mivel ez a zsoltár Babilon emléke, sok kommentátor úgy véli, hogy a száműzetésből való visszatérés után írták. Lehet, hogy sok évvel a száműzetésbe is írták.
A. Ének az énnek.
1. (1-3) Babilon folyói gyászolnak.
Babilon folyói mellett,
ott ültünk le, igen, sírtunk
amikor Sionra emlékeztünk.
hárfáinkat
a fűzfákra akasztottuk a közepén.
mert ott azok, akik foglyul ejtettek minket, egy éneket kértek tőlünk,
és azok, akik kifosztottak minket, vidámságot kértek,
mondván: “Énekeljetek nekünk Sion egyik énekét!”
a. Babilon folyói mellett: ez a száműzetés éneke Babilon egyik hatalmas folyójának, valószínűleg az Eufrátesznek a partjára helyez minket. Júdeának és egész Izráelnek nem volt az Eufráteszhez hasonlítható hatalmas folyója, így minden bizonnyal nagy benyomást tett volna a Júdeából Babilóniába kényszerített menekültekre.
i. Babilon folyói: “Ezek lehettek a Tigris és az Eufrátesz, vagy azok ágai, vagy patakok, amelyek beléjük folytak. Fogságukban és szétszórtságukban szokás volt, hogy a zsidók a folyók partján tartották vallási összejöveteleiket. Az ApCsel 16:13 említi ezt, ahol azt találjuk, hogy a Filippii zsidók egy folyóparthoz folyamodnak, ahol szokás volt imádkozni.”(Clarke)
ii. az 1.vers alapján Horne ezt a gyászkiáltást javasolta egy bűnbánótól: “Uram, Izraelita vagyok, akit bűneim miatt száműztek Szent városodból, és itt hagytam gyászolni Babilonban, fogságom földjén. Itt lakozom a bánatban, e múló vizek mellett, a földi örömök nyugtalan és instabil természetén töprengve.”
B. ott ültünk, igen, sírtunk: Babilon hatalmas folyói azt mondták a száműzöttnek: már nem vagy otthon. Amikor Sionra emlékeztek, sírtak.
· sírtak oly sok szeretett ember halála miatt.
· sírtak Jeruzsálem lerombolt városa és nagy temploma felett.
· sírtak a Júdeából Babilonba tartó erőltetett menet kínjai miatt.
· sírtak fogvatartóik kegyetlensége miatt.
· sírtak egy ilyen kellemes és áldott múlt elvesztése miatt.
· sírtak a jelen kényszerű fogsága miatt.
· sírtak a jövőjük sivár természetén.
· sírtak bűnük miatt, amely ilyen ítéletet kért Istentől.
i. “az angol szavak szomorúak, sőt gyászosak, de a szavak még szomorúbb hangzásúak a héber nyelven. Az 1-3. versek, amelyek a 4. vers szánalmas kérdéséhez vezetnek és magyarázzák, kilencszer ismételgetik a Nu végződő névmást (jelentése: ‘mi’ vagy ‘miénk’), ami gyászosan hangzik. Ez olyan, mint a sírás ‘ohhh’ vagy ‘jaj’ többször.”(Boice)
c. hárfáinkat a fűzfákra akasztottuk: az énekes költői szabadságot használt egy feltűnő jelenet bemutatására. Nagy fűzfák nőttek a nagy folyó partján, és mivel ezekben a foglyokban nem maradtak dalok, hárfáikat ezekre a fűzfákra akasztották.
i. “sok énekest foglyul ejtettek: Ezsdrás 2:41. Ezek természetesen magukkal viszik az eszközeiket.”(Horne)
ii. “az arabok vagy fűzfák nagyon bőségesek voltak Babilonban. Az Eufrátesz partján lévő nagy mennyiség miatt Ésaiás (Ézsaiás 15:7) pataknak vagy fűzfák folyójának nevezte.”(Clarke)
iii. “észrevettük, hogy bár a száműzöttek nem tudták elénekelni Sion dalait Babilonban, ennek ellenére nem törték darabokra hárfáikat, vagy dobták őket a patakba. Ehelyett a nyárfákra akasztották őket, feltehetően megmentve őket arra, ami biztosan jobb nap lenne.”(Boice)
d. Énekeld el nekünk Sion egyik dalát: ez volt azok kegyetlen követelése, akik foglyul ejtettek minket. Sion egyik híres dalát kérték. Azok, akik kifosztották Isten népét, most azt akarták, hogy szórakoztassák őket. De nem maradt bennük ének; hárfáikat a fákra akasztották.
i. “Tehát, mint a becsípett mulatozók, felszólították:” Énekelj! A kérés mélyebbre sodorta a vasat a szomorú szívekbe, mert azoktól származott, akik a nyomorúságot okozták. Elvezették a foglyokat, és most azt parancsolták nekik, hogy szórakozzanak.”(Maclaren)
ii. “A szomszédos Asszíria földjén, Ninivében, Szanhérib palotájából származó megkönnyebbülés egy ehhez hasonló helyzetet ábrázol,amelyben három hadifogoly lantot játszik, miközben egy fegyveres katona menetel.”(Kidner)
iii. nem énekeltek, és ahogy a következő sorok is mutatják, nem tudtak énekelni. “Mégis volt egy ének a csendben, nem hallottam a kegyetlen elnyomókról,de hallottam Jehováról. Ez volt a szív éneke, emlékezve Jeruzsálemre, az élet legfőbb örömének számítva.”(Morgan)
2. (4-6) a fogadalom, hogy emlékezzen Jeruzsálem, még a száműzetésben.
hogyan énekeljük az Úr énekét
idegen földön?
ha elfelejtelek, Jeruzsálem,
jobb kezem felejtse el ügyességét!
ha nem emlékszem rád,
hadd tapadjon a nyelvem a szám tetejére—
ha nem emelem Jeruzsálemet
legfőbb örömöm fölé.
a. Hogyan énekeljük az Úr énekét egy idegen országban? Bár hódítóik azt akarták, hogy saját szórakoztatásukra énekeljenek, a dal egyszerűen nem volt ott. Isten népének dalai többek voltak, mint előadások; az Istennel való kapcsolatukból származtak. Hosszú időbe telne ezeket a dalokat énekelni egy idegen országban.
i. “arra törekedtek, hogy szórakoztassák ezeket a furcsa vallású embereket, és a kérés önmagában a hitük sértése volt. Ez lehetetlen volt, és nem voltak hajlandók elénekelni Jehova énekét. Ha ezt tette volna, árulónak kellett volna játszania saját Elveszett városát, és mindazt, amit állampolgársága képviselt.”(Morgan)
ii. F. B. Meyer fogta az ötletet, hogy nem tud énekelni, és ezt Intésként használta A keresztények számára: “az utóbbi időben abbahagytad az éneklést. A vallási élet öröme eltűnt. Átmegy a régi rutinon, de a korábbi napok izgalma nélkül. Nem tudja megmondani az okát? Nem azért, mert a körülményeid lehangoltak, bár lehetnek; mert Pál és Silás dicséretet énekelt Istennek börtönükben. Nem az engedetlenség a daltalanságod gyökere? Hagytátok, hogy egy kis hasadék jöjjön be az életetek lantjába, amely lassan kiszélesedik, és most azzal fenyeget, hogy elhallgattat mindenkit. És soha nem fogod tudni folytatni ezt a dalt, amíg el nem távolítod tetteid gonoszságát, és vissza nem térsz az ellenség földjéről.”
b. Ha elfeledkezem rólad, Ó Jeruzsálem: az énekes megfogadta, hogy soha nem felejti el Isten szent városát, sőt átkot is adott magára, ha megtette. Ha elfelejtette, akkor a jobb keze elveszítheti a hárfajáték képességét. Ha nem emlékszik, akkor a nyelve elveszíti az éneklési képességét.
i. “az istenfélők nem felejthették el Jeruzsálemet és mindazt, amit képvisel: Szövetség, templom, Isten jelenléte és királysága, engesztelés, megbocsátás és kiengesztelődés. Megfogadták, hogy soha nem felejtik el Isten ígéreteit, és kitartanak, várva a megváltás pillanatát.”(VanGemeren)
ii. Felejtsd el a készségét: “a héberben csak elfelejti, anélkül, hogy kifejezné, hogy meghozza ennek a kívánságnak a mértékét és általánosságát; felejtsd el, vagy tiltsák meg nemcsak a játékért, hanem minden olyan cselekedetért, amelyben korábban használták.”(Poole)
iii. a puritán kommentátor, John Trapp (1601-1699) ezt figyelte meg korának zsidó népéről: “a zsidók ma, amikor házat építenek, azt mondják a rabbik, hagyják annak egy részét befejezetlenül és durván hazudva, emlékezve arra, hogy Jeruzsálem és a templom jelenleg elhagyatott. Legalább a háznak kb. egy udvarát vakolás nélkül hagyják, amelyre nagy betűkkel írják a zsoltáríróról: ‘ha elfelejtem Jeruzsálemet’ stb., vagy pedig ezek a szavak, Zecher leehorban, vagyis a pusztulás emléke (Leo Modena a zsidók rítusairól).”
B. ének a nemzetekről.
1. (7) Emlékezz Edomra.
Emlékezz, Uram, Edom fiai ellen
Jeruzsálem napja,
aki azt mondta: “rombold le, rombold le,
alapjáig!”
a. Emlékezz, Uram, Edom fiai ellen: A zsoltáríró Istenhez irányította szavait, arra kérve, hogy emlékezzen Edom népére (Izrael délkeleti részén) Jeruzsálem meghódítása során tanúsított magatartásukért. Ebben az esetben az emlékezésre való felhívás az ellenzés és a bíráskodás hívása volt.
i. “a Jeremiás 12:6-ból; 25:14-ből; Siralmakból 4:21-22-ből; Ezékiel 25:12-ből; Obádiás 1:11-14-ből kitűnik, hogy az Idumeusok csatlakoztak Nabukodonozor seregéhez testvéreik, a zsidók ellen; és hogy ők voltak a fő eszközök Jeruzsálem falainak lerombolásában, még a földig is.”(Clarke)
ii. Obadiah kis könyve prófétai kijelentés az Edomiták ellen Júdea meghódításában való részükről. Nem kellett volna örvendeznetek Júda fiainak pusztulásuk napján, és nem kellett volna büszkén beszélnetek a nyomorúság napján (Obdiás 1:12).
b. rombold le, rombold le, egészen alapjáig: az Edomiták Izrael testvérnemzete voltak, Ézsauból, Jákob (Izrael) testvéréből származtak. Támogatniuk és szimpatizálniuk kellett volna Jeruzsálemmel, amikor a babiloniak ellene fordultak. Ehelyett élvezték Jeruzsálem gyötrelmeit, és azt akarták, hogy a város teljesen elpusztuljon.
i. “az” alapok ” szó…többet jelent, mint Jeruzsálem falainak tényleges alapjait, mivel az Isten által létrehozott rendre is vonatkozik a teremtésben, az ő uralmában és abban, hogy egy népet választott magának (vö. Zsoltár 24:2; 78:69; 89:11; 104:5). Az Edomiták abban reménykedtek, hogy elpusztítják Jahve uralmának alapjait a földön.”(VanGemeren)
ii. “Szörnyű, ha a szomszédok ellenségek, rosszabb, ha nagy nyomorúság idején mutatják meg ellenségességüket, a legrosszabb, ha a szomszédok másokat rosszindulatúak.”(Spurgeon)
2. (8-9) Babilon Bíró.
Ó, Babilon leánya, akit el kell pusztítani,
boldog, aki visszafizeti neked, ahogy nekünk szolgáltál!
boldog az, aki veszi és kötőjelek
a kicsik ellen a szikla!
a. Ó, Babilon lánya, akiket el kell pusztítani: A zsoltáríró a babiloni birodalom következő generációihoz irányította szavait, jelezve nekik, hogy ők maguk is elpusztulnak Isten ítéletében.
I. érdekes, hogy a zsoltáríró ezt nem Istenhez intézett imává tette, mint Edomot az előző versben. Talán annyira biztosnak tartotta Babilon ítéletét, hogy nem volt szüksége az imájára, csak a kijelentésére, különösen más próféciák fényében.
b. boldog az, aki visszafizeti neked, ahogy szolgáltál minket: Ez áldás annak, aki ítéletet hoz a babiloniak ellen, és olyan ítélet, amely megfelel annak, amit a babiloniak szolgáltak Jeruzsálemnek és Júdeának.
i. “bőséges bizonyíték van arra, hogy a” kicsinyeik darabokra vágása ” elég gyakori folytatása volt a pogány győzelemnek, és hogy Babilonnak nem volt kedve visszafogni Jeruzsálem bukásakor (2királyok 25:7; Siralmak5:11F.).”(Kidner)
C. boldog az, aki kicsinyeit a sziklához veszi: ezt a szörnyű áldást az előző sor fényében értjük. Nem kétséges, hogy az énekes látta, hogy ez történt Jeruzsálem kicsinyeivel, és a szörnyű kép az elméjébe vésődött. Imádkozott, hogy a babiloniak megkapják, amit adtak.
i. együtt érzünk a zsoltáríró impulzusával, de az Újszövetség magasabb mércére hív minket: “a válaszunk az, hogy felismerjük, hogy a kereszttől való elhívásunk a kiengesztelődés, nem pedig az ítélet imádkozása” (Boice).
ii. “Talán, ha néhány modern kritikusuk az iga alatt lett volna, amelyből ez a zsoltáríró megszabadult, egy kicsit jobban megértették volna, hogy egy ilyen korú jó ember hogyan örülhet annak, hogy Babilon elesett, és az egész faj kiirtásra került.”(Maclaren)
iii. “azok találják meg a hibát, akik még soha nem látták templomukat felgyújtani, városukat lerombolni, feleségeiket elrabolni és gyermekeiket megölni; talán nem lennének annyira bársonyszájúak, ha ilyen módon szenvedtek volna.”(Spurgeon)
iv. A zsoltáríró is tudhatott Ézsaiás próféciájáról, amely bejelentette, hogy éppen ez fog történni:gyermekeiket is darabokra szaggatják a szemük előtt (Ézsaiás 13: 16).
v. “ma az ókori Edom erődjei elhagyatottak, az ókori Babilon helyszíne pedig ROM. Istent nem lehet kigúnyolni.”(Boice)