radiológiai Értékelés
az alsó kvadráns fájdalomban szenvedő betegek képalkotását a klinikai forgatókönyv alapján kell irányítani. Mérlegelni kell a differenciáldiagnózist, és minden további lényeges információt be kell szerezni a klinikai kezelés irányításához. A képalkotás nem feltétlenül szükséges azoknál a betegeknél, akiknél a bal alsó kvadráns fájdalom, láz és leukocytosis klasszikus triádja van, és akiknél szövődménymentes diverticulitis gyanúja merül fel. A képalkotás nem feltétlenül szükséges azoknál a betegeknél, akiknek kórtörténetében diverticulitis szerepel, akiknél a visszatérő betegség viszonylag enyhe klinikai tünetei vannak. A képalkotás azonban gyakran döntő szerepet játszik a bal alsó kvadráns értékelésében tisztázatlan etiológiájú fájdalom.
KOMPUTERTOMOGRAHPY
a CT az előnyben részesített képalkotási mód klinikailag feltételezett diverticulitisben szenvedő betegeknél.7 mindazonáltal megfontoltan kell alkalmazni fogamzóképes korú nőbetegeknél, akiknél a nőgyógyászati etiológiát klinikailag vagy szonográfiailag kizárták. A CT lehetővé teszi a bal alsó kvadráns fájdalom egyéb okainak diagnosztizálását, amelyek utánozhatják a divertikulitist, ami fontos a megfelelő orvosi irányítás irányításában. Az ACR megfelelőségi kritériumai a CT-t határozzák meg a legmegfelelőbb képalkotó tesztként akut, súlyos bal alsó kvadráns fájdalom lázzal vagy anélkül; krónikus, szakaszos vagy alacsony fokú bal alsó kvadráns fájdalom; valamint a bal alsó kvadráns fájdalommal elhízott betegek számára.6
a CT 100% – os érzékenységet és specifitást jelentett a sigmoid diverticulitis diagnosztizálásában.8 ezenkívül a CT gyors, széles körben elérhető és nagyon reprodukálható.9 kulcsszerepet játszik a betegség mértékének és súlyosságának meghatározásában, valamint az olyan szövődmények felmérésében, mint a vastagbélperforáció, a tályog és a fistula kialakulása. A CT felhasználható a perkután vízelvezetés irányítására, amikor tályogok vannak jelen, és különösen akkor hasznos, ha a tályog a medence mélyén helyezkedik el, vagy létfontosságú struktúrák veszik körül. A CT segít meghatározni a betegség súlyosságát is, hogy megkönnyítse a betegek kiválasztását orvosi vagy műtéti kezelésre.10-16
az akut diverticulitisben szenvedő betegek leggyakoribb CT-eredményei a pericolonic fat stranding, a bélfal megvastagodása és a diverticula. További megállapítások lehetnek szabad folyadék, szabad levegő, fasciális megvastagodás, gyulladt diverticulum, vagy a nyílhegy jel (azaz a kontrasztanyag nyílhegy alakú konfigurációja, amely a gyulladt diverticulum7 nyílásán található).17 izomhipertrófia is előfordulhat a diverticulosis mögöttes patofiziológiájából eredő régóta emelkedett intraluminális nyomásokra adott válaszként; a divertikulitisz esetében 98% – os specificitásról számoltak be.17
a bél opacifikációja optimalizálja a CT érzékenységét és specifitását a diverticulitis diagnosztizálására.18 megfelelő bél opacifikáció érhető el a kontraszt orális vagy rektális beadásával. A rektális beadást javasolták az optimális vastagbél-puffadás érdekében, ami növeli a CT pontosságát a diverticulitis kimutatásában.18 kiküszöböli azt a késleltetést is, amely ahhoz szükséges, hogy az orális kontraszt elérje a disztális vastagbélt. Bár a rektális adagolás általában nem szükséges a diverticulitis diagnosztizálásához, bizonyos esetekben hasznos lehet. A divertikulitisz diagnosztizálása általában intravénás kontraszt beadása nélkül végezhető el. Az intravénás kontraszt azonban növeli a CT azon képességét, hogy értékelje a szövődményeket, és hasznos az alternatív diagnózisok azonosításában.
akut körülmények között a perforált vastagbélrákot nehéz megkülönböztetni a DIVERTIKULITISZTŐL a CT – n egyes betegeknél. A pericolonic lymphadenopathia jelenléte a CT-n kimutatták, hogy a vastagbélrák erős előrejelzője, nem pedig diverticulitis.19
bár a CT az előnyben részesített képalkotó teszt diverticulitis gyanúja esetén, megfontoltan kell alkalmazni, mert ionizáló sugárzásnak teszi ki a beteget. Egy felülvizsgálat azonban arra a következtetésre jutott, hogy a sugárzás által kiváltott rosszindulatú daganat kockázata kicsi, és jellemzően tüneti betegek orvosi szükséglete indokolja.20
mágneses rezonancia képalkotás
az előzetes vizsgálatok azt mutatják,hogy a mágneses rezonancia képalkotás (MRI) diagnosztikai potenciállal rendelkezik a diverticulitis értékelésében,21, 22 bár praktikussága még mindig fejlődik. Az MRI előnyei a CT-vel szemben az ionizáló sugárzás hiánya és a lágy szövetek kiváló felbontása. A hátrányok közé tartozik a hosszabb szkennelési idő, a mozgástermékekre való nagyobb érzékenység, a magasabb költségek és a csökkent rendelkezésre állás.
vastagbél diverticulitisben szenvedő betegeknél az MRI eredményei közé tartozhat a pericolonic fat stranding, a bélfal megvastagodása és a diverticula.21 az MRI könnyen mutatja a divertikulitisz másodlagos tályogképződését vagy fistulaképződését.
a gadolíniummal megerősített MRI alkalmazása korlátozott lehet vesebetegségben szenvedő betegeknél, mivel az Egyesült Államok Élelmiszer-és Gyógyszerügyi Hivatala dobozos figyelmeztetést adott ki, amelyben azt javasolta, hogy kerüljék a gadolínium alapú kontrasztanyagot akut veseelégtelenségben vagy jelentős krónikus vesebetegségben szenvedő betegeknél (glomeruláris filtrációs ráta kevesebb, mint 30 mL / perc / 1,73 m2).
ultrahangvizsgálat
transzabdominális ultrahangvizsgálat Osztályozott kompresszióval hatékony a gyanús divertikulitisz értékelésében,23,24, de nem széles körben használják az akut klinikai környezetben. A divertikulitiszben szenvedő betegek ultrahangvizsgálata magában foglalja a megvastagodott bélhurkot, amelynek célszerűsége van.
egy áttekintés korlátozott bizonyítékot talált az ultrahangvizsgálat előnyben részesített diagnosztikai tesztjének alátámasztására diverticulitis gyanúja esetén.25 hat ultrahangvizsgálat és nyolc CT vizsgálat metaanalízise azt mutatta, hogy nincs statisztikailag szignifikáns különbség az akut diverticulitis diagnosztizálásának módozatai között, és hogy mindkettő használható kezdeti diagnosztikai eszközként.26 a CT azonban nagyobb valószínűséggel azonosítja a hasi fájdalom alternatív okait. Az ultrahangvizsgálat nehéz lehet az elhízott betegeknél, és technikai szakértelmet igényel az értelmezéshez, és az Osztályozott kompressziós technika kényelmetlen lehet akut hasi fájdalomban szenvedő betegeknél. Következésképpen az ultrahangvizsgálat nem terjedt el széles körben a diverticulitis diagnosztizálására az Egyesült Államokban.
a transzvaginális és a transzabdominális kismedencei ultrahangvizsgálat az előnyben részesített képalkotó technika fogamzóképes korú nőknél a nőgyógyászati állapotok, például a méhen kívüli terhesség és a kismedencei gyulladásos betegség felmérésére.6
radiográfia kontraszt beöntéssel
a CT megjelenése előtt a kontraszt beöntéssel végzett radiográfia volt az elsődleges diagnosztikai eszköz a diverticulitis értékelésében. A CT nagyobb érzékenységgel és specifikussággal rendelkezik, mint ez a technika.27 a radiográfia a vastagbél gyulladásának másodlagos hatásait mutatja, nem mutat perikolonikus gyulladást, tályogokat vagy extrakolonikus patológiát.
mivel a divertikulitist nehéz megkülönböztetni a vastagbélráktól a CT-n akut körülmények között, a kontraszt beöntéssel végzett radiográfia hasznos lehet nyomon követési vizsgálatként a mögöttes vastagbél neoplazma kizárására, különösen, ha a kolonoszkópia nem végezhető el szűkületek miatt.