, hogy vágja le vagy változtassa meg ezt a sort, mert lehetetlen – vagy legalábbis szerkeszteni, hihetőbbé, “és még mindig meleg volt”. Egy interjúban azt mondta: “a” meleg ” nem égeti meg a nyelvét. Van valami veszélyes a ‘forró’ – ban … a forró a baj, amibe belekeveredhetsz. De én nyertem.”A világ végül is rendkívül furcsa. A gyerekek megérdemlik a könyveket is.
egy kutya és a fiú Eva Ibbotson
egy olyan világban, amely a kimerült tudás pózát díjazza, a gyermekek fikciója megengedi magának a félelem kifinomult álláspontját. Eva Ibbotson 1934-ben megszökött Bécsből, miután Hitler illegálisnak nyilvánította anyja írását; munkája tele van pofátlan csodálkozással a létezés puszta tényén. A One Dog and His Boy című filmben Hal, egy gyermek, akinek mindene megvan, amit csak kívánhat, kivéve a szeretetet és a gondoskodást, öt kutyát bocsát ki a kegyetlen easy Pets ügynökségből. Ő és barátja, Pippa és a kis tengernyi kutya menekül a nagyszülei otthonába.
útközben minden kutya megtalálja azt a helyet, ahol önmaguk lehetnek; a pekingi Li-Chee, aki egykor a szerzetesek templomait őrizte, egy lány lábánál feküdt egy nevelőotthonban; Francine, az uszkár, természetes komikus, utazó cirkuszban lép fel. Ez egy történet arról, hogy megtalálja a helyét és az embereket; arról, hogy nem szünetel vagy kételkedik, amíg meg nem találja őket.
ez is, mint sok Ibbotson könyve, egy lövés az íjon az egyre inkább fogyasztói világban; Hal szülei árukat árulnak rá, “egy ajándékcsomag Hamley-től, egy másik pedig Harrods-tól … de az egész házban semmi sem volt életben”. Ez egy éles támadás a megszerzés áradata ellen, amely azzal fenyeget, hogy eláraszt minket; ahhoz, hogy a nyakadat felette tartsd, a könyv azt mondja nekünk, találnod kell valamit, amit szeretni lehet, legyen az állat vagy ember, és kapaszkodj két kézzel. Maradj közel, mert a világ hideg lesz, frenetikus és műanyag, és csak egymással fogjuk megcsinálni.
Peter Pan by JM Barrie
szeretem Peter Pan-t, hogy annyira teljesen maga, nem más hígított változata, felnőtt dolog. Saját dacos logikáját kínálja fel nekünk, mert Sohaország a képzelet szabad kísérletezésének helye. “Természetesen a Neverlands sokat változik. John-nak például volt egy lagúnája, amelyen flamingók repültek, ahol John lövöldözött, míg Michaelnek, aki nagyon kicsi volt, flamingója volt, lagúnák repültek felette.”És én magát Pétert szeretem: Péter öröm, de egyben fenyegetés is: ő az id és az ego, a veszély, hogy elrabolják a vágyak, sötét és szeszélyes. Ő Pan.
Barrie azt állítja, hogy a felnőttek nem mehetnek Sohaországba. Ezt írja: “ezeken a varázslatos partokon a játékban lévő gyerekek örökre partra szállnak a korakulcsaikon. Mi is ott voltunk; még mindig halljuk a szörfözés hangját, bár többé nem szállunk le.”Mi, felnőttek, Barrie azt mondja nekünk, nem térhetünk vissza ugyanahhoz a vakmerő és szabadonfutó elképzeléshez. Nem értek egyet: azt hiszem, a könyvek megidézik bennünk a lázadó, Panian részeinket. Azt hiszem, Barrie segítségével, és azokkal, akik előtte és utána jöttek, visszahajózhatunk azokra a partokra.
lehet, hogy egy másik lecke is. Hook kapitány, keresztneve James, egy régi etoni. Barrie írja: “egy híres állami iskolában volt; és hagyományai még mindig úgy ragaszkodtak hozzá, mint a ruhák, amelyek valóban nagyrészt érintettek … még mindig ragaszkodott az iskola előkelő lomhaságához vezető sétájához.”Hook haldokló pillanataiban gyermekkorára gondol: “a régen játszott játéktérre … vagy egy híres falról nézni a faljátékot”. A történet Barrie játékváltozatában még egyértelműbb: Hook utolsó szavai a ” Floreat Etona “vagy a” May Eton flourish”, az iskola mottója.
James Hooknak azt mondták, hogy mindent megérdemel, és amikor nem kapja meg, megpróbálja megsemmisíteni Sohaországot, abban a reményben, hogy a káoszból felemelkedik. Kifinomult haja van, “hosszú fürtökbe öltözött”, és”soha nem volt baljósabb, mint amikor a legudvariasabb volt, ami valószínűleg a tenyésztés legigazabb próbája”. Óvakodj, mondja a könyv, pantomimikus öreg etoniak, rakoncátlan hajjal, akik a jó formát az igazság fölé értékelik, és akik uralkodni akarnak.
• miért érdemes gyermekkönyveket olvasni, annak ellenére, hogy olyan öreg vagy és bölcs, a Bloomsbury kiadta. Új regénye gyerekeknek, a jó tolvajok (Bloomsbury), most megjelent. Ahhoz, hogy egy példányt sem megy guardianbookshop.com vagy hívja a 0330 333 6846 telefonszámot. Ingyenes UK p& p felett 65, online megrendelések csak. Telefon megrendelések min p&p a 6.99.
{{topLeft}}
{{bottomLeft}}
{{topRight}}
{{bottomRight}}
{{/goalExceededMarkerPercentage}}
{{/ticker}}
{{heading}}
{{#paragrafusok}}
{{.}}
{{/bekezdések}} {{highlightedText}}
- Megosztás a Facebook-on
- Megosztás a Twitteren
- Megosztás e-mailben
- Megosztás a LinkedIn-en
- Megosztás a Pinteresten
- Megosztás a WhatsApp-on
- Megosztás a Messengeren