az örökletes hemochromatosis (HH) a vas metabolizmusának autoszomális recesszív rendellenessége, amelynek vivőfrekvenciája körülbelül 1/10 észak-európai származású egyén. A betegséget a bél vas felszívódásának felgyorsult sebessége és a progresszív vaslerakódás jellemzi a különböző szövetekben. A vas túlterhelése májcirrózist, hepatocelluláris karcinómát, diabetes mellitust, arthropathiát és cardiomyopathiát okozhat. Az ilyen szövődményeket általában phlebotomiával lehet megelőzni, és a betegek várható élettartama normális, ha a szervkárosodás bekövetkezése előtt kezelik őket.
azoknál az egyéneknél, akiknek klinikai tünetei összhangban vannak a HH-val vagy a vastúlterhelés biokémiai bizonyítékaival, a HH diagnózis általában a transzferrin-vas telítettség és a szérum ferritin koncentráció eredményein alapul. Molekuláris vizsgálat végezhető a diagnózis megerősítésére.
a HH betegek többségének mutációi vannak a HFE génben. Klinikailag jelentős vas túlterhelés is előfordulhat ismert HFE mutációk hiányában, így a negatív HFE teszt nem zárja ki a vas túlterhelés vagy hemochromatosis diagnózisát.
a HFE gén leggyakoribb mutációja a C282Y (4.exon, 845g-> A). A c282y mutáció homozigozitása a HH összes esetének 60-90% – ával jár. Ezenkívül a HH-val érintett egyének 3-8% – a heterozigóta erre a mutációra. Ezek a gyakoriságok változékonyságot mutatnak a különböző populációk között, a legnagyobb gyakorisággal az észak-európai származású egyéneknél figyelték meg. A c282y homozigóták között az emelkedett szérum vasindexek penetrációja viszonylag magas, de nem 100%. A jellemző klinikai végpontok (például diabetes mellitus, májcirrhosis és cardiomyopathia) penetrációja azonban meglehetősen alacsony. Nincs olyan teszt, amely megjósolná, hogy a c282y homozigóta klinikai tüneteket okoz-e.
a H63D (exon 2, 187c-> G) mutáció a HH-hoz kapcsolódik, de ennek a mutációnak a tényleges klinikai hatásai bizonytalanok. A h63d homozigozitása nem elegendő ahhoz, hogy klinikailag jelentős vas túlterhelést okozzon további módosító tényezők hiányában. A c282y/H63D vegyület heterozigozitása azonban megnövekedett máj vaskoncentrációval társult. Az ezzel a genotípussal rendelkező egyének körülbelül 1-2% – ánál alakul ki a vas túlterhelésének klinikai bizonyítéka. Míg az ilyen genotípusú egyének megnövekedett vasindexekkel rendelkezhetnek, a legtöbb esetben nem alakul ki klinikai betegség komorbid tényezők (steatosis, cukorbetegség vagy túlzott alkoholfogyasztás) nélkül.
egy harmadik HFE mutáció, az S65C (2.exon, 193A-> T) klinikai jelentősége minimálisnak tűnik. Ez a ritka változat nagyon alacsony penetranciát mutat. A c282y és az S65C vegyület heterozigozitása alacsony kockázatot jelenthet az enyhe HH szempontjából. Azok az egyének, akik heterozigóták az S65C – re, vagy a vad típusú vagy a H63D allélok, nem tűnnek fokozott kockázatnak a HH szempontjából. Az S65C mutációt csak akkor jelentik, ha a C282Y/S65C genotípus része.