a paroxetin egy szelektív szerotonin újrafelvétel gátló (SSRI), antidepresszáns és szorongásoldó activity.In 6-24 hetes, jól megtervezett vizsgálatok során a napi 10-50 mg per os paroxetin szignifikánsan hatékonyabb volt a placebónál, legalább olyan hatékony, mint a triciklikus antidepresszánsok (TCA-k), és ugyanolyan hatékony, mint más SSRI-k és egyéb antidepresszánsok a major depresszív zavar kezelésében. A kezdeti választ követő 1 év alatt a relapszus vagy kiújulás szignifikánsan alacsonyabb volt a napi 10-50 mg paroxetin mellett, mint a placebo mellett, és hasonló volt a napi 50-275 mg imipraminhoz.A 10-40 mg/nap paroxetin hatásossága hasonló volt a TCA – k és a 20-60 mg/nap fluoxetin hatásosságához 6-12 hetes vizsgálatokban, 60 éves, súlyos depresszióban szenvedő betegeknél. A napi 10-40 mg paroxetin a TCA-kéhoz hasonló mértékben javította a depressziós tüneteket társbetegségben szenvedő betegeknél, és a dysthymia és a kisebb depresszió kezelésében hatékonyabb volt, mint a placebo.A napi 20-60 mg-os paroxetin hatásosabbnak bizonyult a placebónál az obszesszív-kompulzív zavar (OCD), a pánikbetegség, a szociális szorongásos zavar (szociális fóbia), a generalizált szorongásos zavar (Gad) és a poszttraumás stressz zavar (PTSD) 8-12 hetes kezelését követően. A javulást fenntartották, vagy a visszaesést 24 héttől 1 évig megakadályozták OCD-ben, pánikbetegségben, szociális szorongásos rendellenességben vagy GAD-ban szenvedő betegeknél. A paroxetin hatásossága hasonló volt az egyéb SSRI-kéhez OCD-ben és pánikbetegségben szenvedő betegeknél, és hasonló volt az imipraminéhoz, de nagyobb, mint a 2 ‘ chlordesmethyldiazepam hatásossága GAD-ban szenvedő betegeknél.A paroxetin általában jól tolerálható felnőtteknél, időseknél és társbetegségben szenvedő betegeknél, tolerabilitási profilja hasonló a többi SSRI-hez. A paroxetin leggyakoribb mellékhatása a hányinger, a szexuális diszfunkció, az aluszékonyság, az asthenia, a fejfájás, a székrekedés, a szédülés, a verejtékezés, a tremor és az étvágycsökkenés volt.Összefoglalva, a paroxetin, hasonlóan más SSRI-khez, általában jobban tolerálható, mint a TCA-k, és elsővonalbeli kezelési lehetőség súlyos depressziós rendellenesség, dysthymia vagy kisebb depresszió esetén. Mint más SSRI-k, paroxetin is megfelelő első vonalbeli terápia OCD, pánikbetegség, szociális szorongásos zavar, GAD és PTSD. Nevezetesen, a paroxetin az egyetlen SSRI, amelyet jelenleg jóváhagytak a szociális szorongásos rendellenességek és a GAD kezelésére, ami az osztály egyetlen gyógyszere, amely mind az öt szorongásos rendellenességre vonatkozik a súlyos depressziós rendellenesség mellett. Így, tekintettel a depresszió és a szorongás magas fokú pszichiátriai komorbiditására, a paroxetin fontos első vonalbeli lehetőség a súlyos depressziós rendellenesség, OCD, pánikbetegség, szociális szorongásos zavar, GAD és PTSD kezelésére.Farmakodinámiás tulajdonságoka paroxetin a preszinaptikus szerotonin újrafelvétel hatékony és szelektív inhibitora, és a posztszinaptikus receptoroknál a szerotonin aktivitás megnyújtásával fokozza a szerotonerg neurotranszmissziót. A paroxetin in vitro a noradrenalin (noradrenalin) mérsékelt inhibitora és a dopamin transzporterek gyenge inhibitora az emberi agyszövetben.Egészséges önkéntesekben a napi 30 mg paroxetin szuppresszáns hatással van a gyors szemmozgás (rem) alvására; csökkenti a REM fázisok számát és meghosszabbítja a REM késleltetést. Az alvás hatékonyságáról rendelkezésre álló adatok azonban kétértelműek. Bár az egyik vizsgálatban nem volt szignifikáns változás az alvás hatékonyságával kapcsolatban, szignifikánsan csökkent a másik vizsgálat kiindulási értékeihez képest.A napi 20 mg-os paroxetin alig volt érzékelhető hatással a pszichomotoros aktivitásra egészséges önkéntesekben, és a napi 30 mg-os paroxetin nem potencírozta az alkohol okozta pszichomotoros károsodást. A 40 mg/nap paroxetin minimális pszichomotoros károsodással és kisebb mértékű károsodással járt, mint az amitriptilin, amilobarbiton (amilobarbitál), doxepin, haloperidol, lorazepam, oxazepam vagy trazodon.A napi 30 mg paroxetin nem járt klinikailag jelentős hemodinamikai vagy elektrofiziológiai hatással egészséges önkéntesekben. Napi 20 mg-os adagban csökkentette a thrombocyta-aktivációt depresszióban és ischaemiás szívbetegségben szenvedő betegeknél, és normalizálta a thrombocyta-aktivációt major depresszióban szenvedő betegeknél.Farmakokinetikai tulajdonságoka paroxetin farmakokinetikai paraméterei széles egyéni variabilitást mutatnak. A paroxetin jól felszívódik orális alkalmazás után, és a felszívódást nem befolyásolja az élelmiszer vagy az antacidok jelenléte. Az egyensúlyi állapot 7-14 nap után alakult ki egészséges önkéntesekben, akik napi 30 mg paroxetint kaptak. A maximális plazmakoncentráció (Cmax) 62 6G/L volt 5-6 óra elteltével. A paroxetin eloszlási térfogata nagy (3-12 L/kg) 5-10 mg intravénás bolus után; a beadott dózisnak csak körülbelül 1% – A marad szabad a plazmában. A paroxetint orális alkalmazás után az emberi anyatejben találták.A paroxetin nagymértékben metabolizálódik a májban inaktív glükuronid és szulfát metabolitokká. Elsősorban a citokróm P450 (CYP) 2D6 izoenzim metabolizálja kiterjedt metabolizálókban; ennek az enzimnek a telítettsége a gyógyszer felhalmozódását eredményezi ismételt beadás vagy nagy dózisok után. A paroxetin eliminációs felezési ideje körülbelül 21 óra. A beadott dózis 62% – a ürül a vizelettel és 36% – a a széklettel; a gyógyszer <2% – a ürül változatlan formában.Idős egyénekben a gyógyszer plazmakoncentrációja egyensúlyi állapotban emelkedett, és az eliminációs felezési idő meghosszabbodott a fiatalabbakhoz képest. Vesekárosodásban szenvedő egyénekben az átlagos Cmax 4-szerese volt az egészséges önkéntesekének. Májkárosodásban szenvedő betegeknél és olyan egyéneknél, akiknél a kreatinin-clearance 1,8-3,6 L/óra (30-60 ml/perc) volt, a Cmax és a plazmakoncentráció-idő görbe alatti terület 2-szeresére emelkedett.A paroxetin a fluoxetinhez és a szertralinhoz hasonlóan erősen kötődik a plazmafehérjékhez, és gyógyszerkölcsönhatásokat okozhat más, erősen fehérjéhez kötött gyógyszerekkel. Minden szelektív szerotonin újrafelvétel-gátló (SSRI) gátolja a CYP enzimeket, ami potenciálisan gyógyszerkölcsönhatásokat eredményez az ezen enzimek által metabolizált szerekkel; a paroxetin, mint a fluoxetin, a CYP2D6 erős inhibitora, és így kölcsönhatásba léphet más SSRI-kkel, bizonyos triciklikus antidepresszánsokkal (TCA-k), antipszichotikumokkal és antiaritmiás szerekkel.Terápiás alkalmazás pszichiátriai betegségben szenvedő felnőtt Betegeknélnagyobb depresszív zavar:A paroxetin 10-50 mg/nap, rövid – középtávú (6-24 hetes) jól megtervezett vizsgálatokban szignifikánsan jobb hatásosságot mutatott, mint a placebo, és hasonló hatékonyságot mutatott a TCA – khoz (amitriptilin 50-250 mg/nap, imipramin 50-275 mg/nap, lofepramin 140-210 mg/nap), az összes többi vizsgált SSRI – hez (fluoxetin 20-80 mg/nap, szertralin 50-200 mg/nap nap, fluvoxamin 50-200 mg/nap), valamint az összes többi antidepresszáns komparátor (maprotilin 50-100 mg/nap, mianserin 60 mg/nap, mirtazapin 30-45 mg/nap, nefazodon 200-600 mg/nap, tianeptin 37,5 mg/nap, trazodon 146,1-154.3 mg / nap és 75 mg venlafaxin/nap) főként közepesen súlyos vagy súlyos major depresszív zavarban szenvedő felnőttek vagy járóbetegek kezelésére. A kiindulási Hamilton Depression Rating Scale (hdrs), illetve Montgomery és Xhamstersberg Rating Scale (M) pontszámok paroxetin esetén 31-47% – kal, placebo esetén 11-27% – kal csökkentek (p 0,05). A kiindulási HDRS vagy M 68% vs 44-71%), imipramin (31-63% vs 25-59%) és lofepramin (57 vs 54%), valamint SSRI-k fluoxetin (48-67% vs 45-68%), szertralin (64 és 66% vs 68 és 73%) és fluvoxamin (50 és 53% vs 47 és 55%). Response rates (defined as 50% reduction in MADRS or HDRS score from baseline) were similar with paroxetine to those with TCAs (60 to 74% with paroxetine vs 65 to 87% with amitriptyline, 63% with paroxetine vs 54% with lofepramine and 71% with paroxetine vs 60% with imipramine) and SSRIs (58 to 77% with paroxetine vs 57 to 78% with fluoxetine, 69 and 77% with paroxetine vs 72 and 86% with sertraline, and 53% with paroxetine vs 50% with fluvoxamine).A relapszus vagy kiújulás incidenciája a kiterjesztett kezelés 1 éve alatt a kezdeti válasz után szignifikánsan alacsonyabb volt 10-50 mg/nap paroxetin (10-17%), mint placebo (49%; p < 0, 05) esetén, és hasonló volt az 50-275 mg/nap imipraminhoz (4-14%).Depresszióban szenvedő idős betegeknél (60 éves korban) a kiindulási HDRS-pontszámok hasonló mértékben csökkentek a napi 10-40 mg paroxetin mellett, mint az 50-150 mg/nap amitriptilin mellett (65 és 61% vs.63 és 55%), nortriptilin (plazmakoncentráció 50-150 ~ g/L), doxepin 200 mg/nap (53 vs. 47%) és klomipramin 25-75 mg/nap (70 vs 70%). A kiindulási HDRS-pontszámok 31% – kal csökkentek 20-40 mg/nap paroxetin és 20% – kal 20-60 mg/nap fluoxetin esetén. A válaszarány (a HDRS kiindulási pontszámának 50% – os csökkenését mutató betegek százalékos aránya) 64 és 76% volt paroxetin esetén, szemben az amitriptilin 58 és 86% – ával, 65% paroxetin esetén, szemben a klomipramin 72% – ával és 38% paroxetin esetén, szemben a fluoxetin 17% – ával (p < 0, 05). Továbbá, a paroxetin 66% – A és a nortripty vonalban részesülők 78% – a metresponse criteria definition as HDRS pontszám 60 60.A 10-40 mg/nap paroxetin megakadályozta a depresszió kialakulását, ha a nagy dózisú interferon-kezelés előtt 2 hétig, míg a kezelés alatt 12 hétig alkalmazták melanoma malignumban szenvedő betegeknél; a major depresszió előfordulási gyakorisága a kezelés végén 11% volt paroxetin és 45% placebo esetén (p < 0, 05).A napi 7,5-15 mg pindolol hozzáadása 4-6 héten keresztül a napi 20 mg paroxetinnel történő kezeléshez jelentősen lerövidítette az antidepresszáns válaszig eltelt időt, összehasonlítva a placebóval a súlyos depressziós rendellenességben szenvedő betegeknél. 20 mg/nap paroxetin vagy 75 mg/nap amitriptilin hozzáadása hosszú távú lítium-kezeléshez (szérumkoncentráció 0,5-0.8 mmol/L) azoknál a betegeknél, akiknél a major depresszió áttöréses epizódjai 79, illetve 39% – os válaszarányt eredményeztek 4 hét után (p < 0, 05 paroxetin vs amitriptilin esetén), 6 hét után nem volt szignifikáns különbség egy jól megtervezett vizsgálatban.Jól megtervezett vizsgálatokban a kiindulási M ~ DSDRS pontszámok 45% – kal, illetve 42% – kal csökkentek a demenciában szenvedő betegeknél, akik napi 20-40 mg paroxetint vagy napi 25-100 mg imipramint kaptak, 44% – kal, illetve 40% – kal, daganatos betegeknél, akik napi 20-40 mg paroxetint vagy 75-150 mg amitriptilint kaptak, és 45% – kal egyenként 20-40 mg paroxetint vagy 75-150 mg amitriptilint kaptak/nap recipiensek rheumatoid arthritisben. A HDRS 50, 81 és 41% – os csökkenését figyelték meg a HIV-fertőzésben szenvedő betegeknél, akik napi 10-40 mg paroxetint, napi 50-200 mg imipramint vagy placebót kaptak; az ischaemiás szívbetegségben szenvedő betegek 54 és 61% – ánál csökkent a HDRS pontszám a kiindulási értékhez képest.A 6-12 hetes, randomizált, kettős-vak, depresszióban és szorongásban szenvedő betegeken végzett vizsgálatokban nem volt szignifikáns különbség az antidepresszánsok hatásosságában a kezelési csoportok között; A MADRS-pontszámok a kiindulási értékhez képest 83% – kal csökkentek 20 mg/nap paroxetin esetén, szemben a 76% – kal a 20 mg/nap fluoxetin esetén, 58% – kal a 20-40 mg/nap paroxetin esetén, szemben az 57% – kal a 25-150 mg/nap klomipramin esetén, és 58% – kal a 20 mg/nap paroxetin esetén, szemben az 57% – kal a 37,5 mg/nap tianeptin esetén. A kiindulási HARS-hoz vagy a klinikai szorongás skála pontszámaihoz (az anxiolytikus aktivitás mértéke) viszonyított csökkenés hasonló volt a paroxetin és a komparátor gyógyszerek esetében .Dysthymia és kisebb depresszió: A paroxetint (legfeljebb 40 mg/nap) és a pszichoterápiát placebóval hasonlították össze a dysthymia és a kisebb depresszió kezelésében 60 éves felnőtteken és 18-59 éves betegeken végzett nagy randomizált vizsgálatokban. A paroxetin mindkét állapot kezelésében hatékony volt, de nem különbözött szignifikánsan a PST-PC-től. Ezek a multicentrikus vizsgálatok azonos kialakításúak voltak, és 50% – os megoszlást mutattak a dysthymiás és kisebb depresszióban szenvedő betegek között. Minden 60 éves vagy annál idősebb beteg javulást mutatott 11 hét alatt: a paroxetin szignifikánsan hatékonyabb volt, mint a placebo (p = 0.004) az intent-to-treat elemzésében a 20 tételes Hopkins tünetellenőrző lista depressziós skála változásának elemzésében, és a 2.és 11. hét között a placebóhoz képest valamivel nagyobb mértékű tünetmegoldást eredményezett. A depressziós tünetekre gyakorolt hatás hasonló volt a dysthymia és a kisebb depresszióban szenvedő betegeknél. A fiatalabb betegeken végzett vizsgálatban mindhárom csoportban a depressziós tünetek szignifikáns csökkenését mutatták 11 hét alatt, és nem volt szignifikáns különbség a beavatkozások között, vagy amikor a csoportokat diagnózis alapján elemezték. A remissziós arányok (HDRS 6 vagy 7) a dysthymiában szenvedő, paroxetint vagy PST-PC-t kapó betegeknél szignifikánsan magasabbak voltak, mint a placebót kapóknál, de a kisebb depresszióban szenvedő betegek kezelési csoportjai között nem különböztek egymástól.Szorongásos zavarok: obszesszív-kompulzív zavar (OCD): a paroxetin 20-60 mg/nap szignifikánsan javította a diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyv harmadik kiadásában felülvizsgált (DSM-III-R) meghatározott OCD tüneteit a placebóhoz képest két jól kontrollált 12 hetes vizsgálatban. Az előzetes adatok (absztraktban bemutatva) azt mutatják, hogy a placebóhoz képest javulást figyeltek meg a 40 és 60 mg/nap dózisok mellett, de a 20 mg/nap dózis nem. A placebót kapóknál kevesebb paroxetin relapszus következett be, és a relapszusig eltelt átlagos idő szignifikánsan hosszabb volt aktív kezelés mellett, mint placebo mellett egy 12 hónapos vizsgálatban.A paroxetinnel kezelt betegeknél (értékelhető n = 198) az OCD tüneteinek hasonló csökkenését tapasztalták, mint a klomipraminnal kezelt betegeknél (értékelhető n = 94) egy jól kontrollált, 12 hetes vizsgálatban, és a tünetek csökkenése hasonló volt a paroxetinnel kezelt betegeknél, mint a fluvoxamin és citalopram esetében, egy kis (n = 30), egy vak, 10 hetes vizsgálatban.Pánikbetegség: A placebóval összehasonlítva a napi 20-60 mg paroxetin szignifikánsan javította a pánikbetegséget (több értékelési paraméteren keresztül) rövid távú (10-12 hetes) kettős-vak, randomizált vizsgálatokban, amelyekben 120-278 (itt) beteg vett részt, és a paroxetin mind az öt területen (pánikrohamok, szorongás, fóbia, jóllét és fogyatékosság) hatékony volt. A fix dózisú vizsgálatban az eredmények csak a paroxetin magasabb dózisa (40 mg/nap) esetében voltak szignifikánsak. Ezenkívül a paroxetin 20-60 mg/nap a placebóhoz képest csökkentette a pánikrohamok előfordulását akár 36 hétig egy kettős-vak kiterjesztési fázisban egy vizsgálatban.A gyógyszer 20-60 mg/nap dózisban legalább olyan hatékony volt, mint a klomipramin 50-150 mg/nap a pánikbetegség kezelésében két jól kontrollált 12 hetes vizsgálatban, és hasonló hatékonyságú volt, mint a klomipramin hosszú távú (36 hetes) kiterjesztési fázisban egy vizsgálatban. Ezenkívül a paroxetin (de nem klomipramin) szignifikánsan hatékonyabban csökkentette a pánikrohamok előfordulását nullára, mint a kognitív-viselkedési terápia az egyik rövid távú vizsgálatban. Úgy tűnt, hogy a paroxetin (legfeljebb 50 mg/nap) a citalopramhoz hasonló mértékben csökkentette a DSM-IV által diagnosztizált pánikbetegség tüneteit (legfeljebb 50 mg/nap) egy kis (értékelhető n = 45) vizsgálatban, bár tendencia volt a paroxetin nagyobb arányának irányába, mint a citalopramot kapók, hogy a vizsgálat végén (60 nap) mentesek legyenek a pánikrohamoktól.Szociális Szorongásos Zavar (Szociális Fóbia): A 20-50 mg/nap paroxetin szignifikánsan javította a szorongás súlyosságát a placebóhoz képest a szociális szorongásos zavarban szenvedő betegeknél (értékelhető n = 92-360) öt jól kontrollált, 12 hetes vizsgálatban. A paroxetint kapók nagyobb hányada (43-70,5%), mint a placebo (8,3-47,8%) nagymértékben vagy nagyon sokat javult a Clinical Global Impression-Improvement (CGI-I) skálán (p < 0,0001-p < 0,05), és a legtöbb esetben szignifikánsan nagyobb volt a Liebowitz szociális szorongás skála összesített pontszámainak csökkenése a kiindulási értékhez képest a paroxetinben (27,5-47,4%), mint a placebóban (11.0-25,1%) recipiensek (p < 0,0001-p < 0,05). Egy kiterjesztett vizsgálatból és egy hosszú távú relapszus prevenciós vizsgálatból származó absztrakt jelentések azt mutatják, hogy a paroxetin hatásossága a szociális szorongásos zavarban szenvedő betegek kezelésében akár 36 hétig is fennmaradhat.Generalizált szorongásos zavar (GAD): a napi 20-50 mg paroxetin szignifikánsan javította a szorongás tüneteit (a HARS teljes pontszám alapján mérve) a placebóhoz képest két 8 hetes, randomizált, kettős-vak vizsgálatban, amelyekben 324 (ITT) és 426 (értékelhető) járóbeteg vett részt. Egy harmadik, 8 hetes vizsgálatban a har-pontszám kiindulási értékhez viszonyított csökkenése számszerűen nagyobb volt 20-50 mg/nap paroxetin mellett, mint placebo mellett. A gyógyszer 20 mg/nap dózisban hasonló hatékonyságot mutatott, mint az imipramin 50-100 mg/nap, de nagyobb hatékonyságot mutatott, mint a 2 ‘ chlordesmethyldiazepam 3-6 mg/nap a GAD kezelésében egy kis (értékelhető n = 63) randomizált vizsgálatban. Ezenkívül szignifikánsan kevesebb paroxetin (10, 9%), mint a placebo (39, 9%) recipiens relapszus prevenciós vizsgálat során.Poszttraumás stressz zavar (PTSD): A 20-50 mg/nap paroxetin szignifikánsan javította a PTSD tüneteit a kiindulási értékhez képest (p < 0, 001), a klinikus által alkalmazott PTSD skála alapján, és növelte a kezelésre reagálók arányát (nagymértékben vagy nagyon javult a CGI-I-n) a placebóhoz képest két randomizált, kettős-vak, 12 hetes vizsgálatban. Szignifikáns javulást figyeltek meg a paroxetin esetében a placebóhoz képest mindhárom tünetcsoporton (újbóli észlelés, elkerülés és hyperarousal), valamint mind a férfi, mind a nő betegeknél. Ezenkívül a kezelés előnyeit minden traumatípusban megfigyelték.Toleranciaa paroxetint különböző pszichiátriai kórképek miatt kapó betegeknél a leggyakoribb nemkívánatos események, melyek incidenciája 5% volt, a következők voltak: hányinger, verejtékezés, fejfájás, szédülés, aluszékonyság, székrekedés, asthenia és szexuális diszfunkció. Ezek a mellékhatások általában enyhék voltak, és az olyan események, mint a hányinger és szédülés, átmenetiek voltak.A szexuális diszfunkció minden SSRI-ben közös. Depresszióban szenvedő betegeknél 20-50 mg/nap paroxetint adtak be, az abnormális ejakuláció előfordulási gyakorisága körülbelül 13% volt. OCD-ben, szociális szorongásos rendellenességben, GAD-ben vagy pánikbetegségben szenvedő betegeknél az előfordulási gyakoriság 21-28% volt 10-60 mg/nap paroxetin mellett.39, több mint 3700 beteg bevonásával végzett vizsgálat meta-analízise igazolta a nemkívánatos események szignifikánsan alacsonyabb incidenciáját és a nemkívánatos események miatti megvonási Arány irányába mutató tendenciát a paroxetin esetében, mint az amitriptilin, imipramin, maprotilin és klomipramin esetében.A paroxetin tolerálhatósága hasonló volt a fluoxetinéhez, fluvoxaminhoz és szertralinhoz a 6 héttől 6 hónapig tartó randomizált, kettős-vak vizsgálatokban. A mellékhatások összesített előfordulási gyakorisága hasonló volt a többi SSRI-hez, amelyekkel összehasonlították, és nem volt következetes statisztikailag szignifikáns különbség a paroxetin és a különböző SSRI-k között az egyes nemkívánatos események tekintetében. Nagy, placebo-kontrollos, aktív-összehasonlító vizsgálatokra van szükség az SSRI-k relatív tolerálhatóságának további tisztázása érdekében.Az SSRI-kezelés abbahagyása után néhány betegnél enyhe vagy közepesen súlyos, önkorlátozó elvonási tünetek jelentkezhetnek (pl. szédülés, paraesthesia, fejfájás és vertigo). Mint más SSRI-k esetében, a paroxetin adagjának lassú, több héten át történő csökkentése minimálisra csökkenti ezen tünetek mértékét.Adagolás és alkalmazásaz ebben a szakaszban szereplő információk az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság gyógyszerfelírási információin alapulnak. A paroxetin tablettát naponta egyszer, lehetőleg reggel, étkezés közben vagy attól függetlenül kell bevenni, és rágás helyett egészben kell lenyelni. A pánikbetegség kivételével az összes indikáció esetében az ajánlott kezdeti adag 20 mg/nap; az utóbbi állapotban a kezdeti adagnak 10 mg/napnak kell lennie. Ha a hatás nem érhető el, a paroxetint hetente, 10 mg-os lépésekben kell emelni, a kezelt állapottól és a helyi ajánlásoktól függően a maximális napi 50-60 mg-os adagig. A paroxetin hosszú távú (>1 év) fenntartó terápiájára vonatkozó megbízható vizsgálatok nem állnak rendelkezésre, de mivel a gyógyszerre reagáló állapotok közül sok krónikus, ésszerű megfontolni a reagáló betegek hosszabb kezelésének folytatását, időszakos újraértékeléssel és az adag lehetséges módosításával. Az Egyesült Királyság irányelvei és a WHO ajánlásai azt sugallják, hogy a betegeket legalább 4-6 hónapig kell kezelni a depresszióból való kilábalás után, és talán hosszabb ideig OCD és pánikbetegség esetén. Mint sok pszichoaktív gyógyszer esetében, a hirtelen abbahagyást is avoided.In idős vagy legyengült, illetve súlyos vese-vagy májkárosodásban szenvedő betegeknél a paroxetin ajánlott kezdő adagja 10 mg/nap. Az adag emelhető, ha szükséges, de nem haladhatja meg a 40 mg/nap értéket.SSRI és monoamin-oxidáz inhibitor (MAO-gátlók) egyidejű alkalmazása esetén szerotonin szindróma (amely magában foglalja a tudatállapot változását, agitációt, myoclonust, hyperreflexiát, izzadást, hyperthermiát és koordinációs zavarokat) fordulhat elő. Ezért a paroxetin nem adható MAO-gátlókkal kombinációban, vagy legalább 14 napig az irreverzibilis MAO-gátlókkal történő kezelés abbahagyása után és legalább 1 napig a reverzibilis MAO-gátlókkal történő kezelés abbahagyása után. A paroxetin-kezelést a reverzibilis MAO-gátlókkal történő kezelés megkezdése előtt legalább 1 napig, az egyéb MAO-gátlókkal történő kezelés megkezdése előtt pedig legalább 2 hétig abba kell hagyni.Óvatosság szükséges a paroxetin és a CYP2D6 által metabolizált vagy ezt az enzimet gátló gyógyszerek (pl. kinidin) egyidejű alkalmazásakor. Különösen a paroxetin és a tioridazin együttadása ellenjavallt. Emellett paroxetin és triptofán egyidejű alkalmazása nem javasolt, és óvatosság szükséges, ha a paroxetint warfarinnal, szumatriptánnal, lítiummal vagy digoxinnal adják együtt.A paroxetin biztonságosságát terhesség alatt nem igazolták, és a gyógyszer csak akkor alkalmazható terhesség alatt, ha az anya számára nyújtott előnyök meghaladják a magzatra gyakorolt lehetséges kockázatokat. A paroxetin kiválasztódik az anyatejbe, és ebben az esetben megfontolandó a szoptatás abbahagyása. A paroxetin biztonságosságát és hatásosságát gyermekpopulációban nem igazolták.