PMC

az agyi ödéma jelentősen hozzájárul a rossz eredményhez számos neurológiai állapotban (pl. vérzéses stroke, ischaemiás stroke, traumás agysérülés és agydaganatok). Történelmileg az állatbetegségek modelljeiben az ödémát számszerűsítették az érintett szövet víztartalmának összehasonlításával normális agy. A víztartalmat az agyvíz % – ában fejezték ki, amelyet a nedves és száraz tömeg (azaz a víztömeg) és a nedves tömeg (1-3) különbsége alapján határoztak meg. Az alábbiakban leírtak szerint ez sajnálatos, mivel az agyvíz % – ában bekövetkező kis változások hatásának téves értelmezéséhez vezethet.

ennek a kérdésnek a vizsgálatához az agysérülés különböző példáit használják az irodalomból, és három paramétert számolnak ki az egyenletekkel.

ezeknek a kifejezéseknek a bemutatása, adatok Betz et al. (4) használják. A patkányok 6 órán át állandó középső agyi artéria elzáródáson (MCAO) estek át, majd szövetmintát vettek az ipsilaterális (ischaemiás) és kontralaterális kéregből. Az ipsilaterális kéreg 100 mg-os mintája esetében a száraz tömeg 17,6 mg, a víz tömege 82,4 mg volt. A kontralaterális kéreg esetében a minta azonos nedves tömegének száraz tömege 21,4 mg, víztömege 78,6 mg volt. Az 1. egyenletből az ipsi-és kontralaterális kéreg minták víztartalma 82,4%, illetve 78,6% volt, a különbség 3,8% volt. A 2. egyenlet alkalmazásával azonban az ipsilaterális kéreg víztartalma 4,68 g víz/g száraz tömeg, míg az ipsilaterális kéreg esetében 3,67 g víz / g száraz tömeg. Feltételezve, hogy a száraz szövet súlya nem változik az MCAO 6 órája alatt, ez azt jelenti, hogy a víztartalom 27,5% – kal nő. Az ellenoldali kortikális minta víztartalmának és a végső ipsilaterális száraz tömegnek a felhasználásával kiszámítható az ipsilaterális minta kezdeti nedves tömege (3,67+1)*17,6 = 82,2 mg, így a 3.egyenlet alkalmazásával a szövetduzzadás 21,6%. Ez a példa azt mutatja, hogy a % – OS víztartalom viszonylag kis változása valójában a szövetvíz és a szövetduzzanat nagy változásait tükrözi.

az 1.táblázat öt példát ad az irodalomból a különböző neurológiai állapotok felölelésére. Wagner et al. (5) arról számoltak be, hogy a perihematomális fehérállomány esetében a sertés % – os víztartalma 86% volt, szemben az ellenoldali félteke 73% – ával. A víztartalom (g / g száraz tömeg) tekintetében ez 127% – os változást jelent, míg a szövetek duzzanata 93% volt. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a víztartalom és a duzzanat milyen mértékben változik az agyi ödéma következtében. Azt is meg kell jegyezni, hogy a % víztartalom és a víztartalom (g/g száraz tömeg) vagy az agyduzzanat közötti kapcsolat nem lineáris. Ezt hangsúlyozza az 1. ábra, amely a hipotetikus szövet másik két paraméterével a víztartalom % – ában változik, kezdeti 77% – os víztartalommal. A víztartalom 1% – os változása (78% – ra) a víztartalom 6% – os és 4,5% – os növekedését (g/g száraz tömeg) és az agy duzzanatát eredményezi, de a víztartalom 10% – os növekedése (87% – ra) 100% – os és 77% – os változást eredményez e két paraméterben.

Gerriets et al. mért % víztartalom (nedves / száraz tömeg módszer) és félgömb duzzanat (mágneses rezonancia képalkotás) ugyanazon patkányok után 24 órával állandó MCAO (6). A víztartalom 80,08% – os és 75,89% – os volt az ipsi-és kontralaterális féltekén, ami 4,19% – os növekedést jelentett. Ezt az ipsilaterális félteke 18,34% – os duzzanata kísérte, az MRI alapján értékelve. Ezek a közvetlen mérések azt is jelzik, hogy a víztartalom % – ában bekövetkezett viszonylag kis változások valójában a szövetduzzanat nagy változását tükrözik.

az agyödéma hatása lehet Helyi, a sejtek és a helyi véráramlás közötti térbeli kapcsolatok változásán keresztül, vagy Globális, a koponyaűri nyomás, a véráramlás és a potenciális herniáció változásai miatt. Ebben a tekintetben az 1. táblázat négy patkányvizsgálatot sorol fel, amelyek közül az egyik a reperfúzióval járó globális ischaemia modelljéből származik (7), a másik három pedig több fokális sérülésből származik (MCAO, intracerebrális vérzés és traumás agysérülés, több helyi szövetmintával; (4, 8, 9)). A globális ischaemia tanulmány az agyi víztartalom % – os növekedését jelentette 77,16-ról 78,2% – ra, ami kisebb növekedés, mint a három fókuszmodell esetében. Meg kell azonban jegyezni, hogy ezek a kis globális emelkedések mély hatást gyakorolhatnak az intrakraniális nyomásra (és a potenciális herniációra). Az agy duzzanata kezdetben kompenzálható a CSF (és a vér) elmozdulásával. A CSF azonban csak a koponya térfogatának ~15% – át teszi ki (az intrakraniális CSF térfogata ~200 ml (10) és az agy súlya 1350 g), és az 1.ábrán látható módon az agy víztartalmának 77% – ról 80% – ra történő növekedése 15% – os agyduzzanatot okozna, kimerítve az esetleges elmozdulást.

mérésként az agy % – os víztartalmának hátránya, hogy az ödéma (a víz növekedése) mind a számlálót, mind a nevezőt, a víz tömegét és a nedves súlyt érinti. Sajnos a tudományos közösségben gyökerezik. Ezért fontos felismerni, hogy az agy víztartalmának viszonylag kis változása valójában az agy abszolút víztartalmának és az agy duzzanatának nagy változásait tükrözi. Ezek potenciálisan jelentős helyi szerkezeti zavarokat okozhatnak és / vagy globális hatást gyakorolhatnak az intrakraniális nyomásra és a véráramlásra.