Zsoltár 10

mivel ennek a zsoltárnak nincs címe (több zsoltár közepette), és mivel hasonló témákat oszt meg a 9.Zsoltárral, egyesek úgy gondolták, hogy eredetileg a 9. Zsoltár második fele volt. Több okunk van kételkedni ebben, mint elhinni; ez a zsoltár helyesen áll önmagában, mint a siralom zsoltárja a gonoszok látszólagos jóléte miatt, de végső bizalom Isten ítéleteiben.

“megítélésem szerint nincs olyan Zsoltár, amely annyi illendőséggel, teljességgel és világossággal írná le az istentelenek elméjét, modorát, cselekedeteit, szavait, érzéseit és sorsát, mint ez a zsoltár.”(Luther Márton, idézi Charles Spurgeon)

A. A gonoszok sikerének megkérdőjelezése.

1. (1-4) megkérdőjelezi Isten látszólagos tétlenségét a gonoszokkal szemben.

miért állsz távol, Uram?
miért bújsz el a baj idején?
a gonosz az ő büszkeségében üldözi a szegényeket;
hadd ragadják meg őket az általuk kitalált cselszövésekben.
mert a gonosz dicsekszik szíve vágyával;
megáldja a kapzsit, és lemond az Úrról.
a gonosz büszke arcában nem keresi Istent;
Isten egyik gondolatában sincs.

a. miért állsz távol, Uram? Itt a zsoltáríró egy olyan kérdést tett fel, amely jól ismert azok számára, akik Istent követik: az aggodalom, az aggodalom Isten látszólagos tétlensége miatt. A zsoltáríró úgy érezte, hogy Isten messze van, és még a baj idején is elbújt.

i. ” Isten jelenléte népének öröme, de távollétének bármilyen gyanúja mérhetetlenül elvonja a figyelmet…. Nem a baj, hanem Atyánk arcának elrejtése az, ami gyorsra vág minket.”(Spurgeon)

ii. bajok ideje: Maclaren szerint ez egy ritka szó volt az ősi héber szókincsben, amelyet csak itt és a Zsoltárok 9:9-ben használtak. “Ez a megszabadulás reményének elvágását jelenti. A kétségbeesés felé fokozódó szorongás fogalmát közvetítik.”

b. a gonosz büszkeségében üldözi a szegényeket: ez magyarázza, hogy a zsoltárírót miért zavarta annyira Isten látszólagos tétlensége. Látja a gonosz, büszke embert, aki nemcsak üldözi a szegényeket és helyesli a többi bűnöst (megáldja a kapzsikat), hanem vétkezik Isten ellen is (lemond az Úrról…nem keresi Istent…Isten egyik gondolatában sincs).

I. azonnal felismerjük, hogy bárki, aki lemond az Úrról, bűnös. A zsoltáríró azonban azt, aki nem keresi Istent, és aki nem gondol Istenre (Isten egyik gondolatában sincs), ugyanabba a kategóriába sorolja, mint aki lemond az Úrról.

ii. az emberek nem keresik Istent; ez nagy bűn. Az emberek nem gondolnak Istenre; ez is nagy bűn. Az embernek kötelességei vannak Istennel, mint Teremtőjével és szuverénjével szemben, és bűn ezeket elhanyagolni. Az ember ezeket a bűnöket büszke arca miatt követi el; Isten figyelmen kívül hagyása kifejezi függetlenségünket és érzékelt egyenlőségünket (vagy felsőbbrendűségünket) vele szemben.

III. Poole megjegyezte, hogy a büszkeség a szívben van, “mégis az arcban nyilvánul meg, ezért gyakran magasztos tekintetekkel írják le.”

iv. ” a pimasz arc és a megtört szív soha nem jár együtt…. Az őszinteség ragyog az arcon, de a gonoszság a szemébe néz.”(Spurgeon)

v. Azt lehet mondani, a büszke, gonosz ember ebben a zsoltárban, Isten nem az ő gondolatai. Ugyanakkor nem gondolhat Istenre, mint később a Zsoltárok 10:11-ben és 13-ban (a gondolatokat Isten elfelejtette; elrejti arcát; soha nem fogja látni…nem lesz szükséged beszámolóra). Bármennyire is próbálja, nem tudja abbahagyni Isten gondolkodását.

c. ragadják meg őket az általuk kitalált cselekményekben: ez volt a zsoltáríró imája a gonoszokról. Más zsoltárokban ez magabiztos várakozás (például Zsoltárok 9:15); itt szívből jövő ima.

i. “Senki sem vitatja az Isten igazságosságát, amikor minden Hámánt akasztófára akaszt, és Daniels ellenségeit saját oroszlánbarlangjába veti.”(Spurgeon)

2. (5-7) a gonoszok büszkesége.

az ő útjai mindig virágoznak;
a te ítéleteid messze fölötte vannak, szem elől tévesztve;
ami az összes ellenségét illeti, gúnyolódik rajtuk.
azt mondta a szívében: “nem fogok megindulni;
soha nem leszek bajban.”
szája tele van káromkodással, csalással és elnyomással;
nyelve alatt baj és gonoszság van.

a. Az ő útjai mindig virágoznak: itt a zsoltáríró tiltakozott Isten előtt; nemcsak úgy tűnt, hogy a gonosz ember állandó jólétnek örvend, hanem azért is, mert Isten ítéletei messze meghaladják, szem elől tévesztve.

i. el tudjuk képzelni, hogy a zsoltáros azt gondolja: “ha Isten megmutatná ítéletét ennek a gonosz embernek, megváltoztatná útjait.”Ez úgy hangzik, mint egy panasz Isten ellen, és bizonyos értelemben az is; mégis inkább úgy kell tekinteni, mint az Isten uralmába és hatalmába vetett teljes bizalmat. A zsoltáríró felismerte, hogy a gonoszok soha nem boldogulhatnak, ha Isten nem engedi; ezért Istenhez fordult, hogy ne engedje meg.

B. gúnyolódik rájuk…”nem indulok el; soha nem leszek balsorsban”…tele átokkal, csalással és elnyomással: a zsoltáríró megvizsgálta és leleplezte a gonosz ember bűneit, aki nem fél ellenségeitől. Bűn és büszkeség van a gonosz szívében, a szájában és a nyelve alatt. Nem csoda, hogy a zsoltáros azt akarta, hogy Isten állítsa meg ezt a fajta bűnöst!

I. le vagyunk nyűgözve, hogy az emberek gonosz beszédét – amelyet manapság gyakran egyáltalán nem tekintenek bűnnek – a zsoltárokban bűnnek tekintik. “A káromkodás, a hazugság, a fenyegetés, a nyugtalanító és gonosz beszéd mind romboló. Olyan embertől származnak, aki nem hiszi, hogy Isten felelősségre fogja vonni.”(Boice)

ii. “az ilyen átkozódó emberek elátkozott emberek.”(Trapp)

iii. ” milyen kész karakter! Egy istenkáromló, egy álnok ember és egy bubi!”(Clarke)

iv. ” nem akarja, hogy próféta tanítsa, pap vezekeljen érte, király vezessen érte; nincs szüksége sem Megváltó Krisztusra, sem lélekre, hogy megszentelje; nem hisz a gondviselésben, nem imád Teremtőt, és nem fél a bírótól.”(Horne)

3. (8-11) a gonoszok erőszakossága és istenkáromlása.

a falvak leselkedő helyein ül;
a titkos helyeken ártatlanokat gyilkol;
szeme titokban a tehetetlenre szegeződik.
titokban várakozik, mint egy oroszlán a barlangjában;
várja, hogy elkapja a szegényeket;
elkapja a szegényeket, amikor a hálójába húzza.
tehát guggol, alacsonyan fekszik,
hogy a tehetetlen eleshessen az erejétől.
szívében azt mondta:
“Isten elfelejtette;
elrejti arcát;
soha nem fogja látni.”

a. A falvak leselkedő helyein ül: A zsoltáríró folytatta a gonosz ember (vagy emberek) vizsgálatát, akik így zavarták őt. A gonosz ember természetének kulcsa a titoktartás (leselkedő helyek…titkos helyek…a szemek titokban rögzítve vannak…titokban várakozik…alacsonyan fekszik).

b. megöli az ártatlanokat: a gonosz ember másik jellemzője abban rejlik, hogy zaklató, erőszakát a gyengék (ártatlanok…tehetetlenek…szegények) ellen összpontosítja. Nem elég férfias vagy becsületes ahhoz, hogy nyíltan harcoljon azokkal, akik hatékonyan visszavághatnak.

i. a tehetetlen: Áldozatainak szánalmas állapotát mutatja a megismételt szerencsétlen szó, vagy ” szegény nyomorult “(új angol Biblia), amely csak itt található (Zsoltárok 10:8,10,14).”(Kidner)

ii. ” a “tehetetlen” szó csak ebben a zsoltárban található meg (vv. 8,10,14), amely különféle magyarázatokat kapott, de valószínűleg a fekete gyökér jelentéséből származik, ezért nyomorúságot, szerencsétlenséget vagy hasonlót jelent.”(Maclaren)

c. Isten elfelejtette; elrejti arcát; soha nem fogja látni: a zsoltáríró számára ez még rosszabbá tette a gonosz ember meggyilkolását, elnyomását és megfélemlítését. Mindezt azzal a gondolattal tette, hogy Isten elfelejtette, és soha nem fogja meglátni gonoszságát a szegények és tehetetlenek ellen.

i. gyakori, hogy az emberek azt gondolják, hogy Isten elfelejtette bűneiket egyszerűen azért, mert ezeknek az embereknek úgy tűnik, hogy régen elkövették őket. “Nem értelmetlen dolog óvatlannak lenni a régen elkövetett bűnöktől? Az emberek által elfeledett régi bűnök gyorsan ragaszkodnak a végtelen megértéshez. Az idő nem rombolhatja le azt, amit az örökkévalóság óta ismertek.”(Stephen Charnock, idézi Spurgeon)

ii. Azt mondhatjuk, hogy ez hozzáadta az Isten elleni istenkáromlást a gonosz ember sok emberiség elleni bűnéhez. El tudjuk képzelni, hogy a zsoltáros vére forr, amikor erre a mosolygós, magabiztos bűnösre gondolt, és arra, hogy milyen örömet szerzett a bűnében.

iii. nagy különbséget észlelünk a hívő fájdalma között is, aki attól fél, hogy Isten elfelejtette (mint a Zsoltárok 10:1-ben), és a bűnös között, aki hiábavalóan reménykedik és hamis vigaszt talál abban a gondolatban, amelyet Isten elfelejtett.

B. imádság Istenhez védelemért és igazolásért.

1. (12-13) felhívás Istenhez, hogy cselekedjen.

Kelj fel, Uram!
Istenem, emeld fel a kezed!
ne felejtsd el a szerény.
miért mondanak le a gonoszok Istenről?
azt mondta a szívében,
“nem lesz szüksége számlára.”

a. Kelj fel, Uram: a zsoltáríró egyszerűen felszólította Istent, hogy cselekedjen. “Uram, ez a gonosz ember vigaszt talál abban a gondolatban, hogy semmit sem fogsz tenni ellene. Kelj fel, Uram, emeld fel a kezed e gonosz ellen!”

i. Ebben a cím nélküli zsoltárban nem szerepel, de gyakran feltételezik, hogy Dávid írta ezt a zsoltárt, mert több zsoltár közepén van elrendezve, amelyeket kifejezetten Dávidnak tulajdonítanak (Zsoltárok 3-9; 11-32). Mégis tudjuk, hogy Dávid bátor és harcos szellemű ember, nem az a fajta, aki passzívan hátrálna, miközben a gonoszok meggyilkolják és terrorizálják a gyengéket és a tehetetleneket. Az egyetlen kivétel ez alól az lenne, ha a gonosz ember Isten által kijelölt helyen lenne, például Saul Izraelben. Talán ez a zsoltár Dávid kiáltása volt, hogy Isten állítsa meg Sault, mert Dávid tudta, hogy nem az ő dolga felemelni kezét az Úr felkentje ellen.

b. miért mondanak le a gonoszok Istenről? A zsoltáríró a következő sorokban válaszolt saját kérdésére. A gonoszok megtagadják Istent, mert azt mondják a szívükben, hogy Isten nem igényel számlát.

i. “Isten hosszútűrése, ahelyett, hogy bűnbánatra vezetné, csak megkeményíti őt gonoszságában. Mivel a gonosz cselekedet elleni ítéletet nem hajtják végre gyorsan, úgy gondolja, hogy egyáltalán nem fogják végrehajtani.”(Horne)

ii. ennek a megfigyelésnek van egy benne rejlő imája: “Uram, kérj beszámolót ettől a gonosz embertől, aki lemond rólad!”

2. (14-15) Isten segítségét kéri, tekintettel a tehetetlenekkel szembeni kedvességére.

de láttátok, hogy a bajt és a bánatot látva
kezetekkel viszonozzátok.
a tehetetlen elkötelezi magát melletted;
te vagy az apátlan segítője.
törd el a gonosz és a gonosz ember karját;
keresd meg a gonoszságát, amíg nem találsz semmit.

a. de láttad, mert megfigyeled a bajt és a bánatot: További elmélkedés után a zsoltáríró felismerte, hogy Isten valóban látott, mert látja és törődik a szegények és tehetetlenek bajával és bánatával.

b. hogy kézzel Fizesd meg: itt van a zsoltáríró bizalma Isten ítéleteiben. Minden bizonnyal megfizeti a gonoszokat bűneikért. Isten valóban felelni fog a gyámoltalanoknak, és segítője lesz az árváknak.

C. törd el a gonosz és a gonosz ember karját: a zsoltáríró felszólította Istent, hogy segítsen a gyengéknek azáltal, hogy összetöri a gonosz és a gonosz embert, és alaposan keresse meg gonoszságát, amíg nem talál semmit.

3. (16-18) bizalom Isten ítéleteiben.

az Úr király örökkön-örökké;
a nemzetek elpusztultak az ő országából.
Uram, hallottad az alázatosak vágyát;
felkészíted a szívüket;
hallásra készteted a füledet,
igazságot szolgáltatsz az árváknak és az elnyomottaknak,
hogy a föld embere többé ne nyomjon el.

a. az Úr király örökkön-örökké: a zsoltáríró szinte kétségbeeséssel kezdte a nyomorúság idején; nyugodt bizalommal fejezi be az Úr, mint örök király uralmát.

i. Istent már régóta Izrael királyának nyilvánították (Exodus 15:18), még akkor is, amikor népe elutasította uralmát (1 Sámuel 8:7-9). Ha Dávid írta ezt a zsoltárt (különösen Saul üldözésének idején), akkor az Úr örökké király szavainak különleges jelentése lenne, felismerve Isten uralmát még Saul zűrzavaros és működésképtelen uralma felett is.

b. a nemzetek elpusztultak az ő földjéről: Emlékezve Isten múltbeli győzelmeire népe kegyetlen ellenségei ellen (ebben az esetben a kánaániták, akik elfoglalták a földjét), nagyobb bizalmat adtak a zsoltárírónak az Úr jelenlegi segítségével kapcsolatban.

i. “mindegyiket levágják vagy átalakítják. Ez a Kánaánitákra vonatkozhat. Milyen irgalmasság, hogy ezt a saját országunkról mondhatjuk! Egykor teljesen pogány volt; most egyetlen pogány család sem az egész országban.”(Adam Clarke, szülőföldjéről, Angliáról beszélve)

c. hallottad az alázatosak vágyát … felkészíted a szívüket…füledet hallja: Ez továbbra is kifejezi a zsoltáríró nyugodt bizalmát. Isten nem hagyja el a szegényeket és a rászorulókat, hanem segít és megáldja őket.

i. “Dávid nem azt mondja:” hallottad az alázatosak imáját; ” ezt jelenti, de sokkal többet is jelent. Néha vannak olyan vágyaink, amelyeket nem tudunk kifejezni; túl nagyok, túl mélyek; nem tudjuk őket nyelvbe öltöztetni. Máskor, vágyaink vannak, amelyeket nem merünk kifejezni; túl meghajoltnak érezzük magunkat, túl sokat látunk saját nemkívánatunkból ahhoz, hogy Isten trónja közelében merészkedhessünk, hogy kimondjuk vágyainkat; de az Úr meghallja a vágyat, amikor nem tudjuk vagy nem merjük azt az ima tényleges formájává alakítani.”(Spurgeon)

ii. egy csodálatos mondattal – előkészíted a szívüket – a zsoltáríró emlékeztet minket arra, hogy a szív lelki felkészítése nagy ajándék, válasz az imára és Isten áldásának jele. “Bizonyára senki más, csak az Úr készítheti fel a szívét az imára. Egy régi író azt mondja, hogy sokkal nehezebb munka felemelni a nagy harangot a toronyba, mint utána csengetni. Ez a tanú igaz. Ha a harang jól lógott, akkor elég könnyen csengethet; de a szív emelő erejében rejlik a munka és a munka.”(Spurgeon)

iii. “az” alázatosak “és az alázatosak, bármit is szenvedjenek a világban, Jehova kedvencei: hogy szívük “vágyainak” eleget tesz; hogy az ilyen szívek “felkészültek” az imára, olyan sok eszköz, amelyet az ég keze fűz és hangol.”(Horne)

iv. “ahol Isten imádkozó szívet ad, biztos, hogy szánalmas szívet mutat. Ha előkészíti a szívét, akkor a fülét is meghajolja.”(Trapp)

v. “lásd Isten kegyelmének gazdaságossága: 1. Isten előkészíti a szívet; 2. Az imát javasolja; 3. Hallja, amit imádkoznak; 4. Válaszol a petícióra. Aki Isten után kiáltást kapott a szívében, biztos lehet benne, hogy ez a kiáltás isteni előkészületből eredt, és hogy a válasz hamarosan megérkezik. Soha senki nem kiáltott a szívében az üdvösség után, hanem Istentől. Aki továbbra is sír, tévedhetetlenül meghallgattatik.”(Clarke)

d. igazságot tenni…hogy a föld embere ne nyomjon többé: a zsoltáríró azzal a bizonyossággal zárul, hogy Isten igazságossága a gonoszokra vonatkozik. Ami a nyomorúság idején a kétségbeesés érzésével kezdődött, az Isten igazságosságába és győzelmébe vetett nyugodt bizalommal ért véget.

i. a föld embere: “földi és halandó emberek, akik porból vannak, és vissza kell térniük hozzá, mint a nép elnyomói.”(Poole)

ii. “Isten uralma alatt el kell jönnie a napnak, amikor” az a földi ember többé nem lehet szörnyű. Ezek voltak az ének befejező szavai, és megfelelő választ adnak a nyitó kérdésre.”(Morgan)