Uraninit korábban ismert volt szurok (tól től szurok, fekete színe miatt, és blende, tól től blenden jelentése “megtéveszteni”, a német bányászok által használt kifejezés olyan ásványok jelölésére, amelyek sűrűsége fémtartalomra utalt, de amelyek kiaknázása a nevük idején ismeretlen volt, vagy gazdaságilag nem volt megvalósítható). Az ásvány legalább a 15.század óta ismert az érc-hegység ezüstbányáiból, a német-cseh határon. A típus település a történelmi bánya-és fürdőváros néven ismert Joachimsthal, a mai J Ons, a Cseh oldalon a hegyek, ahol F. E. br Dzcckmann leírta az ásványi 1772-ben. A németországi Johanngeorgenstadt-lelőhelyből származó szurokfát M. Klaproth használta 1789-ben az urán elem felfedezésére.
minden uraninit ásványi anyag kis mennyiségű rádiumot tartalmaz az urán radioaktív bomlástermékeként. Marie Curie 1910-ben a rádium izolálásának forrásanyagaként használta a szurokhéjat, tonna feldolgozását.
az Uraninit mindig tartalmaz kis mennyiségben a 206pb és a 207pb ólomizotópokat is, amelyek a 238U és 235U uránizotópok bomlási sorozatának végtermékei. Az alfa-bomlás eredményeként kis mennyiségű hélium is jelen van az uraninitben. A héliumot először a Földön találták uraninit miután spektroszkóposan felfedezték a Nap légkörében. A rendkívül ritka technécium és prométium elemek nagyon kis mennyiségben (kb. 200 pg/kg, illetve 4 fg/kg) találhatók az urán-238 spontán hasadásával. A Francium megtalálható az uraninitben is, 1 francium atomon, az érc minden 1 6018 uránatomjára az aktínium bomlása következtében.